Kodály Zoltán gimnáziumi évei Nagyszombatban

   Kodály Frigyest, a zeneszerző édesapját feljebbvalói 1892-ben nagyszombati állomásfőnöknek nevezték ki, a Kodály család ezért ez év május 10-én Galántáról Nagyszombatba költözött. Kodály Zoltán a galántai népiskola után így 1892-től a nagyszombati érseki gimnázium tanulója lett, ahol 1900-ban jeles érettségi vizsgát tett. Az iskola akkor a Nemesi konviktus, a mai Érseki Hivatal épületében működött. Kodály Zoltánnak a galántai nyugodt, boldog gyermekkora szakadt meg a gazdag múltú kulturális és érseki központba való költözéssel, ahol akkoriban szlovák, magyar, német nemzetiségű lakosok éltek.

Az egykori gimnázium épülete napjainkban

   Már ekkor jellemző volt rá a végtelen tudásszomj, a humán beállítottság. Ehhez járult hozzá különleges képessége, rendkívüli memóriája; bármilyen dallamot hallott, azt megjegyezte. Zongoratanulmányai mellett hegedülni, majd gordonkázni kezdett. Az ifjú Kodály játszott az iskolai zenekarban és kamarazenekarokban, énekelt a székesegyház kórusában, de már ekkor kiderült, hogy a komponálás közelebb állt hozzá, mint a hangszeres zenélés. Első zeneszerzői szárnypróbálgatásai itt kezdődtek. Az érseki főgimnáziumban Toldy Béla, az iskolai zenekar vezetője felfigyelt az ifjú tehetségre és támogatta őt, hogy minél jobban kibontakozhasson tehetsége. A gimnáziumi évek alatt születtek meg első kompozíciói: zongoradarabok, miserészletek, a D-moll nyitány, az Ave Maria szóló énekhangra, orgonára. Az egyik legismertebb középkori siralomének alapján megkomponálta a férfikarra íródott Stabat Mater, mely Szűz Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmáról szól. Ezt húsvét idején ma is éneklik a nagyszombati Szt. Miklós dómban. 1899-ben a farsangi hangversenyen Kodály Zoltán két barátjával előadta három tételes vonós hangszerre írt művét, az Esz-dúr triót.

A Zeneház épülete

Osztálytársaitól, akiktől kiérdemelte a Pán megszólítást, csak részben tanult meg szlovákul. Később Nyitra-környéki gyűjtésein igyekezett elmélyíteni szlovák nyelvtudását. Gyűjtőútjain összesen 180 szlovák  népdalt jegyzett le. Diákkori barátja lett Mikuláš Schneider-Trnavský (1881-1958), a nagyszombati születésű zeneszerző neki írta az egyik levelében, hogy a szomszédos etnikumok egymástól akkor is átveszik a dallamokat, ha az énekszöveget nem értik. Ismert Kodály egy további vélekedése is: „Szükségünk van a szomszédok megismerésére, hogy magyarságunk határait minél világosabban lássuk, de érdemes őket megismerni önmagukért is.„ Kettőjük barátsága életre szólónak bizonyult. Schneider-Trnavský munkásságáról, aki a zeneszerzőként, kórusvezetőként, pedagógusként tevékenykedett és a Szent Adalbert Társulás felkérésére katolikus énekeskönyvet is szerkesztett, egykori szülőházában, a Zeneházban állandó kiállítás emlékezik meg.

A Kodály emléktábla megáldása

A Kodály Zoltán emlékét ápoló Galántai Kodály Zoltán Daloskör karnagyának Józsa Mónikának a kezdeményezésére, Berényi József megyei alelnök odafigyelésének köszönhetően és Nagyszombat megye önkormányzatának jóváhagyásával 2017. szeptember 21-én a Zeneház udvarán helyezték el és avatták fel Kodály Zoltán emléktábláját és a zeneszerző domborművét. Az ünnepségen a helyiek mellett galántai kórustagok, gimnazisták, illetve Komáromtól a Zobor-aljáig összesereglett Kodályt tisztelő, zeneszerető polgárok vettek részt. Bár a dombormű nem került a Zeneház homlokzatára a Szt. Miklós dómhoz vezető sétálóutcán, a Zeneház udvarába betérve a helyieken kívül a városba látogató turisták is megtudhatják, micsoda zenei nagyság koptatta egykoron a város  utcakövét.

Emléktábla a kapubejáratnál

Az emléktáblának otthont adó középkori alapokon nyugvó barokk ház érdekessége, hogy a 17. század elején egy ideig itt bújtatták a magyar királyi koronát. Erről tanúskodik az attikán olvasható latin nyelvű felirat, fordításban: „Én, az idegen, hajdan e fedél alatt bujdostam“.