Záporként hullottak az Égből a könnyek nemzeti gyásznapunkon, október 6-án. Százhetvenkettő éve hullanak a könnyek, szállnak az imák, és zeng az ének az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseinek és vértanúinak dicső emlékére.
Október 6-án községünkben, Vízkeleten is „fölidéztünk múltat, régi nagy időket”, szólt a fohász a hősökért a nap folyamán lezajlott megemlékezések keretein belül.
A délelőtti órákban a Vízkeleti Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusai és kisdiákjai – a tizenhárom aradi vértanú arcképével a kezükben - rótták le kegyeletüket, csendes percekkel és a kultúrház előtti kopjafánál koszorú elhelyezésével fejezték ki tiszteletüket a mártírok becsülete, emberi méltósága és bátorsága előtt.
A délutáni ünnepi szentmisén a helyi Szent Anna Római Katolikus Templomban Szlávik Antal plébános az összegyűlt hívekkel bemutatta a legszentebb áldozatot; közös könyörgésekkel, szenténekekkel és nemzeti imánkkal az ajkunkon kértük az Úrtól a legfőbb jót és lelki üdvösséget a szabadságharc leverése utáni, bosszútól fűtött véres megtorlások áldozatainak. Többéves hagyományhoz híven az idén a nyolcadik vértanú, a horvát nemzetiségű Knezich Károly honvédtiszt életútját ismerhettük meg, aki a márciusi forradalom után a magyar hadsereg szolgálatába állt, és kivégzése napjáig hűen szolgálta a magyar hazát.
Ünnepi emlékműsorba öltöztetve folytatódott a fohász a kopjafánál, többek között Bodri Eleonóra köszöntője és ünnepi beszéde által, magasztalva ezúttal a pozsonyi 13 vértanú mélységes hitéből, hűségéből és kitartásából fakadó szabadság iránti elkötelezettségét. Az ünnepi légkört fokozta a helyi Harmónia Női Éneklőcsoport előadása, a lágy zenei aláfestés, az elhangzott szavalatok. Ezt követően Vízkelet Község Önkormányzata, a Vízkeleti Önkéntes Tűzoltók, a Csemadok Galántai Területi Választmánya, a Csemadok Vízkeleti Alapszervezete, a Szövetség és a helyi Egyháztanács képviselői a vízkeleti ministránsok és lakosok társaságában a kopjafánál koszorúzással, főhajtással és gyertyagyújtással tisztelegtek a vértanúhalált halt hősök előtt. Az ünnepi megemlékezés a Szózat közös eléneklésével zárult.
Elcsendesedvén a zápor, méltóságteljes békességgel hullottak az égi könnyek.
Menü |