Az egységes magyar politizálásnak nincs alternatívája

   A jó egy évvel ezelőtti parlamenti választás eredménye minden számbavehető magyar közéleti szereplőt végérvényesen rádöbbentett, hogy a megosztottság, mérhető támogatással bíró pártjaink önálló részvétele a választáson magyar közösségünket tartós jelleggel megfosztja a parlamenti képviselettől Szlovákiában. (A többi körülmény, mint az 5 %-os parlamenti küszöb és a magyarság lélekszámának csökkenése parlamenten kívülről sokkal kevésbé befolyásolható, ezért ezek taglalásától most tekintsünk el). Ennek folyományaként az MKP, a Most-Híd és az Összefogás március 23-án bejelentette, hogy egy pártban egyesülnek, létrehozva ezzel az egységes felvidéki magyar politizálás intézményi kereteit. Sokan bizonyára felsóhajtottak, hogy már a legfőbb ideje volt, míg bizonyára vannak olyanok is, akiknek egyik vagy másik résztvevő politikai erő továbbra is vörös posztót jelent. Az alábbiakban arra próbálok választ adni, hogy miért szükségszerű az egységes magyar politikai fellépés, illetve milyen feladatok várnak a Szövetség nevű formációra.

Évtizedes szembenállás

   A 2020-as választás egyik fontos tanulsága volt, hogy az MKP és a Most-Híd közti évtizedes szembenállás (melynek ideológiai jellege legalább annyira volt káros, mint maga a megosztottság ténye és az egymással szembeni, nagyon gyakran helyi szintig terjedő árokásás, acsarkodás) talán a feltételezettnél is jobban kihatott a választói bázisra. Ahogy az MKP-s választók nagy része nem tudta elképzelni, hogy Bugár pártjára adják szavazatukat, ugyanúgy a Híd térfelén is kialakult egy hasonló ellenállás az MKP irányába. Ebben természetesen szerepet játszott a teljes szlovák sajtó tudatos és folyamatos MKP elleni uszítása is (lévén a Hidas választók jelentős hányada főként azokból tájékozódik). A Ficoval és a maffiával kokettáló vegyespárt végül óriási hitelveszteséget szenvedett, viszont magyar választóinak java része, ahelyett, hogy úgymond visszatértek volna az MKP-hoz, ha már váltaniuk kellett, inkább a szlovák pártok közül (főleg Matovičot) választottak.  Így aztán a Híd a megszűnés szélére sodródott, míg az MKP (az Összefogással karöltve) ugyan ezúttal is meg tudta tartani választóbázisának döntő többségét, de az árnyékát nem tudta átlépni.

A Szövetségben rejlő lehetőség

   Politikai elitünknek ennyi eredménytelen választás, illetve ekkora bukás után nem maradt más lehetősége, mint megpróbálni egy táborba terelni a választóikat, és közösen megpróbálni átugrani a parlamenti küszöböt.

   Fontos megemlíteni azt is, hogy a politikában csalódott magyarok egyre nagyobb hányada maradt távol a választástól. Egyrészt, voltak olyanok, akik immár mind az MKP-ban, mind a Hídban csalódtak, viszont szlovák pártra nem szerettek volna szavazni (az ő megszólításukkal próbálkozott meg 2020-ban az Összefogás, szerény eredménnyel). Emellett, a nemszavazók táborát gyarapították a magyarság legnagyobb hányadát kitevő, folyamatos sikertelenséget megélő konzervatív-nemzeti választók közül egyre többen. S végül, maga a megosztottság puszta ténye is képes volt további ezreket távol tartani a szavazástól. Ha a különállás a jövőben is fennmaradna, az otthonmaradók (vagy akár szlovák pártra szavazók) rétege mindhárom részletezett okból kifolyólag bizonyosan csak egyre nagyobbá válna.

   Mindezeket a választókat, a hitüket vesztetteket, a közös fellépést óhajtókat jó eséllyel meggyőzheti a Szövetség, hogy van értelme részt venni a választáson. S talán az sem hiú ábránd, hogy az új impulzusokat keresőket és a legutóbb valamelyik szlovák pártot választó, de azokban csalódó magyarok egy részét is sikerül a közös projekttel visszacsábítani.

Miért fontos a parlamenti képviselet?

   A fentiekből kiindulva okkal bízhatunk abban, hogy a következő szlovák parlamentben már ott lesz a magyar politikai erő. Akadnak persze, akik felteszik a kérdést, vajon miért van szüksége (saját) parlamenti érdekképviseletre a felvidéki magyarságnak?

   Nos, az elmúlt években bizonyára sokan találkoztunk már, főleg a politikai eseményekről csak korlátozott mértékben tájékozódó fiatalok részéről, olyan kijelentéssel, hogy minek szavazzak rájuk, hiszen az MKP nem csinál semmit. Gyorsan le kell szögezni, hogy ez az állítás egyszerűen nem igaz, az adott helyzethez képest valószínűleg távolabb nem is állhatott volna a valóságtól. Csakhogy ez az állítás amellett, hogy valószínűleg nem volt megfelelő a párt marketingje, és nem tudta a saját maga által elvégzett munkát megfelelően láttatni, rámutat arra is, hogy egy parlamenten kívüli politikai erő mozgástere meglehetősen korlátozott, hiszen az ország legfontosabb döntéseire érdemi befolyással nem bír. Más szóval, ha arra számítanánk, hogy parlamenten kívül is sikerül a magyarság egyik vagy másik sarkalatos problémáját megoldani, az olyan, mintha várnánk, hogy a sült galamb a szánkba repül. A parlamentben tehát ott kell lenni, mert más esély a dolgok megváltozatására, közösségünk sorsának jobbítására nincs.

Mit tett le az asztalra a jobboldali kormány?

   A Szövetségnek, választói bázisából kiindulva gyűjtőpárt jelleget kell öltenie, mivel a felvidéki magyar társadalom sokszínű. Vannak köztünk fiatalok és idősek, munkások és vállalkozók, konzervatívok és liberálisok. Éppen ezért a magyar választóknak is sokkal toleránsabbaknak kell lenniük a többi csoport irányába, mert a párton belül is mindegyik szeretné hallatni a hangját és érvényesíteni jogos igényeit. Lesznek tehát olyan kérdések, amelyekre másként tekintünk. Viszont ezeknél sokkal fontosabb az, ami összeköt bennünket, ez pedig nem más, mint a magyarságunk, a specifikus magyar igények. Ezeket a szlovák parlamentben magyar pártokon kívül senki más nem fogja felvállalni.

   Ennek ékes példáját nyújtja a jelenlegi, jobboldali és liberális erőkből álló kormány. Vegyük számba, hogy ők milyen döntéseket hoztak a bennünket, magyarokat érintő ügyekkel kapcsolatban:

• Az állampolgárságot szabályzó törvény a módosítást követően sem teszi lehetővé, hogy a lakóhelyük elhagyása nélkül magyar állampolgárságuktól megfosztott magyarok és leszármazottaik a szlovák állampolgárság elvesztése nélkül újra visszavehessék azt.
• Szlovákia közúthálózati fejlesztési tervéből tavaly kikerült, illetve hátrább sorolódott az összes olyan útszakasz kiépítése, illetve felújítása, amely magyarok által lakott régiókon halad keresztül.
• A magyarlakta járások közül a korábbi ígéretek ellenére végül alig valamelyikben neveztek ki magyar járási elöljárót, a legtöbbjük még magyarul sem tud.
• A kulturális minisztérium kisebbségi kultúrákért felelős főosztályát megszüntették és agendáját összevonták az ún. nyelvrendőrséggel.
• A tavaly tavaszi első koronavírus járványhullám végén először csak a cseh, illetve az osztrák határokat akarták kinyitni, holott a magyar járványhelyzet a másik két szomszédhoz képest sokkal kedvezőbb volt. A mihamarabbi (május eleji) határnyitás hivatkozási alapja a Csehországba és Ausztriába ingázók érdekei voltak. Ezt követően külső nyomásra ugyan a magyar határral is foglalkozni kezdtek, de csak az egyik irányba, hogy a főleg Rajkára kitelepedett pozsonyiak tudjanak bejárni szlovákiai munkahelyükre. Mintha Magyarországra irányuló ingázás nem is létezett volna... Ja, hogy az főleg a szlovákiai magyarokat érinti??? 
• Nem mehetünk el szó nélkül a kormány kommunikációja mellett sem, hiszen Ivan Korčok külügyminiszterhez és Martin Klus külügyi államtitkárhoz (mindkettő SaS) foghatóan a Szlovákiában élő magyarokról legutóbb talán a mečiari időkben fénykorát élő Ján Slota nyilatkozott. Különben ők voltak az előbbiekben említett szlovák-magyar határnyitás fő ellenlábasai is.

   Az elmúlt egy év kormányzati döntéseiből könnyen leszűrhető, hogy továbbra sem létezik olyan szlovák politikai erő, amelyik legalább valamelyest értené a nemzetiségi hovatartozásunkból fakadó egyedi problémáinkat. Így egyáltalán nem meglepő, hogy ezeket nem képesek felvállalni sem. Mindez akkor is igaz, hogy ha esetleg akadnak a színeikben olyan, magukat magyarnak valló politikusok, akik hangzatos megnyilvánulásokkal megpróbálnak a magyar választók kegyeibe férkőzni. A tény tény marad, az asztalra (legalábbis ezidáig) nem tudtak letenni semmit.

A Szövetség legfontosabb feladatai

   A Szövetségre vár tehát a feladat, hogy a magyar választók érdekeit szem előtt tartva, a következő igényeinket érvényre juttassa:

   1. a felvidéki magyarság megmaradását biztosító jogi és intézményi keretek megteremtése

   2. a magyarlakta térségek teljeskörű infrastrukturális és gazdasági felzárkóztatása

   Parlamentbe jutás esetén a magyarokat képviselő politikusoknak midenképpen oda kell figyelniük a fenti két pont közt felállított fontossági sorrendre. Igaz ugyan, hogy egy élhetőbb régiót kevésbé sújt a például Magyarországra irányuló elvándorlás (és talán a lakosságnál is könnyebb gazdasági fejlesztésekkel jópontokat szerezni), de sajnos az asszimilációs nyomás még ennél is nagyobb veszteségeket okoz, így annak bárminemű lehetséges orvoslása elsőbbséget kell hogy élvezzen.

Mik a következő lépések?

   Mindez persze egyelőre a távolabbi jövő. Ahhoz, hogy a Szövetség valóság legyen, még vár némi teendő az azt alapító három politikai alakulatra. A közös párt létrehozásához szükséges a minden érintett fél számára elfogadható alapszabály kidolgozása. A felek a legfontosabbnak tűnő kérdésekben már megegyeztek (így az elnökségek vállalhatták azt, hogy bejelentsék az új párt létrehozását). Ezt követően a kidolgozott anyagot mindhárom párt illetékes szervének jóvá kell hagynia és áldását kell adnia az egyesülésre. Végül sor kerülhet az egyesülő/alakuló közgyűlésre. Ez utóbbi lépések megtételében a feleket a járványügyi intézkedések egyelőre meggátolták, de vélhetően már nem váratnak magukra sokáig. Aztán indulhatnak a dolgos hétköznapok, melynek során az egyes elődpártok struktúráinak is össze kell csiszolódniuk. Nem lesz egyszerű, de remélhetőleg a közös, sikeres munka ebben segítségükre lesz.