Nagyszombat és környéke múltjáról és jelenéről 14. rész

   Benyovszky Móric, Verbó híres szülötte

   Benyovszky Móric 1741-ben született az akkori Nyitra megyéhez, napjainkban Nagyszombat megye Pöstyéni járásához tartozó Verbón (Vrbové) nemesi családban. Édesanyja Révay Róza Anna bárónő történelmi nevezetességű család sarja volt, apja Benyovszky Sámuel huszártábornok, lovassági főtiszt. Apja Bécsben katonai iskolában neveltette, az 1759-60-as tanévben Szentgyörgyön a piarista gimnázium diákja. Sok tudományban volt jártas. Családi körben a magyart, Verbón a szlovákot használta, az iskolában a németet, a latint és a franciát, rokonainál a lengyelt sajátította el. Később a tengerészeti pályán megtanulta a flamandot, az angolt, a számkivetettségben az oroszt, utazásai során a keleti nyelveken is szót értett.

Benyovszky Móric Ágoston (a kép megjelölésén lengyel névformával)

   Alig 14 éves, amikor édesanyja meghal, aki végrendeletében vagyona egyik felét az első házasságából született leányaira, másik felét pedig a Benyovszky gyermekekre hagyta. Révay Rozáliának az első házasságában 6, a másodikban 11 gyermeke született. Még azon évben az apja is meghalt. Rokonsága kiforgatja örökségéből. Mostoha testvéreinek férjei, befolyásukkal az egész örökséget megszerzik. Egy ősi törvényre hivatkozva összeszedte hajdúit és  kiverte a birtokát bitorló sógorait az apai kastélyból, akik Bécsben az udvari kancelláriánál elérték, hogy tettét zendülésként kezeljék. Mária Terézia a helyzet kivizsgálását mellőzve megfosztotta birtokaitól, majd kiadták ellene az elfogatási parancsot. Benyovszky Móric látva a veszélyt, kimenekült az egyik rokonához az akkori Lengyelország litvániai részébe, aki őt nem csak befogadta, de birtokainak örökösévé is tette.

   Fogadott apjának bőkezűsége tette lehetővé régi vágyának megvalósítását, hogy a tengerészetben képezhesse magát tovább. Ekkor szerezte meg azokat az ismereteket, melyek mint tengeri utazót a világhírnévig repítették. Az örökség azonban arra kötelezte őt, hogy Lengyelország függetlenségéért, a legyel hazafiakkal az oroszok ellen harcoljon. Ugyanis 1764-ben Lengyelország függőségbe került Oroszországtól, és a lengyel köznemesség felkelést szervezett az oroszok ellen. A felkelés elbukott, így Lengyelország gyakorlatilag orosz protektorátus lett. 

   Benyovszky 1768-ban vette feleségül a szepességi Henszky (Hönsch) Annát, aki egy járványos heves lázból gyógyította ki. Viszontagságos életeében végig ragaszkodott hitveséhez, házasságukból három gyermek született. A lengyelek oldalán az oroszokkal vívott háborúban hősiesen állt helyt. 1769-ben súlyosan megsebesülve orosz fogságba esett, Kazanyba internálták, majd a Kamcsatka dél-nyugati részén levő bolserecki fegyenctelepre száműzték. Műveltségével és a sorstársai iránti rokonszenvével kiemelkedett száműzött társai közül, de kivívta a helyi kormányzó bizalmát is. Elkészítette Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását. 1771 tavaszán a fegyenctelepre száműzött, a köréje csoportosult orosz száműzöttekkel (tisztekkel, állami tisztviselőkkel) manifesztumot dolgozott ki Oroszország polgári átalakításáról, melyben keményen bírálták az orosz állam zsarnoki intézményeit. Az írésban felsorolják Oroszország gyászos állapotát, melyet a hatalom megszerzéséért folytatott becstelen vetélkedés, a haladó eszméktől való iszony, a nemesség hatalmi tobzódása és tudatlansága, a nép állati sorba kényszerítése és a mindenütt eluralkodott törvénytelenség idézett elő. „Azt, amit a nép érez Oroszországban, sehol a földön, egyetlen becsületes embernek, nemcsak kívánni, de még látni, vagy hallani sem szabad!” – fogalmaznak tizennyolc évvel a francia forradalom kitörése előtt.   

   Ez az írás a későbbi oroszországi forradalmi mozgalmak manifesztumainak mintájául szolgált, de tartalma a kidolgozók számára is erőt adott. Elfoglalták az erődöt, őreiktől megszabadulva megszerezték az öbölben horgonyzó „Szent Péter és Pál“ vitorlásthajót és 1771. május 12-én Benyovszky parancsnokságával közel kilencvenen kelet felé, a Bering-tengernek vették az irányt, mert Amerikában szerettek volna kikötni. Eljutottak a Bering-szigetre, majd az Aleut-szigetlánc néhány szigetére. Ekkor ismeretlen okból megváltoztatták útjuk irányát. Délnek fordultak, a Kuril- és a Japán-szigetek érintésével Tajvanon (Formoza), majd Makaón horgonyoztak le, ahol eladták a hajót és a szökevények útjai szétváltak.  

Benyovszky utazásai (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3, Érd, 1987)

    Benyovszky egy francia vitorlás fedélzetén indult vissza Európába, mely útközben megállt Madagaszkár szigetén. 1772-ben Párizsba érve már megelőzte őt cselekedeteinek híre. Felajánlotta szolgálatait XV. Lajos királynak, hogy meghódítja az afrikai szigetet és kereskedelmi telepeket létesít rajta.  A király támogatta a tervet, így Benyovszky 1773 végén háromhajónyi önkéntessel partra száll Madagaszkáron. Három expedíciót szervezett a sziget európaiak által még fel nem fedezett belső vidékeire. A francia király tábornokká nevezte ki. Személyes kapcsolatba került a benszülöttekkel, megszerezte a szigetlakók megbecsülését és bizalmát, akik legfőbb elöljárójukká – „királyukká” választották azt az embert, akit a francia király hazájuk gyarmatosítására küldött a szigetre. Rövid időn belül több kolóniát létrehoztak, azonban a későbbiekben kudarcokat kellett átélniük. Embereinek kétharmada áldozatul esett a maláriának, de a Mauritius szigetén állomásozó francia gyarmati tisztségviselők is folyamatosan áskálódtak ellene. Ő, megismerve a helyiek szabadságszeretetét, szembefordult megbízóival és a szigetlakók függetlenségét támogatta. Végül kegyvesztetté vált és csalódottan vissza kellett térnie Európába. Párizsban hűvösen fogadták, ezért 1778-ban hazautazott szülőföldjére. Mária Teréziától grófi rangot kap. A bécsi udvar, majd az angol király számára több ötlete van. Például javasolta a fiumei kikötő fejlesztését és a kikötőt Komárommal összekötő kereskedelmi út kiépítését, de nem járt sikerrel.

   1779-ben Amerikában részt vesz az amerikai függetlenségi háborúban, többek között a lengyel Pulaski által vezetett Savannah-i ostromban, de a parancsnok halála után hazatér. Két évvel később újra Amerikába megy, ahol George Washingtonnal találkozik. A függetlenné vált Egyesült Államokban annyit sikerül elérnie, hogy vitorláshajóval Baltimore-i kereskedők árúját szállította Madagaszkár szigetére, cserébe ottani termékekért. 1785-ben angol szolgálatban érkezik a szigetre. A francia hatóságok nem örültek itteni febukkanásának. Terve, hogy kiépíti helyi birodalmának központját Mauritániát (a megnevezés keresztnevének latin formája) a sziget keleti csücskében.  A franciák fegyveres összetűzést provokálnak ki. Ő a benszülöttek élére áll. A döntő ütközetben a jól felfegyverzett franciák ellen serege megfutamodik, ő súlyosan megsebesül és 1786. május 24-én belehal sérüléseibe.

   Benyovszky Móric életét a négy évvel halála után, 1790-ben, Londonban angol nyelven kiadott, eredetileg franciául megírt önéletírásából ismerte meg a világ.  A könyv nagy népszerűséget aratott mindenütt a világban. Az eredeti kiadvány, illetve további levelei és egyéb dokumentumok alapján, azokat kiegészítve írta meg Jókai Mór Benyovszky életrajzát, mely 1888-ban jelent meg.

Benyovszky, 1790-ben Londonban kiadott Emlékek és utak c. önéletírásának borítólapja

   Benyovszky Móric rövid, de tartalmas és érdekes életpályáját az utókor értékeli. Elsősorban a a magyarok, a szlovákok és a lengyelek tekintik magukénak, hiszen magyar nemesként a szlovák népességű Verbón született és a lengyelek függetlenségi harcába bekapcsolódva indult az élete. A bajokon, kudarcokon, igyekezett túljutni, a megpróbáltatások során másokon segíteni. Benyovszkyt a világjárók sorában is számon tartják. Négy kontinenst érintő kalandos útjai során földrajzi felfedezőként érdeme, hogy James Cook kapitány előtt bejárta az Aleut-szigetek körüli vizeket és első európaiként adott hírt a Rjúkjú (Nanszei)-szigetekről. Az érdi Magyar Földrajzi  Múzeum világjáróként tartja számon, az intézmény egyik tematikus számát  Benyovszkynak szentelték. A kerek évfordulók alkalmából ünnepi üléseken emlékeztek meg róla pl. a Magyar Művészeti Akadémián és az Országos Széchenyi Könyvtárban. Szülőhelyén, Verbón, szülőházában állandó kiállítást rendeztek be, 2006-ban, önéletírásának teljes szlovák fordítása elkészültekor  szakmai konferenciát tartottak, 2012-ben a kisváros főterén szobrot emeltek „Madagaszkár királyának“. A földgömbön életének jelentős mozaikelemei, rajta bronzszobra látható.

Benyovszky Móric szoborkompozíció Verbő főterén

   Tevékenységét a magyarokon és a szlovákokon kívül a lengyelek, a franciák, a madagaszkári népcsoportok, de az angol nyelvterületek intézményei is számon tartják. Sajnálatos, hogy madagaszkári emlékhelyeinek kisajátítására napjainkban szlovák-magyar viszonylatban szomorú példákat is találunk. Nem méltó ez a hozzáállás! „Benyovszkyt nem illik kisajátítani sem nekünk, sem másoknak, mivel ő olyan közös örökségünk, mely feloszthatatlan, mindkét (három, négy...) nemzet kulturális örökségében szerepet játszik. Arra kell felfigyelni, hogy ez minket összeköt, nem pedig ürügyet keresni benne a konfliktusra.“

   Benyovszky Móric tehetségével, leleményességével korának színes egyéniségévé vált. Ezt a róla forgatott tv-filmsorozatok, pl. a Vivát Benyovszky!, a dokumentumfilmek, a megírt regények, naplók, a konferenciák sikere is igazolja. Embersége akkor mutatkozott meg leginkább, amikor az orosz cár foglyaként leigázott, megnyomorított népek elnyomatása ellen küzdött, vagy amikor francia diplomáciai szolgálatban a gyarmatosító szándékok ellenében a szigetlakók rokonszenvét becsülte többre. Rajongó szabadságszeretete és a zsarnokság elleni gyűlölete napjainkban is felkelti a sorsa iránti érdeklődést.

  Források:

• Benyovszky Móric, magyar, szlovák, lengyel nyelvű wikipédia
• Jókai Mór: Gróf Benyovszky Móricz életrajza, saját emlékiratai és útleírásai, word változat, (az  eredeti művet Ráth Mór adta ki Budapesten 1888-ban)
• Krizsán László: Korai magyar utazók Európában, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995
• Krizsán László: Magyar utazók Afrikában, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995
• Balázs Dénes: Magyar utazók Ausztráliában, Óceániában és a sarkvidéken, N.T., Bp., 1995
• Bödők Zsigmond: Világjáró magyarok, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2001  
• Komjáthy Lóránt:  Tetten ért elszlovákosítás: Így lett Gróf Benyovszky Móricból Móric Beňovský
• https://korkep.sk/cikkek/tortenelem/2017/04/01/tetten-ert-elszlovakositas-igy-lett-grof-benyovszky-moricbol-moric-benovsky/
• Benyovszky Móric, a szlovák?, https://tenyek.sk/2017/03/29/benyovszky-moric-szlovak/
• Kinek a halottja? – Az idő hordaléka 2. rész https://korkep.sk/cikkek/uncategorized/2015/01/19/kinek-a-halottja-az-ido-hordaleka-2-resz/
• Szlovák volt-e Benyovszky?, https://www.nyest.hu/hirek/szlovak-volt-e-benyovszky
• Emlékülések Benyovszkyról:  https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/benyovszky_moric_emlekules
• http://www.benyovszky.hu/benyovszky-unnepi-ules-a-magyar-muveszeti-akademian/