A múlt, a jelen és a jövő koszorúi Deákin

   2019. március 10-én a 48-as szabadságharcra emlékeztünk Deákin együtt mi felvidékiek, erdélyiek és magyarországiak a 171 évvel ezelőtt történtekre.

   A református templomban délelőtt 11:00 órakor kezdődő istentiszteleten elsőként a helyi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Az igehirdető Főtiszteletű Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke volt, aki Mózes első könyve 26. fejezete alapján Izsák örökölt kútjairól szólt az egybegyűltekhez, hogy nekünk is ki kell ásni a „régi kutakat“, szellemi és mindennemű örökségünkhöz ragaszkodnunk kell, hiszen a jövőnk csak úgy biztosított, ha ismerjük a múltunkat, és hittel, tettekre készen éljük meg a jelenünket. Ezzel együtt Izsákhoz hasonlóan nekünk is meg kell harcolnunk a harcokat, melyeket ISTEN reánk bízott, hogy az általa nekünk ajándékozott élet minden téren biztosított és fenntartható legyen.

   Az igehirdetés után a deáki Nefelejcs énekkar szolgált 2 énekkel, amit Magyarország pozsonyi nagykövetsége titkárának, Nagy Péternek buzdító beszéde követett. Az istentisztelet végén nemzeti imánkat, a Himnuszt énekelve vonultunk ki a Hősök-szobrához. A Kálvin-téren összegyűlt mintegy 130 fős tömeg elsőként Baros Dániel szavalatát hallgathatta meg, majd Jakócs Krisztina deáki polgármesterasszony ünnepi beszéde következett, ill. a koszorúzók névsorának felolvasása, végül pedig maga a koszorúzás, amely alatt a csíkfalvai Nagy Ferenc férfikar és a deáki Nefelejcs énekkar szolgáltak.

   Megjelentek a peredi és zsigárdi polgármesterek is, valamint az MKP, a Csemadok, a helyi alapiskola és óvoda, az Együtt Deákiért és a deáki kiskertészek képviseletében is, hogy elhelyezzék az emlékezés koszorúit. A Hősök-szobrának koszorúzását a templom külső falán lévő 2. világháborús emlékmű megkoszorúzása követte, amely alatt a 394. dics-tet énekeltük: „Térj magadhoz drága Sion“.

   Alkalmunk végén Főtiszteletű Fazekas László még ISTEN áldását kérte az emlékező és ünneplő sokaságra, majd a gyülekezet szeretetéből fakadó vendégségre hívtuk az egybegyűlteket a rektor-lakásba. Meghívott vendégeinkkel pedig a helyi Önkormányzat jóvoltából a nyugdíjas klub épületében egy közös ünnepi ebéddel zártuk alkalmunkat.

   ISTEN tartson meg bennünket, hogy tanulva eleink életéből, bátorságából és hitéből, a múltat sohasem feledve építsük együtt a jövőt! Szebbé, jobbá, élhetőbbé...