Rovásírás Iskola, 15. rész

   A számrovás II.

   A rovás kifejezést a középkortól az adóra, adózásra is használták, az adószedőt pedig ravónak, rovónak, rollónak is nevezték. Az egyházi tizedet már az Árpád kortól kerületenként szedték, ezeket az adókerületeket „kés”-nek nevezték, mert az összeget késsel rótták fel a rovásfára. Volt például Gömör kés, Szolnok kés, stb. Mátyás király korában az ország hat adózási kerületre, hat „kés”-re volt felosztva. A rovás latinul a „dica, az adószedő pedig „dicator”.

   Így kezdődött tehát, az adózáshoz kapcsolva, a rovás szavunk lejáratása, mely eredetileg egy fontos műveltségi tevékenységet, az írást jelentette, a XX. századi nemzedékek gyermekkorában pedig már a legkeményebb iskolai írásbeli büntetést.

   Rovás számjegyek írása

   A rovás számjegyeket úgy írjuk le sorban, ahogyan kiejtjük.

   Például 2014: leírjuk KETTŐ - EZER - TÍZen - NÉGY 

   Nem írjuk le kétszer az ezrest, mert ha így folytatnánk, e helytelen észjárás következményeként akkor például a százezernél százszor kéne leírnunk az ezrest.

   Még egy példa, 4452: leírjuk, hogy NÉGY - EZER - NÉGY- SZÁZ - ÖTVEN – KETTŐ

   Nem írjuk le négyszer sem az ezrest, sem a százast, mert e helytelen észjárást követve igen hosszú számsorokat kéne körmölnünk.

   Néhány példa a számírás használatára: 

   A rovás számokkal való műveletekre először és mindezidáig egyedül Barta József mérnök, grafikus dolgozott ki javaslatot, Meggyesfalvi István segítségével. Tanulmánya Rovásírás tankönyvemben olvasható, Műveletek rovás számokkal címen.