Választásból jeles

   Az ideológiák burjánzásának idején, vagyis manapság, azon kaptam magam, hogy szenvedélyes gombászként, aki márciustól-karácsonyig gyűjti az erdő kincseit, és mellékhatásként a kullancsokat is - mert nincsen gomba kullancs nélkül - az foglalkoztat, hogy épp legfőbb ideje volt valamit tenni a medvék térhódítása ellen.

   Előző, medvesimogató miniszterünk, Ján Budaj, azt a téves lózungot akarta belénk táplálni, hogy nem a medvéből van sok, hanem az emberből, aki írtja az erdőt, elszedi a gombát, áfonyát és a málnát a medve elől. Azt is az ember szemére vetette, sőt ez történik máig is, hogy mire jó a sok rinyálás, mikor sokan etetik az erdei vadat, a szarvasokat, őzeket, muflonokat, vaddisznókat ételmaradékkal, amit egyébként kár volna a hulladékba dobni. A medvéknek, egyre közelebb jőve a településekhez, könnyebb dolguk van így, mintha idegtépő módon szemelgetnék az erdei gyümölcsöt, mert a háborút üvöltő politikusoktól ők is frusztráltak.

   Mindenesetre a természetvédők oktatnak minket, örülnünk kellene, hogy ilyen gazdag erdeink vannak, ahol dicséretes módon szaporodik a vadállomány. És az csupán egy pitiáner dolog, hogy az emberek már a városok utcáin is futnak a medve elől, mert amúgy is rájuk fér a  sportosabb életmód. Elég csak példát venni a spanyolországi Navarra- tartomány baszkjaitól, kiknek legjobb szórakozása a bikafuttatás, ami ezt követően bikaviadallal zárul, ahol a bika húzza rövidebbet. Az én ötletem az lenne, hogy kár a szegény bikákért, adjuk el nekik jó pénzért a befogott medvéket, mert van belőlük nálunk elég, és a Pireneusokban ez a nemes vad már rég kipusztult. Azonkívül úgyis lyukas az államkassza, mint a kormányváltás után általában. És a baszkok is bizonyosan örülnének egy kis változatosságnak. Annál is inkább, hogy a medvének nincs szarva, és kiváló bundaszőnygeget lehet preparálni belőle, amin jól esik az unga-bunga. Igaz, volt már ennél bizarrabb ötlet is, de ki tudja, hátha rákapnak az éppen olvasgató politikusok.

   Apropó, politikusok! Röpke fél év alatt három választás még a legedzettebb nemzetnek is sok. Minden választáskor megépülnek a szekértáborok, lobognak a fáklyák meg a gyűlölet a szemekben, a politikusok helyzetbe juttatása érdekében, akik elhitetik velünk, hogy mindez a mi érdekünk is. És oda küldik az ellenfél választóit, ahonnan maguk is jöttek, és az nem települést jelent. Azonban még ez sem lenne akkora baj, ha a választásokba történő buherálás nem volna olyan, amilyen. Fico győzelme másnapján rájött, és nem egyedül, hogy már nemcsak kétféle tábor létezik, hanem már három+egy is. A kormánypárti, az ellenzéki, a civil, és plusz, a szponzora. Tehát a régi mondóka most imígyen módosul: Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez megsütötte, a plusz negyedik pedig mind megette. És ha ez nem így alakul, valamiképpen a pecsenye nélküliek frusztráltakká válhatnak. Habár a multik már készítik számunkra a mesterséges húsból készült vegán-pecsenyét, ami nagyobb biznisznek készül, mint az orosz-ukrán háború. A frusztrált emberek pedig képesek bármire, akár iskolákat is fenyegetni bombamerénylettel, postai szállítmányba rakott porral, vagy akár lövöldözni is.

   Most tudatosíthatjuk csak igazán, hogy valójában mi übereltük felül szavazatainkkal, hogy nem a három „č” betűs, vagyis Simečka-Korčok-Káčer hatalmi hármas ült a nyakunkba, akiknél nincs hatalomra éhesebb ember. Azaz még egy plusz is, aki a marionett-figurákat mozgatja az óceán túlpartjáról. Legyünk hálásak ezért a tettért magunknak, mert úgysem emlékszik meg már erről senki a jövőben. Tudunk mi választani jól is, ha kijövünk a napfényre. És most már Magyar is vagyunk, meg igazi Szövetség is, szorítsunk helyet a mieinknek, az Európai Paralamentben!