Milyen irányt vesz Magyarország?

   Alig több mint egy hónap múlva, április 3-án Magyarországon parlamenti választást tartanak. Mostanra kiderült, hogy hét párt illetve pártszövetség tudott országos választási jelöltlistát állítani, de már hosszú ideje világos, hogy a legfontosabb kérdések a FIDESZ-KDNP és a hatpárti, baloldali-liberális pártszövetség közt fognak eldőlni. Rajtuk kívül kisebb eséllyel pályáznak a parlamenti mandátumokra a Mi Hazánk mozgalom és a Kétfarkú Kutya Párt listáján indulók, a többiek minden valószínűség szerint a „futottak még” kategóriába tartoznak.

   Az utóbbi hetek folyamán bizonyára sokan találkoztak már a FIDESZ-KDNP egyik fő választási jelszavával, miszerint Magyarország előre megy, nem hátra. Merre van hát az előre?

A 2010 előtti nyolc éves MSZP-SZDSZ kormányok „eredményei”

   Az Orbán Viktor vezette pártkoalíció immár 12 éve kormányozza Magyarországot. Emlékezhetünk rá, hogy 2010-et megelőzően viszont az akkori bal-liberális erőknek, az MSZP-nek és a vele kormánykoalícióra lépő SZDSZ-nek volt lehetősége egyhuzamban 8 évig irányítani az országot. Amikor is, köntörfalazás nélkül állíthatjuk, a gazdasági csőd, az egyéni nyerészkedés, az elképzelésnélküliség, és a választók teljes félrevezetése voltak a fő jellemzői „munkásságuknak”. Mindkét négyéves ciklusba bele is bukott az azt megkezdő kormányfő (előbb Medgyessy Pétert Gyurcsány Ferenc, majd Gyurcsány Ferencet Bajnai Gordon váltotta).

   Manapság nehéz objektív külső megfigyelőt találni, de ha lenne ilyen, minden valószínűség szerint megállapítaná, hogy Gyurcsányék célja csupán a hatalom gyakorlása, a közpénzek elosztásáról való döntéshozatal megszerzése volt, ami az előremutató program teljes hiányával és széleskörű szakmai alkalmatlansággal párosult, s mindezt a választók irányába folytatott megtévesztő mediális propagandával próbálták leplezni. Füleimbe mi napig visszacsengenek az egyik hírhedt baloldali megmondóember, a raccsoló Farkasházy Tivadar szavai, aki a Heti Hetes című tévéműsorban még közvetlenül Gyurcsány bukása előtt is azzal etette az embereket, hogy a nemzetgazdasági mutatók fele jól, másik fele rosszul áll, tehát igazából nincs nagyobb baj. Ehelyett a valóság az volt, hogy az akkor már hat éve tartó kormányzásuk alatt az MSZP-SZDSZ tandem nemhogy semmiféle gazdasági előrelépést nem mutatott fel, a többi V4-es ország gyorsvonatként robogott el Magyarország mellett, hanem emellett olyan szinten eladósították az országot, hogy a tényleges értelemben vett gazdasági csőd karnyújtásnyira került. Mindezeket a hazugságokat a széles nyilvánosság számára az ún. öszödi beszéd kiszivárgása tette nyilvánvalóvá. Közben a baloldalhoz köthető korrupciós botrányoknak se szeri, se száma nem volt, csak példaként említjük az évekig húzódó Hagyó-pert vagy az EU csalás elleni hivatalának, az OLAF-nak a 4-es metró építésével kapcsolatos megállapításait az SZDSZ-es Demszky Gábor főpolgármestersége, illetve a Gyurcsány-kormányok idejében történtekről.

Mi a különbség az egykori MSZP és a jelenlegi baloldali koalíció között?

   A jelenlegi bal-liberális koalíciót szinte teljes egészében ugyanazok a személyek irányítják, akik 2010-ig Magyarországot irányították, így nem túl nagy túlzás azt állítani, hogy a FIDESZ-KDNP-vel szemben tulajdonképpen most is a 2010 előtti MSZP áll. Pártszövetségük legerősebb tagja Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója. Mellette ott van maga a jócskán meggyengült, gyenge vezetőkkel rendelkező MSZP, majd Karácsony Gergely Párbeszéde következik, aki Gyurcsány jobbkeze volt a Miniszterelnöki Hivatalban. Habár anno az LMP másként indult, napjainkra szintén 21. századi bal-liberális kormányzati tag vezetése alatt áll: női társelnöke Schmuck Erzsébet, aki 2002-2003-ban a környezetvédelmi minisztérium helyettes államtitkára volt. Az ellenzéki pártszövetség tagja még a Momentum mozgalom. Elnöke Donáth Anna EP-képviselő, akinek édesapja, Donáth László az MSZP kifejezetten Gyurcsány-közeli országgyűlési képviselője volt 2010-ig. E pártot fémjelzi még az EU-s támogatási botrányba keveredett Cseh Katalin, aki szintén az Európai Parlament tagja. És végül kakukktojásként ott van a Jobbik, amely az eredeti cigány- és zsidógyűlölő irányvonalat meghazudtolva szintén részévé vált a bal-liberális pártszövetségnek. Az egész pártszövetségre jellemző, hogy miniszterelnök-jelöltet nem házon belülről választottak. Viszont cserébe, nehogy a kiválasztott Márki-Zay Péter elbízza magát, közölték vele, hogy a közös listán az ő mozgalma egyetlen jelöltet sem állíthat…

   A fenti felsoroláson végignézve nem kell elemzőgurunak lenni ahhoz, hogy belássuk, kinek lenne a legnagyobb szava egy esetleges bal-liberális kormány összeállításánál, illetve irányvonalának meghatározásánál (természetesen Gyurcsány Ferenc lenne az). Így aztán nagyon könnyen előrevetíthető az is, hogy ugyanazt az alkalmatlan, az országot tönkretevő és a népet félrevezető politikát folytatnák, amit 2010-ig csináltak. És hát mi, a jelenlegi magyar határokon kívül rekedt magyarok nem mehetünk el a nemzetpolitikai szempont mellett sem. Hozzánk fűződő viszonyát Gyurcsány Ferenc egy életre igazolta a 2004-es decemberi állampolgársági népszavazás során tanúsított magatartásával. Azaz, szemernyi kétségünk se legyen, hogy a külhoni magyarok felé a jelenlegi kormányzathoz képest nagyságrendekkel kevesebb támogatás érkezne, anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt.

2010-ben szemléletváltás és széleskörű magyar felemelkedés indult

   Mindezzel szemben ott áll az Orbán-kormányok 12 éves teljesítménye. A Gyurcsányék által hagyott, rendszerváltás óta nem látott, világválsággal tetézett nemzetgazdasági krízishelyzetet úgy tudták kezelni, hogy közben lakossági megszorításokhoz (a nálunk 2. nyugdíjpillérként ismert kötelező nyugdíjtakarékossági rendszer állami pillérbe történt visszavezetését nem számítva) nem folyamodtak, ehelyett bank- és élelmiszerlánc-adót vezettek be, az MSZP által 2009-ben felvett válságkezelési IMF-hitelt közben visszafizették. A lemaradó Magyarországot nem egész tíz év alatt visszavezették az Európai Unióhoz 21. században csatlakozott országok középmezőnyébe, a további gazdasági prosperitást megalapozva. Az ellenzéki szócsövek állításával szemben nem csak a sport terén kerítettek sort jelentős beruházásokra: a gyorsforgalmi közúthálózat soha nem látott mértékben bővült, innovatív, magasabb hozzáadottértéket generáló beruházások, mezőgazdasági és idegenforgalmi fejlesztések sora valósult meg, a legtöbb közszolgálati területen komoly béremeléseket hajtottak végre. Város- és falufejlesztési programok zajlottak le, a budai várnegyedben és a városligetben a nemzeti kultúra, identitáspolitika és a turizmus szempontjából is nagy léptékű, látványos beruházások vannak folyamatban, illetve részben már meg is valósultak. A fővárosi önkormányzat jelenlegi sántikáló üzemmódja ellenére is olyan mértékű kormányzati beruházásokat készítenek elő, illetve vannak folyamatban, melyek Budapest közlekedési infrastruktúráját (ideértve a közúti, vasúti és légi közlekedést is) alapjaiban változtatják meg pozitív irányba.

   Ha mindeközben egyesek populizmussal vádolják a FIDESZ-KDNP-t (például az ún. rezsicsökkentéssel kapcsolatban), akkor tegyük fel a kérdést: vajon populizmus-e, ha olyan, az emberek javát szolgáló ígérettel kampányol a politikus, amit nem csak beteljesít, hanem mellette jól láthatóan a gazdaság sem sínyli meg? Nem, sokkal inkább arról van szó, hogy az adott ígéretnek volt gazdasági megalapozottsága, azaz megengedhette magának. Ugyanez érvényes a sorozatban bevezetett családtámogatási intézkedésekre,  mint amilyen a 25 éven aluliak és a négygyermekes anyák mentesítése a jövedelemadó alól, a 13. havi nyugdíj visszavezetése, a családi otthonteremtési kedvezmények, a nagycsaládosoknak nyújtott célzott támogatások stb. Összehasonlítva a baloldali kormányok nagyjából 2007-ig tartó, szemfényvesztő jellegű jóléti programokkal: míg a baloldal, élén Gyurcsány Ferenccel gazdasági megalapozottság nélkül, átgondolatlanul, az aktuális politikai előnyöket szem előtt tartva osztogattak (amit ugye később kényszerűen vissza is vettek az emberektől megszorító intézkedések formájában, illetve a következő kormányok és generációk alól húzták ki velük a talajt), addig Orbánék mindehhez rendelkeznek a megfelelő gazdasági alapokkal, illetve intézkedéseik várható haszna az utánuk jövő kormányzatoknak is jószolgálatot tesz majd a növekvő gyermekvállalási kedv, illetve az évtizedekkel későbbi megnövekedett számú munkaképes lakosságnak köszönhetően.

   A 2010 utáni magyar kormányok a nemzetközi realitásokat is messzemenőleg figyelembe veszik. Tény, hogy a magyar nemzet Szent István óta a nyugati keresztény civilizációs körbe tartozik, s annak része is marad. Nem lehet azonban megkerülni azt, hogy alapvető világpolitikai változások vannak folyamatban. Nem csupán a globalizációt tapasztaljuk meg, annak is szemtanúi vagyunk, hogy a hidegháborút követő amerikai dominancia hogyan fordul át fokozatosan egy többpólusú világrendbe. Kína gazdaságilag bizonyosan az élre tör, de Európa tesze-toszaságát kihasználva Oroszország is egy komolyabb regionális dominanciát szeretne megcélozni. Mindezekre a körülményekre egy bölcs kormánynak gazdasági és biztonságpolitikai stratégiájának kialakításánál tekintettel kell lennie.

Jogállamisági kételyek és diktátorozás

   Az Orbán-kabinetek szinte a kezdetektől fogva ki vannak téve a nemzetközi (nyugati) sajtó folyamatos támadásainak. Ennek okai többek közt, hogy Orbán Viktor a nemzetközi nagyvállalatok érdekei helyett az emberek mellett, a liberalizmus helyett a keresztény-konzervatív értékek mellett tette le a voksát (lásd pl. a bankok és multik megadóztatását, a hagyományos család védelmét az LMBTQ és gender-propaganda ellenében). A szlovákiai liberális sajtóban előfordult, hogy Orbán Viktort autokrata rezsim létrehozásával vádolták, ahogy annak idején Vladimír Mečiar 3. kormányát szokták jellemezni. Nézzünk hát akkor egy gyors összehasonlítást:

1. Mečiar pártközeli vállalkozóknak játszott át egy sor állami vállalatot, melyek jelentős része gazdasági hozzánemértés vagy egyéb okok miatt csődbe jutott. A FIDESZ-kormányok viszont korábban külföldre eladott stratégiai jelentőségű ágazatokban vásároltak vissza cégeket, cégrészesedéseket.
2. A HZDS-vezette kormány idejében a titkosszolgálat emberei elrabolták és külföldre hurcolták a neki ellenszegülő köztársasági elnök, Michal Kováč fiát, politikai gyilkosságot is elkövettek. Az Orbán-kabinetek idején ilyesmi Magyarországon nem történt.
3. Mečiar négyéves kormányzása alatt bizonyította gazdasági alkalmatlanságát (lásd pl. az óriási munkanélküliséget, a manapság elképzelhetetlen mértékű, 17,6 %-os banki alapkamatot, vagy a leváltása utáni majdnem 50 koronás dollárárfolyamot. A Varga Mihály és Matolcsi György által fémjelzett gazdaságpolitika viszont hosszú távon stabil emelkedő pályára állította a magyar gazdaságot.

   A FIDESZ és HZDS-vezette kormányok összevetése, sőt, Orbán Viktor diktátorozása láthatóan minden valóságalapot nélkülöz.

   Ha emellett valaki esetleg felhozza a sajtószabadság kérdését, annak ajánljuk a magyar kormányfő által tavaly megosztott videót egy hírlapárusnál tett látogatásáról, ahol fél tucat kormányellenes sajtóterméket vásárolt. De emlékeztetőül azért mondjuk el a következőket is: az Orbán-kormányzatot megvádolták az ellenzéki index.hu híroldal felszámolásával, holott elsősorban belső nézeteltérések miatt a szerkesztői gárda állt fel és váltott munkahelyet. Ők azonmód létrehoztak egy új híroldalt telex.hu néven. Az index.hu is tovább működik, habár szemléletében bizonyára az új szerkesztői csapat nézetei tükröződnek. A Népszabadság napilap valóban az Orbán kormányzat alatt szűnt meg, de erről a tulajdonosa határozott. S ha már megszüntetés: 2009-ben a Gyurcsány-Bajnai kormány idején a kormányzati döntéshozók vették el a frekvenciaengedélyt, és szüntették meg az akkori országos sugárzású Sláger rádiót és Danubius rádiót.

Kit választanának a külhoni magyarok?

   Az írás végéhez közeledvén pedig említsünk meg néhány, az elmúlt 12 év folyamán hozott nemzetpolitikai intézkedést, melyeket az Orbán Viktor-vezette kormány vezetett be:

• Kettős állampolgárság lehetőségének bevezetése
• A kárpát-medencei magyar közösségek autonómiatörekvéseinek támogatása
• Tevőleges kiállás a szorongatott helyzetbe kerülő külhoni magyar közösségekért (Ukrajna nyugati integrációs törekvéseinek blokkolása a kárpátaljai magyarok nyelvi jogainak súlyos csorbítása miatt, kárpátaljai egészségügyi missziók)
• Infrastrukturális, gazdasági és kulturális támogatási programok (óvoda- és bölcsődefejlesztések, templomfelújítási program, magyarlakta területek kis- és középvállalkozóinak nyújtott támogatások, idegenforgalmi fejlesztések támogatása, kulturális programok és szervezetek folyamatos támogatása)

   Azt hiszem, a felsoroltak áttekintését követően nem szükséges további magyarázat ahhoz, hogy a határon túli magyarok körében miért örvend a Fidesz-KDNP különösen magas népszerűségnek.

   Természetesen a magyar jobboldalon sincs senkinek varázspálcája, nem tud egyszerre megváltást hozni mindenki bajára. De azt mindenképp megmutatta, hogy szívós, kitartó munkával, az emberek, a magyarság érdekeihez való következetes ragaszkodással, mindezeket figyelembe vevő, megfontolt külkapcsolatok építésével sokkal többet lehet elérni, mint amire a politikára csupán befolyásnövelési és meggazdagodási lehetőségként tekintő opportunisták képesek.

   Április 3-ára olyan választást kívánunk Magyarországnak, melyet követően az ország és a nemzet továbbra is a 2010-ben megkezdett, helyes irányba folytatja útját.