A Bibliotheca Pro Patria könyvtárban jártunk

   Felsőszeli peremén található az az értékes, a Felvidéken egyedülálló magánkönyvtár, melynek megálmodója valamikor 1977 nyarán Oros László hivatásos katona, könyv- és kéziratgyűjtő volt. Azóta jelentős könyvtárrá vált a gyűjtemény. 1993-tól kezdve, miután az alapító huszonkét évnyi katonáskodás után otthagyta a sereget, minden idejét a szlovákiai magyar irodalmi emlékeink, elfeledett íróink, valamint szülőfaluja evangélikus gyülekezetének történeti felkutatására szenteli. Most áll kiadás alatt tizedik kötete, emellett a sajtóban is publikál, főleg a Kassai Figyelő havilapban és a Szél-járás honismereti folyóiratban.  A magánkönyvtár alapítója tevékenységéért 2016-ban megkapta a Pátria-díjat. Pedagógusként és íróként tanítványaimmal a helybeli Széchenyi István Alapiskolából én is többször felkerestem már Oros László könyvtárát, melyre méltán lehet büszke szülőfaluja, a régió és az egész Felvidék magyarsága.

   De lássuk csak, hogyan keletkezett és mitől egyedülálló ez a könyvtár!

   1977-ben a Dobos Lászlóval való meghatározó találkozója után, amikor a neves irodalmár dedikált könyvet ajándékozott neki, Oros László szilárdan elhatározta, hogy gyűjteni, tanulmányozni és rendszerezni fogja a szlovákiai magyarság körében megjelenő könyveket. Azóta a gyűjtőmunka még intenzívebben folytatódott. A kiadványok nagy része antikváriumokból, barátoktól, hagyatékokból és maguktól az íróktól került az alapítóhoz.

   A gyűjtemény elsősorban az 1918-tól napjainkig megjelent könyveket, az írókkal folytatott levelezést, kordokumentumokat, kisnyomtatványokat, plakátokat, valamint folyóiratokat, regionális és diáklapokat tartalmaz. A könyvtár jelenlegi állománya több mint 8600 kötet, amiből a dedikáltak száma közel 5000 példány. A magánkönyvtára évente kb. 250 – 300 kötettel szokott gyarapodni. Szép számmal járnak írók, neves egyéniségek és diákok is a könyvtárba, leszámítva az elmúlt időszakot, amikor a járvány a könyvtár mozgalmas életét is lelassította. A gyűjteményről eddig már három kiadvány látott napvilágot.

   Amikor tanítványaimmal – anno még a vírushelyzet előtti időben – először léptem be Oros László házának kapuján, nem sejtettem, hogy olyan nagy hatással lesz ránk ez a könyvmúzeum. A házigazda alaposan felkészülve fogadott bennünket, és lelkesen mutatta be féltve őrzött kincseit. Az egykor garázsként szolgáló épület az évek során pompásan berendezett könyvtárrá vált, melyről már az első pillantásra látni, hogy szigorú rendszerezésű.

   A dedikált könyvekről megtudtuk, hogy azok többsége Oros László részére van dedikálva, de szép számmal akadnak ott olyan művek is, melyeket a szerzők kollegáiknak vagy más ismert személységnek ajánlottak. A gyűjtő számára emlékezetesek voltak a budapesti ünnepi könyvhetek, ahol módjában állt számos kiemelkedő íróval elbeszélgetni és dedikáltatni. Ugyanakkor a gyűjtőmunka nevezetes látogatásai inkább a hazai szerzőket érintették: több alkalommal is látogatást tett Ozsvald Árpád, Csontos Vilmos, Dénes György, Rácz Olivér, Turczel Lajos vagy Vércse Miklós, illetve más közismert szlovákiai magyar személyiségek otthonában.

   Oros László nem csupán magyar írók dedikált köteteit gyűjti, hiszen neves szlovák és cseh írók ilyen jellegű művei is ott sorakoznak a polcokon.

   Ami a leveleket, kéziratokat illeti, a legterjedelmesebb anyag Motesiky Árpád vadászíróhoz kötődik, akivel Oros László több mint háromszáz levelet váltott. Számos levelet őriz Csontos Vilmostól, Morvay Gyulától, Ozsvald Árpádtól, Kmeczkó Mihálytól és Dénes Györgytől. A különféle dokumentumok főleg a 19. századot idézik, de vannak ettől régebbi iratok is. A gyerekekkel megcsodáltuk például Mária Terézia magyar királynő hivatalos levelét 1769-ből, valamint V. Ferdinánd magyar király adománylevelét. Valódi ritkaságnak számít az 1884. évi országgyűlésre szóló meghívó. Páratlan élmény volt számunkra látni Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Molnár Ferenc, Kosztolányi Dezső vagy Arany János kézírását.

   A kisnyomtatványok, plakátok, szórólapok mellett a múzeumban jelentős folyóirat-gyűjtemény is található, elsősorban az irodalmi és kulturális jellegű lapokat tárolja a könyvtár. Jelenleg több mint háromszáz ilyen, általában bekötött évfolyam sorakozik a polcokon. A regionális lapok közül 136 magyarlakta falu, város újságja van a gyűjteményben, a legtöbb a Galántai járásból.

   A jelenlegi világjárvány előtt valóban igazi „élet” zajlott a könyvtárban, valamint a könyvgyűjtő és író életében. Más iskolákból is szívesen felkeresik e helyet. Például 2019-ben a diószegi Petőfi Sándor Alapiskola tanulói nézték meg a könyvtárat. Júniusban Oros László nagy örömére Budapesten, az Ünnepi Könyvhéten dedikálhatta a Leskó Mihály életét bemutató könyvét. Ez a könyvhét azonban még egy meglepetést tartogatott számára: itt kapta meg azt az alternatív Mitracsek-díjat, amelyet a kárpátaljai magyar irodalmárok alapítottak. Könyvének bemutatójára Felsőszeliben aztán szeptemberben került sor az evangélikus templomban. De jelentős eseménynek számít, hogy 2019 októberében Friedrich Klára és Szakács Gábor, a rovásírás kutatás két jelentős magyarországi szakembere kopogtatott be hozzá. 2020-ban a nagymácsédi Mészáros Dávid Alapiskola diákjai jártak tanáraik kíséretében Felsőszeliben, majd – immár másodszor – a Diószegi Petőfi Sándor Alapiskola tanulói tették tiszteletüket a könyvtárban. A fenti rendezvények és látogatások Mgr. Lanz Roland történész, a diószegi székhelyű Pannonia Polgári Társulás elnökének támogatásával valósultak meg. Azóta nem járhattak látogatók a könyvtárban, de reméljük, lesz folytatás!

   A könyvtár megtekintése után diákjaimmal az iskolai irodalmi órán megvitattuk, mitől értékesebb a dedikált kötet, miért fontos a folyóiratok, dokumentumok megőrzése. A gyermekek csodálkozva állapították meg, hogy a környezetünkben sokszor bizony olyan értékekre bukkanhatunk, melyekről nem is tudtunk, vagy nem tudatosítjuk, hogy azok később kordokumentumokká válnak. Értékeinket hát ne hagyjuk elveszni, s úgy vigyázzunk rájuk, mint a falunkbeli könyvgyűjtő teszi! A felsőszeli magánkönyvtár immár nem csupán személyes „kincsesláda”, hiszen mindenfajta túlzás nélkül kijelenthető, hogy a szlovákiai magyarság egyik értéktárává nőtte ki magát. A magam és a Terra olvasói nevében eddigi eredményeihez, sikereihez gratulálva további áldásos gyűjtő- és alkotómunkát kívánok Oros Lászlónak.