Befogadott menekültekként Taksonyon

Emlékezés a Duka-Zólyomi családra

   A Pro Communitas Taksoniensis Polgári Társulás kiadásában megjelent könyv izgalmas olvasmány és kordokumentum, benne mintegy 100 képpel. A szerző feldolgozta az 1945 és 1955 között Taksonyon élt Duka-Zólyomi család történetét, illetve a család tagjainak, Duka Zólyomi Norbert és Szerényi Aglája szülők és gyermekeik: Ildikó, Árpád és Emese későbbi életútját.

   Pék László így vall a könyvajánlóban:

   „E könyv tiszteletteljes főhajtás a Duka-Zólyomi családnak a felvidéki közösségünk érdekében tett erőfeszítéseiért. Apa és fia a tudományosság terén teremtettek értékeket és közéleti feladatokat is felvállaltak. Az édesanya az örömadás perceire, a család összetartására összpontosította figyelmét. Lányait a művészetekben rejlő szépségek felé vezette, a zene elvarázsolta őket. Sokan ismerték őket országhatárokon innen és túl, mert a tudomány, a kultúra, a zene és az emberség nem ismer határokat.”

   A könyv tartalma sokat mond arról, hogy mit kap kézhez az olvasó.

• Az 1. bécsi döntéstől a szovjet front előli menekülésen át a Taksonyra érkezésig
• A menekülő család otthonra talál, mialatt az édesapát elítélik
• Aglája asszony kántorkodása, gyermeknevelés és az édesapa börtönévei
• A Duka-Zólyomi gyermekek taksonyi iskolásévei
• A család lakhatási gondjai és az édesapa szabadulása
• A gyermekek élete 1955 és 1962 között
• Duka-Zólyomi Árpád egyetemi évei, a NYIT-ek, és az 1968-as politikai változások
• A Duka-Zólyomi családtagok sorsa 1968 után

   A családtörténet margójára a szerző többek között a következő gondolatokat is megfogalmazta:

   „A végtelen időfolyamban a szülők egymásra találásával kezdődött, és közel egy évszázadnyi idő után gyermekeik életpályáinak lezárásával ért véget egy olyan felvidéki polgári család története, melynek mindegyik tagja jelentős mértékben hozzájárult közös értékeink gyarapításához. Ez alatt az idő alatt országhatárok változtak, különféle ideológiák, állami berendezkedések, rezsimek szabták meg a család tagjainak és kortársaiknak az életét. Ők nemcsak odafigyeltek a világ változásaira, de cselekvő részeseivé, sőt alkotóivá is váltak izgalmas és felemelő eseményeknek.”