Amíg a zenekar szünetet tart, és nem dübörögnek a retrock dobok, a banda legfiatalabb és egyetlen női tagja elmeséli történetét. Olvassuk szeretettel!
Az én történetem kicsit később kezdődik, mint a zenekar többi tagjáé, ami természetes is, hiszen később születtem, mint ők. A zenével 2 éves korom óta foglalkozom, amikor a tévé előtt, mesét nézve énekeltem a betétdalokat, apa nagy meglepetésére. Lehet, hogy akkor még nem gondolta, hogy én is zenei pályát választok majd, de végül mégis így történt. Nagyon sok fajta zene vett körül engem pici baba korom óta, mivel a családban a zene valamilyen szinten jelen volt mindannyiunk életében. Általános iskolás koromban, hat éves voltam, apa beíratott zongorára a galántai zeneiskolába. A nyolc év hamar eltelt. Énekelni egy picivel később kezdtem el tanulni, 11 éves voltam, amikor először találkoztam Illés Gabriella tanárnővel, aki ezután 8 évig foglalkozott velem. Klasszikus zenei képzésben részesültem zongorából és énekből is, mondják, hogy a klasszikus zene mindennek az alapja. Szerintem ez tényleg így van, mivel minden fontos dolgot megtanultam, amire valószínűleg szükségem lesz az életben.
A zenei pályámat, mármint a színpadi szereplést, 4 évesen kezdtem. A Cliss tánctársulat karácsonyi műsorán énekeltem a Kis karácsony nagy karácsonyt, egyetlen magyarként. A következő alkalom már egy falunapi fellépés volt, erre apa segítségével készültem fel. Nagyon korán rájöttem, hogy engem a színpad vonz igazán, és nem okoz problémát, ha emberek előtt szerepelek. Persze, egészséges izgalom mindig van, de ez szinte elengedhetetlen ilyenkor. Sokáig tagja voltam a galántai Kodály Zoltán Általános Iskola kórusának is. A zenekarba14-15 évesen csöppentem bele, azóta velük énekelek.
Győrbe jártam középiskolába, a konzervatóriumban az ének volt a fő tantárgyam. Kollégista voltam, ami igazán sok tapasztalatot nyújtott, nagyon szép, élményekkel teli négy évet töltöttem el ott. A zongorázást is folytattam, mivel az elengedhetetlen volt az összhangzattanhoz. Mindent összevéve 8 évig tanultam éneket és 12 évig zongorázgattam.
A zenekar ez alatt az idő alatt megállás nélkül játszott, sok-sok élményben volt részem, rengeteg tapasztalatot szereztem. Például sikeresen eljutottunk Prágába, a magyar bálra és még Brünnbe is, ami számomra egy hatalmas élményt jelentett.
Sajnos, két esztendeje beköszöntött a COVID-19, és a megszokott életet teljesen felborította. Én érettségi előtt álltam, de sajnos, nem tudtam az évfolyamtársaimmal vizsgázni. Ősszel érettségiztem, nagy megkönnyebbülésemre – sikeresen. Majd jött az karácsony, az új év, és a főiskolai felvételik. A Selmecbányai Zenei Akadémiára felvételiztem - jazz, ének és improvizáció szakra, szerencsére fel is vettek. Az idei nyár eléggé békésen telt el, zenélni is tudtunk.
Az életem most egy hatalmas fordulatot vesz. A fősulin fel kell nőnöm a feladatokhoz. Nagyon jól tudom, hogy nem lesz könnyű, de bízok magamban, előre nézek és izgatottan várom, mit rejteget számomra a jövő.
Utolsó gondolatként szeretném a zenekar minden tagjának megköszönni az eddigi közös munkát, és a lehetőséget, hogy énekelhetek velük. Remélem, ez a jövőben is folytatódni fog! Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik eddig is támogattak, és mindig pozitívan fogadtak engem.
Tóth Barbara
Tóth Barbarával kiegészült a Retrock Party Band zenekar tagjait bemutató arcképcsarnokunk. Akik sorozatunkban önmagukról vallottak: Tóth Tamás – basszusgitár, Papp György – gitár, Lipovsky Mihály – billentyűk, Vászondi Sándor – dobok, Tóth Barbara – ének.
Együttműködésüket köszönöm, további sok sikert kívánok a zenekarnak!
eReS
Menü |