A CSEMADOK ESZKÖZE ÉS HELYE A KÜZDELEMNEK CSEMADOK 75 - Zsigárdon

Zsigárdon, az országban az elsők között, 1949. május 26-án alakult meg a CSEMADOK helyi alapszervezete. Ennek alkalmából ünnepi tagsági ülést rendeztek. Lefolyásáról, a helyi szervezet múltjáról, jelenéről, munkájáról és céljairól Baranyay Alajost, a falu volt polgármesterét kérdeztük, aki 1993-tól látja el a szervezet elnöki tisztét, emellett a CSEMADOK Galánta-Vágsellyei Választmánya elnökeként is tevékenykedik.

Miért tartották fontosnak az ilyen nagyszabású ünnepség megrendezését, hogyan zajlott le az esemény?

   Az ünnepi ülésre napra pontosan 75 év után került sor a kultúrház nagytermében. Célja a visszatekintés, az értékelés, köszönetnyilvánítás, a néha hullámzó, de mindig folyamatos értékmegőrző tevékenység felmutatása volt. Emellett a közeli és távolabbi célok megfogalmazása is. Ünnepi beszédet Bárdos Gyula, a szervezet országos elnöke mondott. A rendezvény műsorában a helyi Napsugár bölcsőde picinyei, Sándor Ágnes szavalattal, a magyar óvodások, a magyar iskola vers- és mesemondói, Császár Léla hegedűs, a helyi alapiskola diákjaiból alakult Kölesfőd néptánccsoport, valamint a szervezet mellett működő Öröméneklők éneklőcsoport mutatkoztak be. Végezetül pedig a Peredi Férfi Daloskör műsorát láthattuk Jónás Katalin vezényletével. Az ünnepélyen 48 személynek és 4 intézménynek oklevéllel köszöntük meg a szervezetben és a szervezetért elvégzett munkát és a támogatást. Katona Ilona nagyszerű, háromnegyed évszázad munkáját felölelő beszámolója bizonyította, hogy a zsigárdi szervezet tagságát alkotó közösség kultúránk iránti érdeklődése mindig töretlen volt.

A Csemadok közösségszervező funkciója, nemzetmegtartó ereje vitathatatlan. Voltak idők, amikor csak a szervezet gyűlésein, rendezvényein lehetett magyarul megszólalni. A művészeti csoportokban, művelődési klubokban aktív tevékenység zajlott, sokszor a konok akarás, a hit jellemezte a mindenkori munkát. Hogyan volt ez Zsigárdon?

   A szervezet 31 taggal alakult meg, a jogfosztottság évei után, rövid idő elmúltával már komoly értékmentő és értékteremtő munkát végzett. Egy színjátszóegyüttes megalakításával kezdték, majd egy tánccsoportéval folytatták. Első nagyszabású rendezvényük a sókiakkal és farkasdiakkal együtt megrendezett Juniális volt. A munka pilléreit az első időszakban a színjátszás, a kóruséneklés, a néptánc és hagyományőrző rendezvények szervezése jelentette, attól függően, hogy éppen mire volt igény, lehetőség és akarat. Emellett a honismereti kirándulások, szervezett színházlátogatások, író-olvasó találkozók, a kisszínpad működése hozta össze a közösséget. Öntudaterősítő, értékmegőrző, anyanyelvápoló tevékenység volt ez. Nagyon sokáig természetes volt, hogy a CSEMADOK tag vagy tagok gyermeke az iskola elvégzése után automatikusan a szervezet tagjává vált. Természetesen ehhez kellett a szülői háttér, az iskola szellemisége és formálóereje, valamint a fiatalt vonzó Csemadok tevékenység is.

Ha jól tudom, vezetőségi tagként, majd elnökként több évtizede dolgozik a szervezetben a szervezetért. Ezt a munkát hosszú polgármestersége alatt sem hagyta abba. Kik voltak az elődök és a társak, akik kitartó munkával kiváló eredményeket értek el?

   Sokszáz nagyszerű zsigárdi ember igyekezete, tehetsége által létezünk szervezetként és nemzeti közösségként ma is. A művészeti csoportjainkban dolgozóktól és azok vezetőitől, a rendezvények előkészítésében és lebonyolításában aktívan részt vállalóktól kezdődően a mindenkori vezetőség önfeláldozó tagjaiig. Sok mindenkitől elnézést kérve most csak néhány nevet sorolok fel, először az elnökökét: Pék István, Nagy László, Szarka Károly, Vágó Emánuel, Szőcs László, Lukács Lajos, Tanító Ernő, Baranyay Alajos. Az ünnepélyen átadott több mint félszáz elismerő oklevélen kívül, az elmúlt években több tagunk részesült országos elismerésben. Mészárosné Pék Ilona kulturális tevékenysége példaértékű, ő Csemadok Életmű Díjat kapott, ahogy jómagam is. Ziaček Adrianna ugyancsak országos elismerésben részesült, A CSEMADOK Területi Választmányának elismerő oklevelét pedig Katona Ilona, Baranyay Jolán és Császár Magdolna vehették át. Az eltelt évtizedekben alapszervezetünk munkáját több ismert szlovákiai magyar személyiség is elismerte és lehetőségéhez mérten segítette. Köztük Szabó Rezső, Sidó Zoltán, Bauer Győző, Mészáros Lajos, Mézes Rudolf, Rózsa Ernő, Száraz József. Mindig tisztelettel és hálával emlegetjük őket. A szervezet munkáját, különösen az 1989-es változásokat követően több intézmény, társadalmi szervezet, társulás, valamint számos zsigárdi vagy Zsigárdról elszármazott egyén is támogatta – köztük Kaszás Attila színművészünk. Mindig példaértékű volt a kapcsolatunk a község oktató-nevelő intézményeivel.

Manapság az embert érő információáradat bizonytalanná, talajvesztetté teszi. Ilyenkor van szükség kapaszkodókra, a történelem, a kultúra, a hagyományok ismeretére, a nyelvi közösségre, tehát mindarra, amit a Csemadok biztosítani tud. A szervezetet egyik jellemzője a megújulásra való képesség. Más-más politikai, társadalmi helyzetekben kellett lépést tartani a fejlődéssel, a korral. Mit gondol, jelenleg melyik szakaszában van a Csemadok?

   Nem féltem a CSEMADOKOT, a zsigárdit biztosan nem. Mert kultúráját pártoló tagsággal, a tapasztal vezetőkön kívül fiatal, tanult, igyekvő vezetőségi tagokkal rendelkezünk. Az évtizedek alatt kiépült, hagyománnyá vált helyi és regionális rendezvények, mint a Kaszás Attila Fesztivál nyári táborai és művészeti rendezvényei, az aktívan dolgozó Öröméneklőcsoport és a Kölesfőd gyermek néptánccsoport tevékenysége, a Csemadok alapszervezet székházául is szolgáló Tájház munkája ma is optimizmusra ad okot. Az évtizedek alatt kiépült kapcsolatok továbbra is léteznek, bővülnek, amelyek ugyancsak fontos pillérei a nívós és eredményes kultúrmunkának. Nagyon fontosnak tartom a minőséget, legyen az művészeti csoport, alkalmi műsor vagy éppen a szervezés és a rendezés színvonala. Amíg az igényességre lesz igény, nem lesz nagy baj. A folyamatos megújulásnak is nagy jelentőséget tulajdonítok. Az új tevékenységi formák bevezetésével, mint például gasztronómiai rendezvények szervezése, az érdeklődők új csoportját szólítottuk meg. Felvidéki és Kárpát medencei kirándulásainkra, testvértelepüléseinket megismertető útjainkra csoportjainkat, gyerekeinket is elvisszük. A cél a tapasztalatszerzés, barátságok kialakítása, más magyar tájegységek és hagyományok megismerése. A testvértelepülési kapcsolatok kialakításában Mézes Rudolf segítette a szervezetet és az önkormányzatot. A magyarországi Dunapataj és Ugod, az őrvidéki Viszák, a szlovéniai Petesháza, az erdélyi Szék és Méra, a délvidéki Doroszló már többszáz zsigárdi számára vált ismertté és szeretetté.

Mi ad erőt ma a zsigárdi helyi szervezet munkájához? Hiszen a kicsiszolódott és taktikus elnemzetlenítő mechanizmusok mellett egy még veszélyesebb ellenfél jelentkezett, a közöny. És mellette az értékek semmibevétele, az idegen szokások majmolása, a felületesség és a túlcsorgó önérzet.

   Bevallom, jómagam is sokszor elbizonytalanodtam, voltak idők és helyzetek, amelyek megingatták az ember hitét. De a magyar kultúra ereje, hagyományaink és történelmünk gazdagsága és egyedisége, anyanyelvünk különlegessége és szépsége mindig erőt adott a folytatáshoz. Úgy vélem, a nyelv a legerősebb emberi kapocs. A nehézségek általában átmenetiek és leküzdhetők, a vezetőség igyekezete és akarása átragad a tagságra, elsősorban a fiatalokra.  A fiatalok mindig vevők minden új és értelmes dologra, bízni kell bennük, értük dolgozunk. Rájuk ugyan nagy hatással vannak a kor vívmányai, erős az idegen kultúrák befolyása. A kérdésben említett közönyre reagálva én a szülői példamutatás felelősségét emelném ki megoldásként, a fiatalt mindenekelőtt ez determinálja, életre szólóan ez határozza meg irányultságát és öntudatát.

Egy megszabott terjedelmű írásban lehetetlen a zsigárdi Csemadok szervezet 75 éves munkáját összegezni. Talán nem is egy regionális újság feladata, inkább egy tanulmány, összegző kiadvány formájában kellene azt a rengeteg munkát, erőkifejtést, küzdelmet és örömöt tanulságul és okulásul átadni a fiatalabb generációknak. Utolsó kérdésem: Ön hogy látja, a CSEMADOK tevékenysége által sikerült-e az elődök kulturális örökséget átadni, hitben megerősödni, a zsigárdi magyar embert megtartani önmagát és értékeit becsülő zsigárdi magyar embernek? 

   Ezért bizony többszáz zsigárdi magyar küzdött az eltelt háromnegyed évszázadban, tisztelet érte valamennyiüknek. A saját példát tartom mindig a legnagyobb mozgatóerőnek. Értékeink megtartásáért, kultúránk fejlődéséért, nemzeti létünkért sokat tettek elődeink, de tettük mi is a magunkét, sok küzdelmes munka árán, becsülettel, kitartással. A kiadvány ötletét jónak találom, mert ahogy a szállóige is is mondja: A szó elszáll, az írás megmarad. Hiszek a jövőben, már csak azért is, mert velünk, közöttünk vannak a fiatalok, azok, akikért érdemes volt dolgozni, akik új felfogásban, talpraesetten, felkészülten vállalják a nagy feladatot. Hiszen a családunkért, közösségünkért, a nemzetért vállalt munkáról van szó. A CSEMADOK az egyik legjobb eszköze és helye ennek a nagy és nemes küzdelemnek.