Az új év elé

   Túl vagyunk a szépséges karácsonyi ünnepeken, amikor néhányan a lelkünk és mindannyian a pénztárcánk mélyére néztünk. Ugye micsoda ellentétpár: lélek és pénztárca? Isten és a Gonosz, mert a pénz az ő kártyája, ettől rossz ez a világ. Ami nekünk az elmúlt adventi időszak volt, az a muszlimoknak a ramadán, a bőjt időszaka, de a két esemény lényege annyira van egymástól, mint Nádszeg Isaszegtől. A ramadán alatt a hitbuzgó muszlimok a Korán megszületését ünneplik, amikor hajnalhasadástól- napnyugtáig tartózkodnak az evéstől, ivástól, dohányzástól, sőt még házasélet gyakorlásától is. Mindazonáltal vannak olyan népek is, akik a fürdést is kiiktatják ilyenkor, mert ez is a lemondás egyik formája, és ráadásul kényelmes is, nem kell ki s be mászni a fürdőkádba.

   A mi adventünk, a békesség-csinálás helyett shoppingolással telt el, ami shopánkodást is okoz, mikor kifutunk a költségvetésből. Az advent alatt jómagam is gyakran fordultam elő a Kaufland nevű helyen, ahol már régóta a népesség társadalmi élete zajlik, ezért ez a nagy találkozások színhelye is egyben. Akivel itt huzamosabb ideje nem találkozol, az már valószínűleg odafentről szagolja a kéményeket. Egy-egy kiadós megfigyelésért és az ebből eredő népjóléti és népegészségi, esetleg népidegállapoti felmérésért is érdekes betérni a Kaufland vágsellyei fiókjába, amely maga nemében speciális élmény forrása. Ugyanis a polcok közötti közlekedésre szánt folyosókat telis-tele pakolják megrakott ládákkal, hogy ha lassan jársz, tovább tart, ahogy közmondás is mondja. Gyakran az üres raklapokat és testes papírdobozokat sem takarítják el időben az útból, mert a kirakodás az első.

   Igaz, mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál, mert a bennünk uralkodó ürességet vásárlással szeretnénk kitölteni. Még csak az sem mondhatjuk magunkra,hogy lelki szegények vagyunk, mert ha azok lennénk, miénk volna a Mennyek Országa, ahogy Jézus mondotta vala. Mindazonáltal ez a bevásárlóközpont, akármilyen is, lehetővé teszi, hogy délutánonként a környékbeli autógyárakból ide özönlő színes kavalkádban gyönyörködjünk, mintha az Ezeregyéjszaka jönne velünk szembe: vietnamiak,kirgizek, tadzsikok, filipínók, pakik, hinduk térnek be a vacsorára valóért. Némelyikük még turbánt is visel, szakállal, bajusszal megfejelve, és néha olyan külsővel, amitől olykor hátrább is szoktam lépni, attól tartva ösztönösen, vajon nincs-e nála gyíkleső.

   Ázsia türk népei, még ha muszlimok is, az azeriek, kirgizek, kazahok stb. nosztalgiát váltanak ki bennünk, milyen szép volt ott Ázsiában, a Magna Hungariában, ahol nem mesterséges húst akartak nekünk adni a finom ürücomb helyett. Erről és másról egy csehül jól tudó kirgiz férfival beszélgettem, egy sör mellett, mikor megkérdezte tőlem, igaz-e, hogy itt magyarok is élnek, mert eddig itt még senkit sem hallott magyarul beszélni, ugyanis Csehországban él, csak most, mikor munkavállalók jönnek Kirgizisztánból, segíti őket intézkedni. Mondom neki, Sellyén én sem hallok magyarul beszélni, habár én magam is magyar vagyok, és imádom az anyanyelvemet. Láttam az öröm fényét fellobbanni a szemében, és meghatottan megszorította kezemet. Megkért, mondjak neki valamit magyarul, erre én elmondtam neki az „Anyám tyúkja” című vers néhány sorát, hogy képben legyen. Elmondta, ismerős neki ez a vers, mert úgy hangzik, mintha kirgizül volna, de visszafelé mondva. Mondtam is neki, Petőfi Sándor ezt direkt nekik írta, balról jobbra. Aztán elmondta, hogy nem csak a kirgizek, de a velük szomszédos türk népek, tadzsikok, kazahok, azerik is számon tartják és nagyra értékelik, hogy az ő fajtájukként Európában gyökeret tudtunk verni, és sikeresek vagyunk. Tudják, hogy a múlt évben két Nobel-díjas emberünk is volt. Emellett nem feledkezünk meg róluk sem, mert Magyarország a Türk Államok Szövetségében egy idő óta megfigyelői státuszt tölt be, ami a rendes tagság előszobája, és ők nem szegény országok, habár a szegény testvér is testvér. Ne feledjük, óriási fellendülés van az ázsiai országokban, míg kontinensünk gazdaságai panganak.

   A legnagyobb csodák közé az tartozik azonban ,hogy nemzetünk és nyelvünk fenmaradt a történelem folyamán, még a tatárjárás és törökvész után sem vettük át a megszállók, vagy a környező népek nyelvét, mint a sumerek az asszír vagy akkád nyelvet, ami után megszűnt a sumer nép is létezni. Mikor a hét vezér felesküdött Árpád fejdelemre, nem vesztek össze azon, a magyar nyelv melyik nyelvjárása lesz a hivatalos verzió, és miért éppen Árpád, miért nem Töhötöm, aki töhötségesebb nála, meg miegymás. Mi itt, Dél-Felvidéken, miként már ezt finomítva mondjuk, nem tudunk ötről-hatra jutni, egy fészekalj pártunk van, egy rakás érdekérvényesítési delíriumban hívő emberrel. Itt az ideje felülvizsgálni a Híd, a Magyar Fórum, meg az ilyen meg olyan Szövetségnek nevezett konstrukciókat, amelyek mellékvágányok, amik mögé nem tud felsorakozni a magyar etnikum. Épp ideje volna felnézni a lapulevelek alatt lapuló csigaperspektívából, és felmérni a még felmérhetőt, az agonizáló közösség egyre gyöngébb pulzusát. Egy semleges intézmény bevonása lenne szükséges ehhez, monjduk olyan, mint a köztudatból szép lassan kikopott Fórum Kisebbségkutató Intézet, amely szlovákiai magyar tudományos és kulturális intézmény, melynek célja, hogy a szlovákiai magyar közösség történelmét, kultúráját és társadalmi helyzetét, jelenét kutassa. Kell egy új koncepció, amely mindenki igyekezetét egy irányba indítja el. Ez lenne a magyar nyelv, megmaradásunk és szellemi hazánk védelme, mert e nyelven kívül nagy a mi szegénységük.

   El kellene menni Erdélybe, nemzeti összefogást tanulni. Nem visszavonulni Csicsóba, amit Gyimesi nemzettársunk feltehetően azért tett, mert a Magyar Szövetség tisztújító nagygűlésén nem nyerte el a pártelnöki tisztséghez szükséges szavazatok többségét. Most Csicsón jobb híján csicsókát termeszt, holott rátermettségére nagy szükség volna a közös építkezésben. A hiszékenység viszont nem áll jól egy politikusnak, így neki sem. Gyimesi, mikor kiderült, hogy a kultuszminiszter-asszony a nyelvtörvény szigorítását tervezi a kormány és a parlament elé vinni, nem késett, és egy csokor virággal kérdőre vonta, vajon mi akar ez lenni? A jelzett személy személyesen biztosította őt, látván a drága csokrot, az intézkedés nem érinti a magyar nyelv használatát, mert ő szeret minket. A mi drága barátunk ezt el is hitte neki, sőt ki is állt emögött a szlovák TV vitájában, és az ott szereplő, visszakeresztelkedni látszó Bugár Béla is látta, hogy ez egy ordító naivitás. Lehetséges, hogy a szigorítás nem miattunk van, hanem az angol nyelv miatt, ami erősen zilálja az államnyelvet.De lehet, hogy a kétnyelvű, kék irányjelző táblák miatt, amelyek megjelentek Nagyszombat megye közútjai mellett Berényi József alispán jóvoltából. De egy ilyen szigorítás az angol nyelv befolyása ellen, az EU- nyilvánossága előtt diszkrimináció lenne, míg ha a magyarral együtt kaszálják el, az hazafias cselekedet lesz. Érdekes dolog, hogy az éleslátás nem megy a miniszterasszony szép szőke hajához, csak a viccek, mert mikor tőlünk keletre, épp az ukrán hazafiság ment el odáig, hogy betiltották a nemzetiségi nyelvek használatát, azóta ölik egymást az oroszok és az ukránok. Hiába minden szláv testvériség, mert a gyűlölet az ördög miatyánkja, ezért rossz ez a világ.