Felvidéki rovásírásos emlékek 40. rész

   Rovásírással is foglalkozó felvidéki tudósok

   Simonchicz Ince, kegyesrendi szerzetes 1750-ben született Rovnyefaluban, Trencsén megyében. Már a településnév is a rovásírásból ered. Ő írta az első olyan nyomtatott magyarországi művet, amely a piarista rend múltjával foglalkozik. 1794-ben adta ki éremtani értekezését (Dissertatio de numismatica Hungariae…), melyben a rovásírásról szólván, ezt írja: „Magamnak három ilyen betűsorom van, melyeket Kájoni János szent-ferenczrendi atya…jegyzett le…” Ezeket elküldte Révai Miklósnak, aki az ElaboratiorgrammaticaHungarica  művében ebből kettőt  közreadott Bél Mátyás és a Gellei Imakönyv betűsorával együtt. 1807-ben hunyt el Máramarosszigeten. 

   ÓgyallaiBesse János (1765-1841) Kaukázus- és Kelet-Ázsia kutató, aki előnevét felvidéki születési helyéről vette fel. Utazásairól jelentéseket küldött József nádornak. A Kaukázusból küldött 4. utijelentésében egy rovás ábécét is közöl, Hunno-Szkítiai Betűrend címmel. Útleírásának magyar nyelvű kiadásából Jankovich Miklós műgyűjtő és történész az ábécét kihúzta. Szerencsére az 1838-as francia kiadásban benne maradt. 

   Rómer Flóris (1815-1889) Pozsonyban született. A magyar régészet atyjának nevezik. Benedek rendi szerzetes, művészettörténész, régész, festőművész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nagyváradi prépost. A Magyar Történelmi Társulat és a Felsőmagyarországi Múzeum Egylet alapítótagja. Pozsonyban dolgozott bölcsészettudósként, itt jelennek meg első írásai, majd József főherceg nevelője lesz. Az 1848-49 es szabadságharcban közlegényből bátorságáért századossá emelkedik. Emiatt börtönbüntetést szenved, többek között nevének magyarosítása is vádpont volt. (Eredeti neve: Rammer)

   Sorozatunk 5. részében  ismertetett Felsőszemerédi templom feliratáról bebizonyította, hogy nem cirill írás, egyúttal  ennek a rovásemléknek első megfejtője is.