Közös erővel sikeresen oldjuk a feladatokat, Kosút

Kérdéseinkre Kosút község polgármesterasszonya, Mgr. Mačica Zdenka válaszolt.

Az elmúlt három esztendő alatt milyen fejlesztéseket sikerült a községben megvalósítani? Mennyire akadályozza a tervek megvalósítását a világjárvány, milyen fejlesztések csúszhatnak át a következő választási időszakra?

   Annak ellenére, hogy az anyagiak hiányát, valamint az újabb és újabb követelmények korát éljük, meg vagyok győződve arról, hogy közös erővel sikeresen oldjuk a feladatokat és sikerül mindig kissé emelnünk az életszínvonalat.  Ami a fejlesztéseket illeti, sok alapvetően fontos feladatot valósítottunk meg: átadtunk két nyolclakásos bérházat, amelyekhez új utat építettünk, újra cseréltük a buszmegállót, elkezdtük a tűzoltó szertár külső javítását – az épület új tetőt kapott, ugyancsak új tető került az iskola épületére is. Emellett több kisebb, de jelentős fejlesztésről is beszámolhatok: ilyen a térfigyelő kamararendszer kiépítése, a közvilágítás egy részének korszerűsítése, új közlekedési táblák és sebességmérők telepítése, az óvoda egy részének korszerűsítése, az étkezde tetőszerkezetének felújítása, a kultúrház tetejének leszigetelése, két új workout pálya megépítése, a helyi hangszórók felújítása, a játszótér kibővítése, házi komposztálók bebiztosítása és szétosztása. A világjárvány és a vele járó bizonytalan helyzet, az óvintézkedések, korlátozások természetesen sokszor háttérbe szorították a tervek megvalósítását. Nem sikerült megépítenünk a temetőbe vezető járdát, nem tudtuk befezezni a járdák egy részének felújítását. Ezek a munkálatok valószínűleg átcsúsznak a következő választási időszakra.

Hogyan sikerült kezelni a járvány második hullámát a községben, megfelelni a naponta változó és gyarapodó rendelkezéseknek? Az intézkedések betartására, a rendszeres tesztelésre, a védőoltások felvételére, a polgárok hozzáállására gondolok. Ön hogy látja, a harmadik hullámra készülve az ország egészségügyi és közigazgatási hatóságai, a helyi önkormányzatokkal együttműködve, megtették-e a kellő lépéseket a járvány megfékezése, a várható károk mérséklése érdekében?

   Az első hullámot követően, tavaly nyáron picit fellélegeztünk, majd jött a gyönyörű ősz, s vele együtt megérkezett a világjárvány második hulláma. A sok igényes feladat mellett meg kellett szerveznünk az általános tesztelést és bebiztosítani mindent, ami vele járt. Ekkor bizonyosodott be, hogy milyen nagyszerű polgáraink vannak. Ugyanis a tesztelések, fertőtlenítések és más feladatok /maszkok széthordása a faluban/ elvégzésében számíthattunk a helyi önkéntes tűzoltókra, az egészségügyi dolgozókra, és más önkéntes személyekre is. Tiszta szívből mondok nekik köszönetet a kiválóan elvégzett munkáért. Természetesen örülünk annak, hogy lakosaink megértették a helyzet komolyságát és fegyelmezettek voltak, betartották az előírásokat. A tesztelések lehetőségeiről, alkalmairól folyamatosan tájékoztattuk a polgárokat. Tizenötször teszteltünk, ebből nyolc alkalommal a tesztelést végző személyek mindegyike negatív volt. Összesen nyolc nővérke segített, tűzoltóink a fertőtlenítésben és a rend fenntartásában segédkeztek. Nyugdíjasaink hétről hétre finomságokkal lepték meg a tesztelésben dolgozókat. A védőoltások felvételének lehetőségéről névre szóló értesítést küldtünk nyugdíjasainknak, akik mindkét alkalommal szép számban eljöttek oltakozni.

   A községek és városok csak az óvintézkedésekből és a kiadott rendeletekből adódó feladatokat végzik. Az első hullámban és később, a tesztelések alkalmával is bebizonyosodott, hogy a helyi önkormányzatok azonnal és aktívan állunk a feladatok elébe, ténylegesen tudják kezelni a helyzetet, ugyanis állandó kapcsolatban vagyunk az emberekkel. Az ország egészségügyi és közigazgatási hatóságai nem mindig veszik figyelembe az önkormányzatok tapasztalatát, javaslatait. Ami a járvány megfékezése és a várható károk mérsékelése érdekében tett lépéseket illeti, látom és értékelem a szakemberek igyekezetét, azonban nem mindig értek egyet a rendeletekkel.

A világjárvány hónapjait a közösségi élet, az emberek egymáshoz való viszonya szenvedte meg leginkább. Az intézkedések enyhültével a nyár folyamán milyen rendezvényekkel próbálták ellensúlyozni a közel másfél éves kimaradást? A község intézményei és szervezetei milyen mértékben újították fel tevékenységüket?

   Az enyhülés idején nagyobb rendezvényeket nem nagyon tudtunk megvalósítani, ugyanis köztudott, hogy ha sztárvendéget hívunk meg, azt már jóval előtte intézni kell. Most azonban még a tavasz utolsó napjaiban sem tudtuk, hogyan is alakul a járványhelyzet. A község igyekezett társrendezőként segíteni az egyes a rendezvények megvalósítását. A felsorolást a Szlovák Nemzeti Felkelés 77. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepéllyel kezdem, amely bizonyos mértékben hasonlított a falunaphoz, ugyanis zenekar húzta a talp alá valót a kora reggeli órákig. A hagyományos tábortűz, a Nádej éneklőcsoport műsora, a Hősök szobra és Baďura Béla akadémiai szobrász táblájának megkoszorúzása ezúttal sem maradt el. Szervezeteink közül talán a sportegyesület, valamint a helyi tűzoltók örültek a legjobban az enyhülésnek, ugyanis számukra fontosak a rendszeres edzések és gyakorlatok, valamint a gyerekek és a fiatalok képzése is. Nyugdíjasaink és az egészségkárosodottak óvatosak maradtak, a vezetőség azonban állandó kapcsolatban volt a tagsággal. A nyugdíjasok jó egészséget kívánva védőmaszkokat osztottak szét tagjaiknak, az Egészségkárosodottak Szövetsége szórólapok segítségével értesítette a tagokat, hogy kedvezményt tud nyújtani különféle belépőjegyekre, ugyanakkor néhány tagnak beutalót biztosítottak egyhetes üdülésre. A nyár folyamán kupakokat és pléhdobozokat gyűjtöttek nagy szorgalommal, egy galántai beteg kislány megsegítésére. A Csemadok helyi alapszervezete a felújított Szent István király szobor koszorúzását szervezte meg. Novemberben meglátogattuk a 70, 75, 80 és 85 éves jubilánsainkat, és otthonaikban ajándékkal köszöntöttük fel őket.  Bízunk benne, hogy a járvány idején az emberek egymáshoz való viszonyán nem esett csorba!

Kosút mindig fejlődő falu volt, ma is az, hiszen sorban épülnek az új házak, utcasorok, a lakosság folyamatosan gyarapszik. Ez a város közelségén túl még minek köszönhető, és milyen feladatokat, esetleg gondokat jelent az önkormányzat számára?

   Községünk nemcsak Galántához van közel, de a kerületi székhely és a főváros is eléggé közel van, hogy lakosaink ott vállalhassanak munkát. A község 2009-ben jóváhagyott területfejlesztési tervében is szereplő új lakónegyedeket vállalkozók építették. Szlovákia csaknem minden tájáról költöztek ide családok. Az új lakosok érkezése azonban nemcsak örömöt okoz, de gondokkal is jár. Mivel egy részük nem jelentkezett be állandó lakhelyre, a község nem kapja meg adóilletéküket, és hivatalosan nem emelkedik a lakosok létszáma sem. A nagyobb számú lakosság esetében ugyanis a község előnyösebb arányban részesül a jövedelmi adókból. A városok közelsége miatt már régóta nem tudjuk ide csábítani a vállalkozókat. Ha egy vállalkozó boltot nyit a faluban, vagy műhelyt egy iparos, az bizony sok esetben néhány hónap elteltével befejezi a tevékenységét, bezárja a boltját - a falusi emberek mentalitásának köszönhetően, ugyanis sokan inkább elmennek máshová vásárolni, mintsem a saját polgártársukat támogassák.

Ön polgármesterként miben bízik, milyen reményekkel várja a minden bizonnyal nehéz és küzdelmes új esztendőt, a 2022 – es évet?

   Tudjuk, hogy a Szlovák Pénzügyminisztérium 200 millióval akarja csökkenteni a falvak és városok bevételét, és ez gondot jelent majd a lakosság alapszükségleteinek bebiztosításánál. Gondot jelent majd az is, hogy az EU-s alapok kérelmezése során nem lesz módunk befektetni az előírások szerinti részösszeget. Tudomásom szerint a Szlovákiának jóváhagyott EU-s összegek felét ki sem merítették, és Szlovákia még a Brüsszel által kért operatív programmal sem rendelkezik. A községek készen állnak, hogy kérelmeiket előterjesszék.

   Az én kívánságom mindig az volt és lesz is, hogy községünkben elégedett és egészséges polgárok éljenek. Az utóbbi időben, most a járvány harmadik hulláma idején is, gyakran vagyunk tanúi a gyűlölködésének, a különböző nézetek durva ütközésének. Az állami hatóságok szerint humanitárius válsággal küzdünk, a széthulló családok negatív hatással vannak a közösségi életre, megszakadnak az emberek közötti jó kapcsolatok, s ennek következtében félnek találkozni, kerülik a közösségi összejöveteleket. A kedvezőtlen előrejelzések ellenére hiszek abban, hogy az összetartozás jelentőségét ezekben a nehéz hónapokban is mindenki tudatosítja, és bízok benne, hogy idővel visszakapjuk a világjárvány előtti életünket.