logo
Bevásárló kosár

oddelovac

oddelovac
Pozsony
+C
Főmenü
+
+



<<  6/11 >>

Száraz Pál: SAMILA

25.5.2017 16:10 | Száraz Pál

   Egyszer volt, hol nem volt. Napkelet országában, Perzsiában élt egy nagyon boldog királyi család. A királyi párnak egyetlen kis leánya volt, aki olyan szép volt, hogy mindenki megcsodálta.

   A király és a királyné minden kincsüknél jobban szerették a gyönyörű szép királyleányt, akinek Samila volt a neve. A király kertjében egy gyönyörű halastó volt, amelyben aranypikkelyű halak úszkáltak. Samila egyszer az aranyhalas tó partján tarka – színes pillangókat kergetett, s amint hálójával egy aranyszárnyú pillangóra csapott le, ez elkezdett sírni, és így szólt Samilához:

- Szépséges királykisasszony, engedj el, hadd repüljek haza, otthon vár az édesanyám.

- Nem engedlek el, nálam maradsz.

- Szépséges királykisasszony – szólt ismét a kis pillangó – majd megbánod, hogy kegyetlen vagy, bánatot okozol nekem és édes jó anyámnak.

   Samila azonban kacagva vitte haza a szegény kis pillangót. Otthon gombostűre tűzte, és egy nagy sárga dobozba rakta.

*

   Samila már régen elfelejtette a szegény, aranyszárnyú pillangót, amikor egyszer kiment a halastó mellé, és beleült a csónakba. Hirtelen erős vihar kerekedett, s Samila hirtelen kibukott a csónakból, mert a hullámok felborították. Kiáltozni kezdett. A kiáltozás meghallotta a király kertészének a fia. Csónakba ült és a hang után evezett, s kimentette a fuldokló királykisasszonyt. A csónakjába fektette.

   Otthon Samilát rögtön lefektették, orvosokat hívtak hozzá. Sokáig feküdt betegen, s a nagy ijedtségtől elvesztette beszélőképességét. Amikor felgyógyult, szomorúan kiült a királyi parkba, s a kezében egy nagy sárga doboz volt. Azt nézegette, abban volt a szegény aranyszárnyú pillangó is.

   Egyszer egy tudós ember jött a Napkeleti – Perzsa király országába, aki felkereste a királyt.

- Királyom, hallottam, hogy szerencsétlenül járt a gyönyörű leányod. Messze országból jövök, meg akarom őt gyógyítani. A tél hazájában, ahol mindig hideg van, van egy forrás, amely soha nem fagy be. Ennek vizét az élet vizének nevezik. Ez a víz a jeges hegyek tetején folydogál, s ebből a vízből ihatna a leányod, megint beszélni tudna. A jeges hegyek tetejére azonban csak olyan ember tud feljutni, aki soha életében rosszat nem cselekedett. Hirdesd ki az országban, talán akad, aki a jeges hegyek tetejére el mer menni.

   A király kihirdette, hogy aki elmegy a jéghegyek tetejére és hoz az élet vizéből, annak adja fele országát és egyetlen leányát.

   Másnap százával jelentkeztek a délceg legények, hogy útnak induljanak. Hónapokon keresztül gyalogoltak, amíg oda értek, ahol soha sincs nyár. Telt az idő, s a sok legény közül egyetlenegy sem jött vissza.

   A király újból kihirdette az országában a korábbi felhívását. Most már csak két legény jelentkezett. De ezek a legények sem jutottak fel a jeges hegyek tetejére. Mielőtt a hegytetőre értek volna, ők is megfagytak.

   Sírt a király és a királyné, hogy nem akadt egyetlen tisztalelkű legény sem az országban.

   Egyszer a király szomorúan sétált az aranyhalas tó mellett. Bánatosan nézett a tó vizére. Ott dolgozott a király kertészének a fia, aki Samilát kimentette a tó vizéből. A kertészfiú meglátta a bús királyt, s így szólt hozzá:

- Királyom, miért búsul?

- Hogyne búsulnék, fiam, amikor egyetlen leányom már vagy hat esztendeje nem tud beszélni.

- Ne szomorkodjék, királyom, elmegyek én a jeges hegyek tetejére, elhozom a királykisasszonynak az élet vizét.

A király így szólt:

- Kár volna, ha még eggyel több fiatal élet veszne oda.

Másnap a kertészfiú elbúcsúzott édes szüleitől.

   Két hónap múlva odaért, ahol a tél hazája volt. Nekiindult a kertészfiú felfelé a jeges hegyeken. Amikor felért, egy öregemberrel találkozott, akinek földig érő, fehér szakálla volt, a fején pedig báránybőrsapka. A kertészfiú megismerte azt az öreget, aki a királynak azt ajánlotta, hogy az élet vizéből igyon a néma királykisasszony, s akkor ismét beszélni tud majd.

- Isten hozott, öcsém! Régen vártalak. Elvezetlek oda, ahol az élet vize folyik.

A kertészfiú elindult az öreggel. Amikor odaértek, az öregember így szólt:

- Látod, fiam, ez az élet vize! Vedd le a kulacsodat, merítsél belőle és vidd el haza, a szerencsétlen királykisasszonynak.

A kertészfiú megköszönte az öregember jóságát, s nagy boldogan indult hazafelé.

   Nagy volt az öröm a királyi palotában, amikor megtudták, hogy a kertészfiú hazaérkezett. A király örömében átölelte és megcsókolta, s levezette a kertbe, ahol Samila szomorúan üldögélt. A kertészfiú átnyújtotta a csutoráját. A szép királykisasszony ivott az élet vizéből és rögtön újból tudott beszélni.

- Köszönöm neked, te derék fiú, - mondta neki, - most már másodszor mentetted meg az életemet.

   Ahogy ezt a szépséges királykisasszony kimondta, a király abban a pillanatban odaadta a kertészfiúnak fele országát és feleségül adta hozzá egyetlen leányát, a gyönyörű Samilát.

Így lett az egyszerű, tisztaéletű kertészlegényből király.


Száraz Pál

   A nagykéri származású Száraz Pál 1954. május 22-én született Nagysurányban. Nős, két gyermek édesapja. Alapiskola tanulmányait a Nagykéri Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában végezte, majd a Losonci Építészeti Szakközépiskolában érettségizett. Középiskolai évei alatt tagja volt a losonci Kármán József irodalmi és művészeti körnek.

   1977-től Nagyfödémesen él és alkot. Építészként dolgozik. 2004-ben, fiával közösen SZING-EX-PROJEKT SLOVAKIA kft. néven tervezéssel és építéssel foglalkozó vállalatot alapított, melynek tulajdonosa és ügyvezető igazgatója. Az osztrák Schauer vállalat munkatársa.

   Számára az irodalom és az építészet egyet jelent – művészetet. Mindig írt és mindig építészként dolgozott. Olykor más művészeti ág felé is ki-kitekintett. Tíz évig volt a nagyfödémesi öntevékeny színjátszócsoport rendezője (1980-1989). Írásai, versei, recenziói, novellái az Új Szó, a Hét, az Új Ifjúság, az IFI, a Nő, a Tábortűz, az Irodalmi Szemle, a Heti Hírlap, a Győzelmes Út, az Ungi Táj és a Honismeret című lapok hasábjain jelentek meg. Egy ideig a Szlovák Rádió magyar adásának is tudósítója volt. Az utóbbi években több helyen -Vár, Agria, Új Forrás, Széljárás, Aranypor, Opus, Bécsi Napló, Szőröskő, TERRA Hírújság című lapokban jelentek meg írásai.

Bibliográfia:

A galántai járás fiatal írói és költői antológiája (I/1982, III/1984, IV/1985) kiadványokban novellákkal szerepelt

Kötetei:
Kilométerkő - 1999, novellák
Beszélő fények - 2004, novellák, versek,
Falu a madárdalos fák alatt - 2008, helytörténet (Nagykér)
Szárda szőnyege - 2014, mikro novellák,
Állatkertben - 2016, leporelló


Fényképgaléria




Ossza meg ismerőseivel
Facebook  Twitter  Google  LinkedIn  Pinterest  Email  Print

Hozzászólások

Hozzászólás hozzáadása

Ehhez a cikkhez még nincs hozzászólás
Hozzászólás hozzáadása
Név *:
Szöveg *:




 
<<  6/11 >>



Támogatók – Partnerek


Menü
+
+
Aktuális számunk


Elérhetőségek
Kiadónk:
OZ Matúšova zem – Mátyusföld PT
Diakovce 754, 925 81
IČO: 50115286
Regisztrációs sz.: EV4066/10
ISSN 1338-6344
 
Szerkesztőség
Szabó Frigyes
0949 377 888
szabo@terrahirujsag.sk
Hirdetések
Szabó Tamás
0905 752 678
info@terrahirujsag.sk
Előfizetés: 0949 377 888
megrendelem@terrahirujsag.sk

Copyright © 2017 by FriTom International spol. s r.o. Minden jog fentartva!
Tvorba web stránok

Minden jog fenntartva - www.terrahirujsag.sk
Webdesign GRANDIOSOFT
© Copyright

Ez az oldal cookie-kat használ, melyekkel még hatékonyabb szolgáltatásokat nyújthatunk. Szolgáltatásaink igénybevételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ