Tavaszi ritkaságok: az árvalányhaj és a csórmány

Csórmány (növ., zelnice, madármeggy) - Prunus Padus

   Akármennyire is meggyötri az embert a világ mostani kínja, a természet tudja a dolgát. Ébredezik, színesedik a határ, a fák rügyei kipattannak, s csalogatják a méhecskéket. Ebben a nehéz időszakban a falusi embereknek könnyebb, mert a kert, az udvar és a határ elérhető, megpihenhetünk a friss levegőn, feltöltődhetünk. Az üde zöld mezőben érdemes a lábunk alá is figyelnünk, mert ott is érdekes növényekre lelhetünk.

   Hogy melyik tavaszi növényre gondolok? Az árvalányhajra, pontosabban a homoki árvalányhajra (Stipa borysthenica). Még gyermekkoromból emlékszem erre a gyönyörű fűfélére. Nem volt könnyű rátalálni. Emlékszem, édesapám azt tanácsolta, úgy álljak, hogy a napfény megvilágítsa, s akkor a sokféle fű között könnyen észrevehetem, mert bugás virágzata fényesen csillog a napsütésben. A szellő simogatására finoman lehajlik. Úgy tudom, 20 cm-nél magasabbra nő. Toklász szálkája tollas. A töve erős, jól bírja a szárazságot. Kedveli a löszös, homokos lejtőket.

   Akkoriban a Kis-Duna mentén gyakran kirándultunk kerékpáron. Jó néhány töltésoldalt, legelőt végigjártunk, míg végre rátaláltunk. Édesapám szedett néhány szálat, annak magját otthon elültette, s azóta a kiskertjében áprilisban mindig kihajt. Május elején már szépen köszönget a fal tövében meg a szőlő alatt, ha arra járok. Ha virágját díszítéshez szeretnénk használni, akkor nem kell megvárni a teljes kivirágzását, mert szárazon is kiteljesedik. Le kell nyírni, meszes vízbe megmártani, s ha megszáradt, a vázában díszeleghet.

   Édesapám minden évben a lovasbandérium tagjainak  vagy a tánccsoportnak szokott ajándékozni egy-egy csokorral. A szüreti felvonulás árvalányhaj nélkül nem az igazi. Ezért mindig gondosan ügyelt a kiskert takarításakor, nehogy kivágja a gyökereket. Szaporítani is lehet gyökérről, ill. magról. Nekem sikerült magról is. Így már én is tudok adni az énekeseknek vagy táncosoknak egy-egy csokrot az árvalányhajból.

   A másik érdekesség, amelyre szeretném felhívni a figyelmet, az a csórmány. Családunkban csak ezen a néven emlegették, persze tudományos elnevezése zelnice, ill. madármeggy (Prunus Padus L.) A népnyelv sokféleképpen mondja, tájanként szelence, orgonafa, gyöngyvirágfa is ismeretes.

   Tehát a csórmány májusban virágzik, 3-10 m magas cserje vagy fa. Könnyen felismerhető fehér fürtös gyöngyvirágféle virágzatáról. Illata inkább erős, kellemetlen. A termése fekete, borsónagyságú, fanyar ízű bogyó, a madarak szeretik.

   Ezt a fát először a Feketevíz mentén láttam még középiskolás koromban. Egyik hajtását szüleim otthon elültették, s a gyökere megéledt. Sokáig a kertben díszelgett, később azonban nagy helyet foglalt el, ezért kiültették a Vermekbe. Azóta már ott illegeti magát a fűzfák és nyárfák mellett. Tavaszi köntösében úgy néz ki, mint egy kisasszony. Remélem, még sokáig lesz környékünk természetes ékessége.

   Vigyázzunk a környezetünkre, hogy a csodás természet továbbra is éltesse az emberiséget!

Árvalányhaj - Stipa pennata