Választások után

   A parlamenti választások okozta csalódást már így-úgy kihevertem, talán azért is ment könnyebben, mert ismervén hazai legatyásodott etnikai tudatunkat, nem számítottam jobb eredményre. Mindenestre úgy gondoltam, ha Isten is úgy akarja, a kapanyél is elsül. De csak füstölt az istenadta, mert silány volt a lőpor. Mint mindennek, ennek is megvan a maga miértje. Az egy vezér, egy nemzet Árpád óta bele van kódolva kromoszómáinkba, és ha ma egyszerre több vezérünk is akad, megzavarodik a nyáj, és akár a farkast is képes követni, mint ahogy az meg is történt a közemúltban. Fordítva volt ez igaz anno Ópusztaszeren, mert ott a hét legnagyobb magyar törzs vezérei nem egymás vérére acsarkodtak, hanem megvágván karjukat egy csobolyóba csurgatták vérüket, így esküdtek fel az egységre. Meg arra is, aki a fejedelmi méltóságra a legrátermettebb. A köznép meg eközben ette a jó szaftos bivalybifteket, mintha mi sem történt volna, dehogy is ártotta volna bele magát a nagyok dolgába! De akkor még nem volt média, és csak 500 év múlva jött divatba Tinódi Lantos Sebestyén, vándordalnok és hírvivő, majd újabb 500 év múlva a televízió intézménye Vitray Tamással, hogy néhány évtizeddel később aztán rászabaduljon a népre a mobiltelefon. Azóta vele kél, vele hál, ezért nem szaporodik a nemzet, minek ide a hálótárs. Mert nézni a dolgokat néha annyit jelent, mint csinálni..

   Azt mondják, a szlovákai népesség hét és fél százalékát tessszük ki, vagyis ha a felemás egyedeket is beszámítjuk, akkor nyögvenyelve kijön egy 450 ezres lélekszám. Ebből nyolcvan százalék a választásra jogosultak aránya, ami háromszázhatvanezer főt jelent. A választási statisztika szerint Szlovákia lakosságának 68,5 százaléka ment el szavazni, ami kikerekítve 4.4 milliót szavazatot jelent. Vettem a fáradtságot és áttekintettem a magyarlakta járások részvételi ará-nyát, ami alig tett ki 60 százalékot, ami szemmel láthatólag közömbösségünk, vagy zavaros etnikai tudatunk kifejezője. Ha a 60 százalékos részvételi arányunkhoz hozzáadjuk a hiányzó 8,5-ös százalékpontot, az eredmény épp átlépi a parlamenti küszöböt jelentő 5 százalékot. Talán közülünk sokan azt gondolták, úgyis elegen leszünk a bejutáshoz, a szlovákság részvételi aránya pedig alacsony lesz,mert miért is lenne magas? A sok találgatás mögött azonban van egy lélektani dolog, ami kimondatlanul is ott volt a választások napján. Mivel már szinte biztos volt, hogy Fico fog kormányt alakítani, és a Szövetség mindenképpen kormánytényező akart lenni, a választó azt gondolhatta, Mečiar után Fico volt az, aki a legtöbbet ártott nekünk. Felsoroljam? Malina Hedvig kálváriája, Sólyom László kiutálása Szlovákiából, a nyelvtörvény szigorítása, megszegésének bírságolása, vagyis a nyelvi diszkrimináció bevezetése. Kettős állampolgárságunk felvételének betiltása, a szlovák állampolgárság elvételének terhe mellett. Soroljam még? A másik térfélen vajon mi jót olvashatott ki a választó Simečka fanatikusan hatalomra törő tekintetéből és Orbán-gyűlöletéből? Azt,hogy ha ő alakít majd kormányt, akkor minden hithű magyar Orbán-bérenc lesz?

   Tudjátok mi történt 1848 szeptemberében, mikor a függetlenné vált Magyarországot lerohanta Ausztria, és az ország hadban állt? Stúr, Hurban és Hodža, valamint társaik megalapították a Szlovák Nemzeti Tanácsot, mert úgy vélték, a szlovákságot asszimiláció fenyegeti, mert egységes nyelve sincsen, és nincs kellőképpen képviselve az épp csak megalakult magyar nemzettgyűlésben. Vajon mi történne most, ha hasonlóléppen, a fű alatt és a pártok felett megalakulna a Szlovákiai Kisebbségek Nemzeti Tanácsa, annál az oknál fogva is, hogy az 5 százalékos parlamenti küszöb kiköpött diszkrimináció a kisebbségek ellen? Vajon mit szólna ahhoz az EBESZ, milyen módon van ma képviselve a Szlovák Nemzeti Tanácsban a magyar, ruszin, roma, goral, német népesség? Vagy netán Szlovákia nem egy több- nemzetiségű állam? A magyar nemzetiséget is asszimiláció fenyegeti, sőt, tizedeli, és már nincs is nyelve, az anyaországiak szörnyűlködnek beszédünk hallatán, hová visz minket a vonat?

   Nagyon borulátó vagyok aziránt, hogy vajon a leendő Orbán-Fico nagy nemzeti összeborulásban szóba kerül-e mindez. Ezért is ne kövezzük meg magunkat választói mivoltunkban, mert a világvégi állapotokhoz képest, igenis jól helytálltunk.