<<  3/231 >>

ŐSI TUDÁS

21.12.2024 19:49 | Salgó Gabriella

http://www.terrahirujsag.sk/

A rovásírás bizonyosan nem ismeretlen fogalom lapunk olvasói előtt, hiszen Friedrich Klára, rovásíráskutató közel tíz évig, 110 alkalommal, havilapunk hasábjain több sorozatban foglalkozott a témával, többek között a felvidéki rovásírásos emlékekkel. A rovásírás újbóli elterjesztésének Felvidéken is sok híve van. Közülük Salgó Gabriella, érsekújvári tanárnő, rovásírás oktató az egyik legismertebb. Az alábbi szerkesztett ismertető abból a dolgozatából készült, amelyet a Magyarok Világkongresszusa számára készített.

 

ŐSI TUDÁS

    Vannak úgymond szerencsés népek, amelyek ma is saját ősi írásukat használják (kínaiak, oroszok, arabok, zsidók…) kézírással és a számítógépek alkalmazásával is, mert nem kényszerítették rájuk a latin betűk használatát, mint elődeinkre a kereszténység erőszakos terjesztésekor.

   Egyelőre még az anyaországban sem tudták elérni, hogy a rovásírás bekerüljön a nemzeti alaptantervbe, de a különböző szakkörök, klubok, társaságok hűen ápolják, oktatják, terjesztik ősi magyar írásunkat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi egy nemzet vagyunk, és ugyanazt az ősi hagyatékot örököltük: nyelvünkkel együtt a rovásírást.

   Rovásírásunk „nyelvünkkel együtt fejlődött, mert magyar nyelvünk minden hangjára van benne jel – szögezi le Friedrich Klára –, ezért mondhatjuk, hogy a mienk és nem vettük át senkitől. A betűírások közé tartozik, ahol minden hangot egy külön betű jelöl. Így még a legelvontabb fogalmat is könnyen le tudjuk jegyezni. Amikor a X-XI. században át kellett térnünk a latin betűs írásra, ebben nyelvünk 13 hangjára nem volt jel (TY, GY, NY, LY, SZ, ZS, CS, K, J, Á, É, Ő,Ű). Ezért alkalmatlan volt szép magyar nyelvünk lejegyzésére és írásbeliségünket erősen visszavetette.”

   Arra kerestem a választ, vajon mennyire tartják fontosnak az emberek a rovásírást, illetve annak oktatását. Megkérdeztem különböző szakterületeken tevékenykedő személyeket, akiktől két kérdésre kerestem a választ: Miért tartja fontosnak a rovásírás ismeretét, és hogy miért oktassuk a rovásírást (a Felvidéken is)?

 


Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke, Ipolybalog:

   - Ez a magyarok ősi írása; a kínai, arab, görög stb. írást megalkotó népek máig megőrizték és a mindennapi életben használják is saját írásukat, miért kellene nekünk a bizonyítottan miénket elvetni, letagadni, elfeledni, nem használni, csak azért, mert ezt akarták és akarják idegen helytartóink és köztünk élő megbízóik?

   Minden nép őrzi, védi elődei tudását, műveltségét, s továbbadja megőrzésre, használatra az utódainak; csak vélünk a magyarokkal igyekeztek elfeledtetni óriási kincsünket: írásbeliségünket, tűzzel-vassal irtották, mert meg akartak fosztani minket ettől a kincstől, amely egyben öntudatunk, magyarságunk letéteményese is. A rovásírással együtt a magyarság múltjának, több évezredes múltjának igaz történetét is megismeri a magyar ember. Magyarságtudata így, s ezzel lesz teljes. A rovásírás tehát tudatformáló eszköz is.“

    „Mi, a Felvidéken élő magyarok is eltéphetetlen tagjai vagyunk magyar nemzetünknek. Az, hogy Trianonban idegenekkel kényszerítettek bennünket együtt élni ősi saját területünkön az ő fennhatóságuk alatt, új, sok veszélyt hordozó s rejtő és fölszínre került helyzetet jelentett számunkra, amely legfőképpen a beolvadásunkat siettette és segíti elő. A rovásírás ismerete, használata, tudatunkra ható sugárzása éppen ennek állít gátat, ellenszere a beolvadásnak. Vagyis a rovásírás a magyarság megtartásának is fontos eszköze.

 

Friedrich Klára, rovásírás oktató, Budapest:

    „Az embernek ismernie kell hazáját, mert csak úgy szeretheti igazán. Valótlan állítás volt, hogy a magyaroknak nem volt saját írásuk, csak a XI. században tanultak írni a nyugati térítő papoktól. Édesapám, aki a cserkész korában tanulta a rovásírást, megmutatta nekem a betűit, és ezzel elindított a történelmi igazságok keresésének útján. A rovásírás ismerete azért fontos, mert térben és időben összefogja a Kárpát-medencei eredetű magyarságot, valamint szkíta – hun – avar - magyar folytonosságunk bizonyítéka, mivel ezen elődeink régészeti hagyatékában megtalálható.“

   „Ősi írásunkat általában székely-magyar rovásírásként említik. Az elnevezés Magyar Adorján néprajzkutatótól ered, aki ezzel tisztelte meg a székelyeket, akik legtöbb rovásemlékünket megőrizték. A rovásírás azonban az egész Kárpát-medencében elterjedt volt, ezt rovásemlékeink alapján jelenthetjük ki. Így a Felvidékről ismerjük többek között a Túróci Fakönyvet, a Lévai vár rovásírásos alaprajzát, a Komáromi Lándzsavéget, Ernyei József néprajzkutató leírását, arról, hogy 1588-ban egy határjáráson botokra rótták feljegyzéseiket a hivatalosságok. Ezekre az emlékekre a felvidékiek is büszkék lehetnek, és ha megtanulják őseik írását, talán kutatásaik nyomán újabb és újabb emlékek kerülhetnek elő.“

 

Szakács Gábor, a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnöke, Budapest:

   Ha megvizsgáljuk a legősibb írásokat előfordulásuk időpontja szerint, akkor nagy biztonsággal megállapíthatjuk, hogy közülük a magyarral rokon elődnépek - a szkíták, hunok, pártusok, avarok - által is használt, napjainkban már csak röviden székelymagyarnak nevezett rovásírás a legrégibb. Ezt nemzetközi hírű, nem magyar származású nyelvészek, írástudók, történészek is megállapították. Noha a rovásírás eredete a történelmi messzeség időhomályába vész, egy magyarsággal kapcsolatos tényt nem szabad szem elől tévesztenünk. És pedig azt, hogy jelenleg egyetlen nép él ugyanazon a földrajzi egységen, ahol a már említett, vele rokon elődnépekhez hasonlóan ő maga is használni tudja ezt az időtlen írásfajtát: a magyar.

   A rovásírás elsajátítása a magyarság számára szinte gyerekjátéknak tűnhet - legfeljebb egy-két órát vesz igénybe - minden más írásmód megtanulásához képest. Ez azt jelenti, hogy a génjeiben örökölt írástudás bármikor könnyen előhozható. Mivel az írásbeliség egyben a műveltség egyik ismérve is - amint azt a bevezetőben írtuk -, erre a műveltségre joggal lehet büszke bármely magyar.

   A rovásírás legrégibb értelmezhető betűi ma is ugyanazt a hangot jelölik a magyarság számára, mint évezredekkel ezelőtt, ráadásul ez a nép napjainkra ismét tömeges méretekben használja és érti a latin ábécé mellett a műveltség alapjaként. Minden magyar nemzethez tartozó személy büszke lehet arra, hogy eddigi ismereteink szerint ősei, elődei adták a világnak ezt a tudást. Mivel a rovásírás felhasználása, életkortól független elsajátítása és ismerete nem politikai kérdés, terjesztése, a reá való hivatkozás nem osztja meg a társadalmat, ezért alkalmas arra, hogy a nemzet egységes büszkeségét kifejezze.”

 

Karaffa Attila, a Cserkész folyóirat főszerkesztője, Dunaszerdahely:

   „Véleményem szerint azért oktassuk a Felvidéken is a rovásírást, mert igaz, hogy az elszakított nemzet tagjaiként más országban élünk, de közös szellemi országunkat, az ősök hazáját nem vehetik el tőlünk. A mai fiatalok nemzeti öntudatát erősítheti, ha megismerkednek a rovásírással a Felvidéken is. Szükség van rá, hogy ne felejtsük el eleink írását!”

 

 

 

 

Tisza András, Írástudó (rovásírás) újság főszerkesztője, Budapest:

   „Egy nemzet, akinek kb. 150 szava és szókapcsolata van egy olyan tevékenységről, amiről a Magyar Tudományos Akadémia szerint nem is lehetne fogalma. Ez pedig a ró, illetve ír szavunk. Ez a két szó az emberiség legrégibb írásbeliségével rendelkező nép, a sumér (a tudomány mai állása szerint) számára is ugyanazt jelentette. És gondolj bele! Írni csak valamilyen erre kitalált felületre lehet (pergamen, papirusz és manapság papírra) és ez milyen régen is volt? 4000-5000 éve? Róni viszont lehet a földre, fába, kőbe, csontba, agyagba. Mióta is használja ezeket a dolgokat az emberiség? 10000-50000-100000 év óta? Az, hogy ezekből a korokból rótt jelek kerülnek elő, azon már nem is érdemes meglepődni. Az pedig hab a tortán, hogy ezeknek a jeltöredékeknek jó része azonos a Székely-magyar rovás jeleivel. Tudnám még sorolni az ellentmondásokat ezzel kapcsolatban, pl. a nyugati nyelvészek egybehangzó véleményét, hogy létezett egy ősragozó nyelv, amelynek utolsó használói mi magunk vagyunk. Szent meggyőződésem, hogy a nyelvvel együtt kellett kialakulni valamilyen jelrendszernek is, mert aki beszélni tud, annak előbb-utóbb jelet kell hagynia a tevékenységéről másoknak. Én az emberiség igaz múltjával soha nem foglalkoztam addig, amíg kezembe nem került egy rovás abc. Ezt az írást egy magyar nyelven álmodó, számoló és gondolkodó ember hihetetlen gyorsan megtanulja. Egy felnőtt órák alatt, egy gyermek még gyorsabban. Friedrich Klárika szerint nem szabad az első osztályban tanítani a rovást. Miért?... Eleinte nem értettem! Most már tudom. Gondolj bele, ha az első osztály első 2 hete után a gyerkőcök 70% százaléka úgy írna, olvasna, mint most harmadikban. Milyen „ciki” lenne ez a nyugati „műveltség” számára. Ez olyan lenne, mint ha valakinek megengednék, hogy a Forma1 rajtjánál rakétahajtást használjon.

    E téma nem fér bele néhány sorba, mindehhez egy élet szükségeltetik. Egy élet, amelyben ajándékba kapjuk szüleinktől az ősi anyanyelvet; az írást, amelyet életünk során elsajátítunk; a tudást és bölcsességet, amellyel Isten teremtményeihez méltó emberekké válhatunk…

 

 

Forrai Sándor: A magyar nemzettudat tízparancsolata (Részlet)

9. Becsüld meg ősi magyar rovásírásunkat, mert népünk olyan ősi kulturális öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg, hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a székely-magyar rovásírás.

 


Fényképgaléria




Ossza meg ismerőseivel
Facebook  Twitter  Google  LinkedIn  Pinterest  Email 

Hozzászólások

Hozzászólás hozzáadása

Ehhez a cikkhez még nincs hozzászólás


 
<<  3/231 >>



Támogatók – Partnerek


Menü
Aktuális számunk


Elérhetőségek
Kiadónk:
OZ Matúšova zem – Mátyusföld PT
Diakovce 754, 925 81
IČO: 50115286
Regisztrációs sz.: EV4066/10
ISSN 1338-6344
 
Szerkesztőség
Szabó Frigyes
0949 377 888
szabo@terrahirujsag.sk
Hirdetések
Szabó Tamás
0905 752 678
info@terrahirujsag.sk
Előfizetés: 0949 377 888
megrendelem@terrahirujsag.sk

Copyright © 2017 by FriTom International spol. s r.o. Minden jog fentartva!
Tvorba web stránok

Minden jog fenntartva - www.terrahirujsag.sk
Webdesign GRANDIOSOFT
© Copyright

Cookie beállítások
Weboldalunk működéséhez elengedhetetlen sütiket használunk, amelyek lehetővé teszik a weboldal alapvető funkcióinak megvalósítását. Ezeket a sütiket internetböngészője beállításainak módosításával letilthatja, ami befolyásolhatja a weboldal működését. Nem létfontosságú cookie-kat is szeretnénk használni weboldalunk működésének javítása érdekében. Ha engedélyezni szeretné őket, kattintson a hozzájárulásra.
Információk a cookie-król
Egyetértek Személyreszabás Elutasítom
<Vissza
Részletes cookie beállítások
Cookie-kat használunk az oldal alapvető funkcióinak biztosítása és a felhasználói élmény javítása érdekében. Az egyes kategóriákra vonatkozó hozzájárulását bármikor módosíthatja.
<Szükséges cookie-k (sütik)
 
A technikai sütik elengedhetetlenek weboldalunk megfelelő működéséhez. Ezeket elsősorban a termékek kosárban való tárolására, kedvenc termékeinek megjelenítésére, preferenciáinak és vásárlási folyamatának beállítására használják. A technikai cookie-k használatához nem szükséges az Ön hozzájárulása, de azokat jogos érdekünk alapján dolgozzuk fel. Beállíthatja böngészőjét úgy, hogy blokkolja az ilyen fájlokat, vagy értesítse Önt azokról. Ebben az esetben azonban előfordulhat, hogy weboldalunk egyes részei nem működnek megfelelően.
<Analitikai cookie-k
 
Az analitikai cookie-k lehetővé teszik, hogy mérjük weboldalunk teljesítményét és látogatóinak számát.
<Marketing cookie-k
 
A marketing cookie-kat a reklámok és a közösségi hálózatok használják a megjelenített hirdetések testreszabására, hogy azok a lehető legérdekesebbek legyenek az Ön számára.
Engedélyezem az összeset Kiválasztottak engedélyezése Elutasítom
Mentés Elutasítom