Gágyor József 1942-2022

   „Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. ... Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője.”

   A világ egyik legnagyobb magyarjának, Kodály Zoltánnak ezen örökérvényű gondolatai nem csak azért jutnak eszembe, mert ezekben a napokban a világhírű zeneszerző, népzenekutató, karnagy és zenepedagógus közelgő 140. születésnapja alkalmából szerte a világon a zeneszerető emberek sokasága helyezi majd el a köszönet és hála virágait a „Mester” különböző emlékműveinél, hanem azért is, mert Kodály Zoltán ezen gondolatai hatványozottan érvényesek drága barátunkra, Gágyor Józsefre, kinek testét ezen gyászos koporsó zárja magába.

Mélyen tisztelt Gyászoló Család!

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

   A halál híre mindig letör, mindig lesújt mindenkit. Hatványozottan érvényes ez akkor, ha egy közeli ismerőst, egy jó barátot, egy a közösség életében hosszú időn keresztül hasznos tevékenységet kifejtő személyt veszítünk el.

Kedves Jóska bátyánk!

   Eljöttünk, hogy koporsódnál utolsó Isten hozzádot mondjunk, és végső búcsút vegyünk Tőled.

   Köszönjük a közösen eltöltött órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket, évtizedeket. Emlékek tódulnak fel, törnek elő, kívánkoznak napvilágra. Nehéz közülük válogatni. Vannak szépek, csodálatosak, szomorúak, fájóak. De mind Veled kapcsolatosak, rólad szólnak.

   Még jóformán el sem mentél, de már hiányzol, nagyon hiányzol.

   Szeretteid, rokonaid, barátaid, ismerőseid mellett nagyon hiányzol a nagy család, a Csemadok vezetői, tagsága köréből.

   Hosszú éveken, évtizedeken keresztül volt szerencsénk ismerni egymást és közösen igyekeztünk tenni jót és hasznosat a felvidéki magyarság megmaradása, szülőföldön való érvényesülése, boldogulása érdekében.

Drága halottunk!

Kedves Jóska barátunk!

   Személyedben olyan embert veszítünk el örökre, aki családja, települése mellett nagyon sokat jelentett régiójának és a Felvidék magyarságának. Személyedben olyan egyén távozott el közülünk, akinek mindig helyén volt a szíve, s ezzel együtt a családját féltő gonddal óvó, védő, a régiója kultúrájának fejlődéséért, a nemzete megmaradásáért tettre kész esze. Szálfa dőlt ki közülünk.

   Gágyor József Ipolyságról indulva röpke fontos megállók után Mátyusföldön lelt új hazára, teremtett otthont magának az Esterházyak egyik ősi fészkében, a tallósi kastélyban, és az Ipoly-menti emlékek után kutatva találta meg a nagy előd, Kodály Zoltán nyomdokain haladva a Kis-Duna, a Fekete víz és a Dudvág menti települések kincseit, hogy azok ne tűnjenek el a feledés homályában, hogy azokat ne lepje be a padlások, a kamrák, a pincék pora, hanem azok a napvilágra kerülve legyenek a mi közös kincseink, hogy azok fénylő csillagként mutassák az utat a szebb és boldogabb jövő irányába.

   Kincseket keresve értéket lelt, de az értékek őrzésénél fontosabbnak tartotta, az értékek továbbadását és közzétételét.

   Csodálatos kiadványainak sorát az óriási gyűjtemény, a Megy a gyűrű vándorútra kezdte, amelynek nyomdokain haladva többi műve is nagy érdeklődésre lelt nem csak a mi szűk pátriánkban, a Mátyusföldön, hanem az egész Felvidéken, és az összmagyarság kincsestárában is az élenjárók között találhatók.

   Gágyor József már több mint fél évszázaddal ezelőtt is társaival, elsősorban a ma már a szomszédos Pozsonyeperjes temetőjében pihenő Mórocz Károllyal együtt kezdték el elsősorban diákjaik bevonásával Kodály Zoltán nyomában haladva kutatni a mi magyar ősi kultúránk nyomait régiónkban. Tudatosítva és azonosulva a nagy előd azon gondolatának igazával, mely szerint „Kultúrát örökölni nem lehet. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg nem szerzi magának…”, hozták létre a néprajzosok társaságát és közös munkájukat egyre többen kezdték követni, s tulajdonképpen a Kincskeresők, az Értékőrzők, az általuk végzett munka folytatói.

   Gágyor József a mi Kulturális Szövetségünkben, a Csemadokban is óriási munkát végzett. Több évtizedig irányította a Tallósi Alapszervezet munkáját és volt tagja járási bizottságunknak, területi választmányunknak.

   Szövetségünk országos vezetése legmagasabb kitüntetésünk, a Csemadok Életmű Díj adományozásával köszönte meg az Ő több évtizedes önzetlen tevékenységét.

   Kívánom, kívánjuk, hogy a ránk hagyott örökséggel jól gazdálkodjon az általad oly nagyon szeretett településed, Tallós község vezetése, lakossága, régiónk, a Mátyusföld és az egész Felvidék magyarsága, a teljes magyar nemzet!

Kedves Jóska bátyánk!

   Kulturális Szövetségünk országos és regionális vezetői, a Csemadok tagsága és a Pro Pátria Honismereti Szövetség nevében köszönetet szeretnék mondani mindazért a sok szépért, jóért, amit életed során népünk, nemzetünk megmaradásáért, felemelkedéséért cselekedtél.

   Köszönjük, hogy ha kellett mindig helyén volt az eszed és a szíved, mely már sajnos nem dobban többet sem a szűken vett családért, sem a mi nagy Csemadokos családunkért.

   Jelentem itt vagyunk, eljöttünk és ígérem, hogy az általad oly nagyra becsült fáklya lángját megőrizzük, továbbadjuk, hogy örök időkre világítson a Felvidék magyarsága felett, hogy mutassa az utat a szebb, a boldogabb jövő irányába!

   Kívánom, kívánjuk, hogy legyen testednek könnyű az oly nagyon szeretett falud Tallós temetőjének földje.

Nyugodj békében!

Emléked örökké megőrizzük!

Mézes Rudolf búcsúbeszéde

Tallós, 2022. december 7.