Amikor nem énekelhetnek, Vágkirályfa

A vágkirályfai éneklőcsoportról a járvány idején.

    A járvány okozta korlátozások miatt a próbák és a fellépések szüneteltek, de sikerült másképpen hasznossá tenni magunkat. Éneklőcsoportunk vezetője Tóth Ilonka és férje Tibor ötlete alapján ez év májusában felújítottuk falunk kápolnáját. Az anyagi kiadásokat is az éneklőcsoportunk pénzéből fedeztük. A vakolat javítása és a festés mellett új borítást kaptak a kápolna falai. A falon lévő festmény is új keretet kapott, mellé két angyalszobor került. A Kápolna-domb tetején található három kereszt lefestése nem kevés fejtörést okozott a férfiaknak, mivel nagyon magasan állnak. A domb környékét is megtisztítottuk a bozóttól, rendezetté vált a füves terület is.

   Azóta sokan betérnek, hogy a felújított kápolna csendjében elmondjanak egy-egy fohászt az újonnan elhelyezett padokon ülve. Szívmelegítő érzés tölt el bennünket, ha rágondolunk, hogy dalostársainkkal és segítőinkkel maradandót alkottunk. Mindannyian megérdemlik, hogy név szerint említsük őket: Szabó Pál, Szabó Piroska, Papp Katalin, Csizmadia Krisztína, Tóth Magda, Tóth Ferenc, Szabó Róbert, Csizmadia Öcsi, Csizmadia Marika, Tóth Ilonka, Tóth Tibor, Adamkó László, Adamkó Nellike, Horváth Erzsébet és Horváth Árpád. Kár, hogy a járványhelyzet mindig elodázza a kápolna újraszentelését. Ha egészségünk engedi, szeretnénk felújítani a temetőben lévő történelmi kálvária stációit is.

   Csoportunk átlagéletkora elég magas, ezért szívesen vennénk, ha fiatalok jönnének közénk. Rövid idő alatt sajnos két tagunkat is elveszítettük. Kocsis Győzőt, mindenki Gyuszi bácsiját és Kiss Margitot, az örökké mosolygó Margitka néninket. Fájó, hogy ők már nem lehettek velünk ez év szeptemberében, amikor a gyulafirátóti barátainkkal értékeltük éneklőcsoportunk múltját és a Bakonyerdő Pávakörrel ápolt baráti kapcsolatunkat. A járvány miatt több hagyományos rendezvényünk is elmaradt, és valószínűleg ebben az évben sem valósulhatnak meg. Hiányzik a karácsonyi műsor és a karácsonyi vásár csodálatos hangulata is.

Az ádventi koszorút már megkötöttük, hogy a betlehemmel együtt díszítse falunk főterét, és az ádventi időszakban és emlékeztessen mindenkit XVI. Benedek pápa gondolatára: „Ádvent csodás feladata, hogy felélesszük magunkban a jóság emlékeit és kinyissuk a remény kapuit.“