Mi búcsúzunk és elmegyünk…

   Szeptember másodikán minden iskola kitárta kapuit, s a nyári szünidő befejeztével visszavárta diákjait. A Tallósi Speciális Alapiskola kapuja azonban zárva maradt. Nem várja többé tanulóit, alkalmazottait, sem a hozzánk látogató embereket. Szomorú eseményként él bennünk 2019 júniusa, amikor is végső búcsút vettünk kedves iskolánktól. A szokástól eltérően nemcsak a kilencedikes tanulóink ballagtak, hanem iskolánk minden tanulója és pedagógusa is végleg elbúcsúzott iskolánktól. Diákjaink utolsó alkalommal, tarisznyával a vállukon, énekszóval járták végig a tantermeket, iskolánk folyosóját, ebédlőjét, klubhelyiségét, az iskolaudvart és a többi kedves helyet.

   A kastély épületében 1967 augusztusában nyitották meg a kisegítő iskolát, amely ezután 52 éven át biztosította a mentálisan sérült gyermekek oktatását. Nagyon sok gyermeknek ez az iskola jelentette a „második” otthont, s rengeteg embernek nyújtott megélhetést, munkalehetőséget hosszú évtizedeken keresztül.

   De egyszer minden véget ér. És ez a pillanat most elérkezett. Augusztus 31-én örökre bezárta kapuját a Tallósi Speciális Alapiskola. Most búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kedves volt. Tovább kell lépünk. Remélem, hogy az itt eltöltött évek, az élmények, az itt szerzett ismeretek, valamint a pedagógusoktól kapott jótanácsok elegendő erőt adnak majd diákjainknak az újrakezdéshez!

   Üres és csendes lesz a kastély nélkülünk. Emlékünket ezek a falak sokáig őrizni fogják. Mérhetetlen fájdalom tölti el szívünket, hogy mindez megtörténhet. A Galántai járás utolsó magyar tanítási nyelvű speciális alapiskolája voltunk. Nagyon szomorú dolog, hogy hagyjuk bezáratni magyar iskoláinkat, s nincs senki, aki kiállna mellettünk. A sok kibeszélés és a „mosom kezeimet” hozzáállás bizony ezeket a problémákat nem oldja meg. Meg kellene védenünk kisiskoláinkat, nem pedig magyarázkodásokkal elhárítani a segítséget. Magunkra maradtunk, s így a csatát elveszítettük. A miértekre még keressük a választ, s biztos vagyok benne, hogy egyszer majd minden kérdésünkre feleletet kapunk.

   Szomorúan gondolunk arra, hogy vége szakad az együtt eltöltött időnek. Reméljük, minden kedves diákunk és alkalmazottunk őriz néhány emléket az itt eltöltött évekből. A búcsú egy nemes feladat. Fontos, mert lezár egy időszakot, az élet egy szakaszát elhatárolja a többitől. A bezáruló ajtótól azonban nem szabad megijedni, tudni kell az új irány felé fordulni, és meglátni a feltáruló lehetőségeket, ahogy Nagy László mondja:

"Töröld le könnyedet

Kisírt szemedben mosoly

legyen és derű,

Minden nap kezdődik valami

valami nagyszerű,

valami gyönyörű."