Emlékezés,összetartozás, segítségnyújtás, Nagyfödémes

   Ez a három szó jellemezte az idei márciusi ünnepségeket Nagyfödémesen, ahol már hagyománnyá vált, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról kétnapos rendezvénysorozattal emlékeznek meg.

   A 170. évforduló alkalmából a község, a Csemadok helyi szervezete és a Borsos Mihály Alapiskola  közös rendezvénye március 18-án, vasárnap, a római katolikus templomban emlékező szentmisével kezdődött. Majd a kultúrház előtt a helyi fúvószenekar tagjai fogadták az ünneplő közönséget, ahol folytatódott a megemlékezés. Ünnepi beszédet Gőgh Ferenc mérnök, a község polgármestere mondott. Az ünnepi műsorban a Csemadok helyi szervezetének tagjai szerepeltek. A himnusz elhangzása után a résztvevők a két 48-as honvéd, Méhes Károly és Takács János sírhalmához vonultak, ahol a község vezetői, a helyi intézmények és szervezetek, a járási szervezetek és pártok küldöttei, valamint a testvértelepülés, a magyarországi Jánossomorja város képviselői is elhelyezték a kegyelet és az emlékezés koszorúit. 

   Március 19-én a másik rendezvény azonban már nemcsak az emlékezésről, hanem az önzetlen segítségnyújtásról is szólt. A jótékonysági est egy eperjesi beteg kislány, Gyerák Zsóka javára rendeződött, akivel a nagyfödémesi magyar iskola már két éve tartja a kapcsolatot.

   Az est házigazdája Vajda Gabriella volt. Az iskola igazgatója ünnepi beszédében többek között a következőket mondta: „Ma újra márciust írunk kerek 170 évvel később a fent említett eseményeket követően. Nekem mégis egy olyan érzésem van, mintha egy bizonyos formában a történelem megismételné önmagát.  Igaz, hogy Önöket, akik ma itt ülnek a nagyfödémesi kultúrházban nem a haza védelmében próbáltuk megszólítani. Egy olyan ügy érdekében szerveződött a ma esti programunk, amely részben az emlékezés, de elsősorban a segíteni akarás jegyében zajlik. Iskolánk Borsos Mihály plébánosnak, a névadónknak emlékéhez hűen próbál segíteni azokon, akikhez az élet nem volt nagyon kegyes”

   A műsor első részében Borsos Mihály Alapiskola tanulói bizonyították, hogy méltóképpen viszik tovább a márciusi ifjak üzenetét, és az iskola névadójának hagyatékát. Az irodalmi színpad szépen felépített műsorát „Lelkedbe fénylő lángot gyújtok” címmel Radványi Adél és Rakoncza Anikó tanítónők tanították be. A műsor nemcsak a forradalomról, hanem az anyanyelvről és magyarságtudatról is szólt. Nem is kell mondani, hogy fellépésük, értő előadásmódjuk és a színpadi kép nagy sikert aratott a szépszámú közönség körében.

   Őket a Csemadok helyi szervezetének irodalmi színpada követte. Műsoruk címe nagyon kifejező volt: „Örökségünk”, s benne a megható dalok kíséretében a magyar nemzet csodáit, a ránk maradt örökséget vonultatta fel. A közönség vastapssal és felállva köszönte a feledhetetlen élményt.

   A nagyfödémesiek, mint azt már sokszor volt módunk megtapasztalni, ismét jó vendéglátónak bizonyultak, mert a szünetben bőséges frissítővel vendégelték meg a népes vendégsereget, akiknek lehetőségük nyílt arra, hogy közben a beteg kislány viszontagságos életével egy rögtönzött kiállításon ismerkedjenek meg, s ha addig még nem tették volna meg, adományaikkal járuljanak hozzá a kis Zsóka életkörülményeinek javításához.

   A műsor második részében fellépő népszerű művészek is önzetlenül járultak hozzá a rendezvény sikeréhez. Először a Kicsi Hang – Lantos Borbély Katalin és Menyhárt József, majd Vadkerti Imre, Zsapka Attila és Sipos Dávid léptek színpadra és szereztek felejthetetlen élményt a több mint háromszáz fős nézőseregnek (ettől többen nem is férnek a nagyfödémesi kultúrházba).

   Az est valamennyi szereplő közös produkciójával ért véget, majd a Borsos Mihály Alapiskola igazgatója, Vajda Gabriella és helyettese, Kovács Katalin átadták az összegyűlt adományt, amelynek köszönhetően Zsókának nemcsak az óvodába és iskolába járáshoz szükséges speciális széket tudják biztosítani szülei, hanem a további rehabilitációkhoz is felhasználhatják.

   Az est védnökének szerepét Vadkerti Imre énekes, és ifj. Száraz Pál helyi képviselő vállalta magára. Szeretném kiemelni Oros Zsolt és Juhos Ferenc, a Galántai Járási Hivatal elöljárójának segítőkészségét, akiknek köszönhetően a kis Zsóka már az est előtt egy kis kerekesszéket kapott, ami nagyban hozzásegítette őt az önállóbb mozgáshoz.

   Nagyfödémes ezen a napon magyarságtudatból, segítségnyújtásból, összetartozásból és közösségépítésből is jelesre vizsgázott.