Ahogy én láttam a kassai robotika versenyt

   2023. június 5-én egy kellemes meghívásnak eleget téve elindultam Kassára. Reggel, a helyi alapiskola elől a szülők segítségével elfuvaroztuk a gyerekeket a nagyszombati vasútállomásra, aztán a falu kisbuszán hárman nekivágtunk a nagy útnak. Az út lényegében eseménytelenül telt el, jókedvünk volt és észre sem vettük, hogy egyszer csak megérkezünk a kelet-szlovákiai metropoliszba. Kiderült, hogy Imi barátom, aki idáig vezetett, és aki itt töltötte a középiskolás éveit, nem csak sofőrnek, de idegenvezetőnek is kiváló. Míg a gyerekek megérkeztek, sikerült egy gyors városnézést abszolválnunk. Mivel én még csak egyszer voltam életemben Kassán, nem győztem kapkodni a fejemet és kattogtatni a fényképezőgépet. Aztán megérkeztek a tanító nénik is a gyerekekkel, és elfoglaltuk a szállásunkat, nem messze a híres, hírhedt Luník IX lakóteleptől. Utána folytattuk a városnézést, fagyiztunk, később pedig megvacsoráztunk.

   Másnap már egészen más kedve volt mindenkinek, és az izgalom ránk, ,,civilekre“ is ránk ragadt. Így közelről nézve, egészen másképp fogadtuk a dolgokat, mint amikor csak hallomásból tudtunk róluk. A légkör minket is magával ragadott, egy idő után már mi is számoltuk a pontokat, a másodperceket, persze legtöbbször arra jöttünk rá, hogy teljesen hibásan. Bár rossz volt nézni a gyermekek arcát, amikor a robot nem indult el, vagy egészen másokat csinált, mint kellett volna, azért örültünk, hogy  ez, vagy az a csoport nem veszélyezteti a ,,mieinket“. Akik értettek a pontok számolásához, osztottak, szoroztak, és az jött ki nekik, hogy a vezekényiek megnyerhették a második helyet. És aztán jött az eredményhirdetés. Álltam a pódium előtt bekapcsolt kamerával, és picit értetlenkedve hallgattam, hogy azt a csoportot, akiket mi a legesélyesebbnek tartottunk, a harmadik helyen szólítják. Egy gondolat kezdett fészkelődni a fejemben, de ekkor még nem akartam benne hinni. Aztán eljött. A műsorvezető a második helyen szólította a vezekényi Robotmanókat. A kezem remegni kezdett, ez a videón meg is látszik. Amikor pedig az elsőket hirdették, bevallom, hogy könnybe lábadtak a szemeim. Még most is, ennyi idő után, ahogy ezeket a sorokat írom valami furcsa érzés fog el.

   Első, második és egy megosztott negyedik-ötödik hely a vezekényi kisiskolának. Ott, ahol nagy városi iskolák labdába se rúgtak. A tavalyi első hely után ismét bebizonyították, hogy ott a helyük a nagyok között. Tavaly állítólag voltak olyanok, akik azt mondták, hogy ,,vak tyúk is talál szemet“. Nos, a gyerekek frappáns választ adtak az irigyeknek, a kétkedőknek. Ez nem szerencse, hanem tudás. És ez mögött a tudás mögött ott vannak a tanító nénik, akik fáradtságot és időt nem kímélve foglalkoztak a gyerkőcökkel, akik elhitették velük, hogy ha akarnak, csodát művelhetnek. És a csoda megtörtént. Az elsők részt vehetnek a Panamában tartandó robotika világbajnokságon. Bár odáig még nagyon hosszú út vezet, még meg kell teremteni az anyagiakat, és le kell tudni egy csomó akadályt, azért bízom benne, hogy sikerül, és hogy ezek a gyerekek elviszik a vezekényi iskola jóhírét a nagyvilágba.

   Drukkolok, hogy így legyen.

-apel-

   Június hatodikán gyűltek össze Kassán a robotika rajongói és szerelmesei, hogy az általuk készített robotokkal bemutassák technikai képességeiket, ügyességüket. A Zuzana Čaputová szlovák államfő fővédnöksége alatt lezajlott World Robot Olympiad (WRO) országos döntőjén három kategóriában hirdettek győztest. Kettőben a királyhelmeci gimnázium csapatai bizonyultak a legjobbnak, junior kategóriában a vezekényi iskola csapata szerezte meg az 1. és 2. helyezést, ezzel részvételi lehetőséget a WRO idén novemberben, a közép-amerikai Panamában megrendezendő világdöntőjére. 

   Az eredményhez szívből gratulálunk!