Batyubál Tardoskedden

   Milyen egy igazi batyubál? Ha jöttök, lesztek, ha hoztok, esztek... Ha jól emlékszem, így hangzik a mondás. Magyarán, aki ott van, az dalol, táncol és mulat, ha pedig még hoz is magával valami harapnivalót, egész biztos, hogy nem marad éhen.

   Annak idején legendásak voltak a tardoskeddi csemadokos batyubálok. Nem kellett méregdrága nagyestélyi, tíz centis tűsarok, a hölgyek nem ültek fél napot az agyonhajszolt fodrásznőknél,  elég volt otthon kiszedni a csavarókat és a hajlakk is ott állt a fürdőszöbatükör alatt... és persze a sminket és az arcpirosítót sem kellett feltétlenül a kozmetikusra bízni. Még a kisebb gyerkőcöket is el lehetett vinni (akik remekül érezték magukat), így aztán bálozhattak a fiatal szülők és a jó karban lévő csinos nagymamák és jóvágású nagypapák is.  Az asztalok pedig roskadoztak a sok finomságtól, hiszen melyik nő maradt volna szégyenben, hogy még sütni sem tud, melyik férfi viselte volna el, hogy ne valami jóféle itallal állítson be. 

   Nos, pontosan ilyen batyubált szervezett a Csemadok Helyi Alapszervezete Tardoskedden 2022. július 23-án. Új vezetőség, új ötletek, vagy inkább csak visszatérés a gyökerekhez. Aki egyszer átélte azoknak a régi batyubáloknak a hangulatát, az nem felejti el. 

   Az utóbbi években ugyanis némiképp ez is átalakult. Nagyszabású lett a kultúrműsor, a hazai folklórcsoportok mellett vendégcsoportok is felléptek. A vendégeknek pedig nehéz azt mondani, hogy ha enni akartok, hozzatok magatokkal... Vacsorás bál lett belőle. A batyu otthon maradt. A tardoskeddi Faluház régi nagytermében alig fért el a sok asztal, hiszen hely kellett a táncra is. A vacsorát felszolgáló nádszálvékony pincérlányok is alig-alig tudták átverekedni magukat a széksorok közti szűk helyen. Most eljött a változás ideje. 

   Bál a nyár közepén. Már maga az időpont is szokatlan volt. Tán az idei nyár legforróbb napja volt az a szombat. Árnyékban 38 °C, a napon legalább 45°C. Kemence-forróság, olvadó aszfalt és egy nyári mulatság...

   Az első gondolatom az volt, hogy ez nem jó ötlet. Most a nyaralások, strandbulik, fesztiválok ideje van. Ki fog eljönni? Ki fog ilyenkor sütni, krémeket keverni? Gondoltam, ha eddig kibírtuk, akkor már kivárjuk azt a jövő évi farsangot, az a bálok időszaka. Másfelől viszont elmaradt tavaly, mert covid, elmaradt az idei farsangban, mert még mindig covid... Csak hát covid van és lesz is egy darabig, ráadásul egy háború a szomszédban, vágtató infláció, elszabadult árak, gáz-pánik... Az első háborús rémületen már túl vagyunk, de ki tudja, mi lesz még. Hát akkor mire várjunk? Akkor legyen!

   Este nyolcra már elviselhető volt a meleg, a Faluház új nagyterme pedig tágas és magas. Elég volt két sor asztal, mert valóban jóval kevesebben voltunk. Nem volt előre begyakorolt kultúrműsor, moderáció, csak a két párkányi zenész pezsdítette a hangulatot. Nagy sikerrel.

   Mert a jókedv és a tánc egy pillanatig sem hiányzott. Néhányan csak decensen lejtettünk a zenére, hatalmas kört alkotva (visszaemlékezve ifjúkorunk diszkózásaira), hiszen hely volt bőven, de a belevalóbbak úgy ropták, hogy majd’ beszakadt a padló. A zenészek lelkesen adták a talpalávalót. Volt ott régi sláger, vérpezsdítő csárdás, romantikus lassú, hogy egy kicsit lehűljön a nép, törölje már le a verejtékes homlokát és vegyen egy kis levegőt...

   Persze, folklórosaink sem hagyták magukat. Hé, citerások, kerítsetek rögvest néhány citerát, nehogy már nótacsokor nélkül maradjon a szórakozó közönség! Még el találják felejteni, hogy mi is itt vagyunk! Úgy is lett. Máris cipelték a két asztalt, hozták az öt citerát. A két vendégciterás, Ivan Viktória és Dániel, valamint a mieink, Halász Bianka, Magyar Csilla és Csikós Antal alaposan kitettek magukért. A két énekkar tagjai sem voltak ott teljes létszámban, de ha kevesebben is, annál nagyobb lelkesedéssel csatlakoztak. A Tardoskeddi Férfikarból Szabó Imre, Tóth Imre, Bara György, Bara Mihály és Piroska Ferenc megmutatták, hogyan kell nótát énekelni. A Fehér Akác Asszonykórusból Mogrovič Magdolna, Vas Erzsébet, Bencze Erzsébet, Fialka Márti és Bogdány Kati egy jottányival sem maradtak le mögöttük. Csak úgy, az asztalnál ülve, vagy azt körbeállva, „civilben”, felszabadultan, szívvel-lélekkel, gyönyörűen énekeltek.

   Az asztalok roskadoztak a sok finomságtól, gazdag tombola várta a szerencsés nyerteseket, kitűnő volt a hangulat, kint pedig kellemesen hűvös az éjjeli levegő.

   Elismerem, hogy tévedtem. Mégis jó ötlet volt ez a nyári batyus mulatság. Köszönet érte minden szervezőnek és résztvevőnek!