Júliusi kezdetek

   A peredi búcsú után kezdődik az aratás, mondták öregjeink, és ez mindig is így volt, hiszen június végéig általában besárgult a gabona, megérett a szem a kalászokban, és elkezdődhetett a nagy munka. A gabonatáblák gyönyörűek most is, és mert a perediek már megünnepelték templomuk védőszentjének napját, szerte Mátyusföldön megkezdődött az aratás, a legszebb nyári mezőgazdasági munka.

   Elkezdődött a tíz teljes hónapja várt vakáció is, amely hosszú hetekre jelent szabadságot gyerekeink számára. Mi, régebbiek, mindig irigyeltük a magyarországiakat, akik vagy okosabbak voltak, vagy átgondoltabb tanrend szerint tanulhattak, hiszen ott két héttel korábban kaptak bizonyítványt. Nálunk mikor lesz már vége? – sóhajtoztuk, hiszen ránk még végtelennek tűnő, fülledt napok vártak, levegőtlen tanterem és az évközben elmaradt, vagy csak időtöltésre kitalált, erőltetett iskolai rendezvények. Ez évtizedek múltával sem változott, ahogy a vakációvárás a szabadságvággyal egy karban jár ma is.

   Elkezdődött tehát a nagy nyári szünet, amely gyerek, szülő és pedagógus számára új időrendet, újratervezést, sok örömöt, együttlétet jelent, de sok helyen gondot, nehezen megoldható problémát is okoz.

   Pihenjenek csak meg a gyerekek, hiszen az iskolai kötelességek, a minden délutánra jutó szakkör, edzés, próba tíz hónapon át minden idejüket és energiájukat lekötötte, elvéve szabadidejük jó részét, legtöbbször a szülői nagyravágyás, a helytelenül felmért tehetség miatt. Az egymást túlszárnyalni akaró szülők, a gyerekük által önmagukkal dicsekvő felnőttek hajtják, űzik tökéletesedni a gyereket, megfosztva őket az egészséges fejlődéshez szükséges pihenéstől, a szabadidő önként választott megélésétől.

   Hol vannak már azok a hétköznapi délutánok, amikor az iskolából hazaérve, anyánk főztjétől eltelve, vízbe és kristálycukorba mártott szelet kenyérrel a kézben futottunk ki az utca végére, gondok és kötelességek nélkül, hogy a többi gyerekkel rajcsúrozzunk, királyom-királyomot játszunk önfeledten. A nap általában a szomszédoknál végződött, egy szlovák család televíziója előtt, ahol először a magyar majd a szlovák mesét néztük meg az akkoriban még ritka szerkezetben, s csak ezután tértünk haza vacsorázni. Az iskola, bármilyen fontos is volt, csak kiegészítette a gyermeki lét mindennapjait, nem nyomta el a gyermek szabadságát, jutott idő a családban kiosztott munkára, és az önfeledt, közös játékra is.

   És új életek is kezdődtek július elején, sok dolga volt a gólyamadárnak. A nyáron születettek szívósak, egészségesek lesznek, tartja a mondás. Az orvostudomány ugyanezt állítja: Vizsgálatok, felmérések bizonyítják, hogy a nyáron születettek a fény és a világosság hatására nehéz helyzetekben is hajlamosak derűsnek maradni. Döntéseikre a megfontoltság jellemző, képesek uralni saját érzéseiket, belső órájuk kiválóan működik. Csekélyebb az esélyük különböző idegi és lelki alapú betegségekre. Bízzunk benne, hogy mindez így is lesz, és a kicsik békében, egészségben nőnek fel, mindannyiunk örömére!

   Jó pihenést, szép nyarat, sikeres júliusi kezdeteket kívánunk!