Ismét közös megemlékezés, Felsőszeli

   A magyar forradalom és szabadságharc emléknapja Felsőszeliben is kiváló alkalom volt a találkozásra, a közös megemlékezésre. A hagyományok szerint a faluban működő szervezetek és intézmények - a Csemadok, a Széchenyi István Alapiskola és Óvoda, a nyugdíjasok klubja, a mozgáskorlátozottak helyi szervezete, a Galánta- és Vidéke Társulás, valamint a Szövetség Járási Elnöksége és a Szövetség helyi szervezete képviseltették magukat a temetőben levő kopjafánál, melyet a megbékélés jelképeként állítottak még a 90-es évek elején.

   Az ünnepséget Mészáros Magdolna nyitotta meg, majd a Rozmaring éneklőcsoport elénekelte az Isten, védd meg szép hazánkat - kezdetű éneket. Renczés Ágoston szavalata, Petőfi: Egy gondolat bánt engemet… című nagy hatású költeménye megborzongatta az embert. Ki hitte volna, hogy napjainkban is ekkora erővel bírnak a forradalmár költő gondolatai.

   Az énekkar egy régi népdalt énekelt ezután, a Legyen úgy, mint régen volt…, melyben a magyar embernek minden jót kíván, de legfőképp azt, hogy „Kossuth Lajos jöjjön haza, óhajtja az egész haza, ő hoz nekünk, ő hoz nekünk minden jót.” Valójában mi is szeretnénk, ha az életünk visszazökkenhetne a régi kerékvágásba. Sajnos, a napi események egyre borúlátóbbá teszik az embert. A láthatatlan ellenség már kicsit engedett a szorításon, most viszont a háború szomorítja el világunkat. A Csemadok elnöke megemlékezésében példaként állította a neves és névtelen hősöket, a magyarságnak is összefogásra van szüksége, hogy céljait elérje, hogy történelmén ne essen folt, hogy értékei és nyelve ne legyen meggyalázva, hogy szülőföldjén itthon érezhesse magát.

   A továbbiakban a fent említett szervezetek elhelyezték az emlékezés koszorúit, közben az éneklőcsoport a Trianoni himnuszt énekelte. A közös megemlékezés a felsőszeli temetőben zárult a Szózat éneklésével.