A nyolcvanas évek magyar rockzenéjének nagy rockzenakara a Piramis. Nem volt az a fiatal nálunk sem aki ne ismerte volna számait aki ne tudta volna ki az a Révész Sándor. A Treff repertoárjában is nem egy Piramis szám volt és magunk is nagy rajongói voltunk a zenekarnak. 1982-ben már befutott és közkedvelt amatőr rockbanda voltunk a környéken. Akkoriban a magyar rockzenekarok sem voltak profi menedzserekkel körülvéve, mindenki szervezte a koncertjeit, ahogy tudta, önerőből és a „vadabbak“ ott léptek fel ahol lehetet vagy megengedték. Tavasszal sikerült egy Piramis koncerten kapcsolatot teremteni a zenekarral és Révész Sándorral megbeszéltük, hogy nyáron eljönnek és fellépnek az egyik Treff bulin. A fellépés feltétele csak a megfelelő fölszerelés, hangosítás. Ekkor már volt Treffnél oldalanként 1500 watt hangerő, színpad elé kivezetett keverőpult, hangtechnikus meg minden ami kell, de a biztonság kedvéért a zsigárdi Udvaros Gyuszi, aki mai napig az egyik legjobb hangtechnikus errefelé, biztosított mindent ami még hiányzott. Kölcsönkértünk egy Fender zongorát, erősítőket, plusz hangfalakat és felállítottuk a próbára a színpadot. Udvaros Gyuszi, aki Som Lajos barátja is volt, leszervezte, és a megállapodás szerint eljött a Piramis kipróbálta a hangszereket, felszerelést. Minden OK. Megegyeztünk a dátumban, a helyszínben és anyagiakban. Ez minden persze papírok nélkül, kézfogással. Ekkor ez még működött. A Piramisnak nem volt engedélye az ORI-tól /Országos Rendező Iroda/, hogy külföldön fellépjenek, nekünk meg a csak vízkeleti sportszervezettől volt átvett előlegünk az augusztusi búcsúi bulira. Mindez nem akadályozott senkit és már ki is ragasztottuk jó előre a plakátokat. Vizkeleten fellép a Treff meg a Piramis. Volt egy kis bökkenő! Jómagam a fellépés dátumakor a hazát szolgáltam mert épp akkor behívtak katonai szolgálatra Pardubicére egy hónapra. Véletlen? Andor, a zenekar technikusa elment apám után, megkérte, hogy segítsen engem hazahozni a bulira. Mégiscsak a Piramissal lépünk fel ne játsszon tartalékosan a Treff. Mondani sem kell, nem volt ez egyszerű. Kaptam egy elhalálozási hírt, hivatalosat az MNV /mai községi hivatal/ pecsétjével a katonai alakulathoz ahol szolgáltam. Meghalt az egyetlen nagymamám. Mentem a századparancsnok után, és mivel elvált szülők gyermekeként ketten éltünk anyámmal eltávozást kértem a temetést lerendezendő. Megkaptam. Otthon a nagyanyám mit sem tudván saját haláláról szívélyesen fogadott. Civilbe vágtam magam és indultam Vízkeletre játszani. Rengeteg nép, teli a futballpálya, játsszuk a számokat a Piramis sehol. Mobil telefonok még nem voltak, nem igen lehetett tudni mi van. Aztán megtudtuk. A Piramis nem jön. A sors közbeszólt. A sorsot úgy hívták: rendőrség illetve ŠTB /Štátna bezpečnosť/. Az autót a határátlépés után megállították és a magyar rendőri szervekkel egyetértésben kaptak Révész Sándorék két órát arra, hogy elhagyják Csehszlovákiát. Vízkeleten a Piramis helyett maradtak csak a Piramis számok a Treff repertoárból, valamint a düh a csalódott közönségben és bennünk. A környéken sokáig nem ragasztották felül a megtépett Treff-Piramis plakátokat.
A rovatban továbbra is szeretnénk a régebbi és mai magyar mátyusföldi amatőr rockzenekarokat bemutatni, a helyi zenei történésekről hírt adni. Szívesen látunk ehhez az olvasóktól anyagot, fotókat, megjelent írásokat , korabeli plakátokat , történeteket, kedves dolgokra és élményekre való visszaemlékezést. Leveleiket a zenesarock@centrum.sk címre vagy a szerkesztőségbe kérjük .
Menü |