Felsőszeli ágostai hitvallású evangélikus egyháza a 16. és 17. században – I. rész

   Felsőszeli nagyközség evangélikus egyházának 16. és 17. századi lelkészeiről és történéseiről a legutóbbi időkig vajmi keveset tudtunk. Ezt az ismerethiányt Oros László helytörténész pótolta ´A felsőszeli ágostai hitvallású evangélikus egyház története´ című, 2011-ben kiadott könyvének egyik fejezetében. Ebben három 17. századi lelkész nevét tárta fel előttünk. Ők Zubenicius János (akit más falu is magáénak vall), Pápay Péter és Bellobradenus Pál. A helységünkben megtartott két 17. századi evangélikus zsinatról szintén ő tájékoztatta először az olvasóközönséget.

   A köny megírása óta természetesen óriási előrelépés történt a jelzett két évszázad lelkészeinek felkutatásában, és így ma már tudjuk, hogy az említett időszakban nem csupán három, hanem lényegesen több Verbi Divini Minister (Isten szavának szolgája) működött falunkban.

   A történelmi Magyarország evangélikus lelkészeiről eleddig a legteljesebb képet Dr. Csepregi Zoltán (*1964, Budapest) magyar egyháztörténész, filológus, evangélikus teológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának könyveiből kaphatunk.

   Nevezett egyházi író idevágó első könyvsorozatának három kötete az ´Evangélikus lelkészek Magyarországon (ELEM) I - A reformáció kezdetétől a zsolnai zsinatig (1610)´ címmel jelent meg és betűrendi sorrendben sorolja fel a lelkészeket. Az első kötet: I/1 A–L; a második kötet: I/2 M–R; a harmadik kötet: I/3 S–Z betűk alatt értekezik róluk (Budapest 2014, 2015, 2016).

   A második sorozat három kötete már egyházkerületenként mutatja be a lelkészeket. A könyvek főcíme: Evangélikus lelkészek Magyarországon (ELEM) II - A zsolnai zsinattól (1610) a soproni országgyűlésig (1681). Az első kötet: II/1 Nyugat-Magyarország (a dunántúli, a bajmóci és a felső-dunamelléki egyházkerület); a második kötet: II/2 Észak-Magyarország (a biccsei egyházkerület); a harmadik kötet: II/3 Kelet-Magyarország (az ötvárosi egyházkerület és az erdélyi magyar evangélikus gyülekezetek) alcímet viseli (Budapest 2018, 2019, 2021).

   A 2022-ben Budapesten kiadott harmadik sorozat főcíme: Evangélikus lelkészek Magyarországon (ELEM) III – A soproni országgyűléstől (1681) a korai újkor végéig (1800). A sorozat első kötetének alcíme: III/1 Nyugat Magyarország (a dunántúli egyházkerület).

   Jelen írás ezekben a könyvekben fellelhető felsőszeli evangélikus papok, iskolamesterek és a faluhoz valamilyen fokon köthető további egyházi személyek alapvető életrajzi adatait sorolja fel, zárójelben feltüntetve mellettük az egyes ELEM kötetek számát, illetve a fellelhetőség oldalszámát is (pl. II/1, 25.o.). Kiegészítésül természetesen más egyházi írók műveiből is merítünk majd adatokat.

   Csepregi Zoltán egyháztörténész kutatásai alapján Szeli (Alsó- és Felső-) papja 1586-ban Lutillai László (Ladislaus Lutiliensis) volt. Az egyetemi tanár „Nota bene!“ (Jól jegyezd meg!) jelzéssel hívja fel a figyelmünket arra, hogy a lelkészről, annak nevén, szolgálati helyének nevén és az említett évszámon kívül semmi egyéb nem tudható. Születési helyéül Lutillát, a Garamszentkereszttől (Žiar nad Hronom) néhány kilométerre fekvő falut mondja az egyetemi tanár (I/1, 1031. o.).

   Lutillai László nevével a Zsinka Ferenc (*1889-†1930) könyvtáros, történész szerkesztette ´Magyar protestáns egyháztörténeti adattár´ XIII. évfolyamának, 1929-ben Budapesten kiadott könyvében is találkozhatunk. Ez a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványaként, mint a Tudományos Könyvsorozat XXXII. kötete jelent meg. Ebben a könyvben találjuk azt a ´Protestáns lelkészek nyugtatványai régi tizedjegyzékek mellett´ című értekezést, amelynek Pozsony vármegyét bemutató része így említi a lelkészt (62. oldal): „2 Szil (Felső-és Alsó-): Lutiliensis László 1586.“ A nyugtára írt szövegben a kettes számjegy a falunév előtt azt jelzi, hogy a nevezett lelkész 1586-ban mindkét „Szil“ papja volt.

   A tizedjegyzékekben természetesen nincsenek benne az egyes faluk lelkészeinek nevei. Ők ugyanis nem fizettek tizedet, hanem éppen ellenkezőleg, részt kaptak belőle. Ennek okán évente aláírásukkal nyugtázták a tized, vagy más néven a dézsma egynegyedét képező illetmény átvételét (megj.: a dézsma szó a latin decima, tized szóból ered). Lutillai László és szolgálati helyének neve, valamint a juttatás átvételének időpontja, az egyik ilyen tizedjegyzék mellé csatolt tenyérnyi papírlapon maradt fenn. Tekintettel az adatok szűkös voltára, nevezett egyházi személynek nálunk való működése további írásos bizonyítékokat kíván.

   Őt követően Zubenicius János (Joannes Zubenits, Zubenitz) lehetett falunk lelkésze, habár ez a mai napig vita tárgya a hozzáértők között.

   Csepregi Zoltán egyháztörténész úgy írja (I/3, 552. o.), hogy Zubenicius János 1610-ben egy „Zela“=Zélle (Felső) nevű falu papja volt. „Nota bene!“ figyelmeztetéssel jelzi, hogy a mondott helység azonosítása nem teljesen egyértelmű. Közli, hogy a lelkész „a zsolnai zsinat (1610) résztvevője; a szolgálati hely lehetséges feloldása még: Szeli (Felső).“

   Egy későbbi könyvében az egyháztörténész már azt mondja, hogy „Zélle (Felső) a galgóci evangélikus egyházmegyében található, ahol 1610-ben Zubenicius János parókus volt.“ (II/1, 490. o.). Az említett helység szlovák neve Horné Zelenice.

   Zubenicius Jánosról több mint kétszáz évvel Csepregi Zoltán egyetemi tanár előtt már Klanicza Márton kövi lelkész (*1740-†1810) is értekezett a ´Fata aug. conf. ecclesiarum a tempore reformationis ad synodum Pestiensem in comitatibus Hungariae Gömöriensi, Liptoviensi, Arvensi, Trenchiniensi, Nitriensi, Posoniensi, Barschiensi, Thurocziensi, Zoliensi, Nagy-et Kis-Hontensi´ című kéziratos munkájában, amelyben a fentebb említett vármegyék evangélikus eklézsiáit mutatta be. Ez a mű Zubenicius János két szolgálati helyét ismeri.

   Az egyik szolgálati hely Zelenice, amelyet így ír le az auktor (192. oldal): „87) Zelenicze (Zele). Felső et Alsó atgue filia Szilád, ecclesia in tractu galgóczensi tenuis, sine scholae docente, ... Pastores occurrunt guatuor: 1608, Joannes Zubenicius,...“Vagyis magyarul: „87) Zelenice (Zele). Felső- és Alsó-, a galgóc járásbeli Szilád leányegyháza, iskolatanító nélkül, ... A lelkészek (egyház)felügyelőkkel találkoztak: 1608, Zubenicius János...“

   A lelkész másik szolgálati helyének a mi falunkat mondja Klanicza Márton. A Felsőszeli címszónál (226. oldal) ezt olvashatjuk: „35) Szeli (Felső, Salib). Celebris ecclesia ad ripam Danubii nationis hungaricae. Anno 1610. nomine fraternitatis ad synodum solnensem pastor ejus Joannes Zubenicius missus est.“ Ugyanez magyar nyelven: „35) Szeli (Felső, Salib). A magyar nemzet híres eklézsiája a Duna partján. 1610-ben a fraternitas nevében annak lelkészét, Zubenicius Jánost a zsolnai zsinatra küldték.”

   Klanicza Márton kövi lelkész szerint tehát Zubenicius János 1608-ban még a galgóci fraternitásba tartozó Zele (Felső- és Alsó-) papja volt, de 1610-ben már a semptei fraternitásba tartozó Szeli (Felső-) lelkészeként működött, s mint ilyen vett részt a zsolnai zsinaton.

   Itt jegyezzük meg, hogy Klanicza Márton kéziratát Fabó András (*1810-†1874) agárdi lelkész, egyháztörténész, egyházi író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja jelentette meg 1865-ben Pesten a ´Monumenta evangelicorum aug. conf. Hungaria historica - Magyarországi ágost. vall. evangelikusok történelmi emlékei´ című sorozat III. kötetében.

   Néhány évtizeddel Fabó András kötetének megjelenése után Dr. Zsilinszky Mihály (*1838-†1925) történész a szinóduson résztvevők ismertetésekor ekként írt Zubeniciusról a Selmecbányán 1910-ben kiadott ´Az 1610.ik évi Zsolnai evangelikus zsinat háromszázados emlékünnepén´ című egyháztörténeti tanulmányában: „Zubenitius János zelenci” lelkész (25. oldal). A rossz könyvnyomatból fakadóan a szó „zelenei”- nek is olvasható.

   Még ugyazon évben, tehát 1910-ben Budapesten jelent meg Holuby József (*1836-†1923) kiérdemesült lelkész és főesperes könyve, amelyet Krizsan Zsigmond trencséni főesperes fordított magyarra, és amely ´A régi zsolnai ág. hitv. evang. egyházközség történetének rövid vázlata´ címet viseli. Ebben a könyvben Zubenitius János, mint „zeleniczi“ lelkész szerepel (17. oldal).

   Az új évezredben Borislav Petrík és Peter Rybár szerzőpárosnak 2001-ben Pozsonyban megjelent ´Evanjelická encyklopédia Slovenska´ című kötetében szintén olvashatunk a nevezett papról. Ebben a Horné Zelenice címszó alatt ezt találjuk, persze szlovákul (136. oldal): „Lelkészek: Zubenicius János 1606-tól…” A Horné Saliby címszó alatt ez áll (136. oldal): „Lelkészek: Zubenicius János 1610, …”

   A fentebb közölt tények alapján nyilvánvaló, hogy Zubenicius János 1610. évi szolgálati helyét illetően a mai napig nincs egyöntetű véleménye a szakíróknak. Tájékozódásul nézzük meg tehát az 1610-es zsolnai zsinat jegyzőkönyvének latin nyelvű szövegét, amely ősforrásként említi a lelkészt.

   A protokollum szövegét az Ambrosius Sámuel (*1748-†1806) radványi lelkész által szerkesztett és 1802-ben kiadott ´Annales Evangelici provinciarum Domui Austriacae haereditariarum. - Tomus IX. - Neosolii - M.DCCC.III.´ című könyvben találjuk (60-72. oldal).

   A zsolnai zsinat jegyzőkönyvének minket érdeklő része így szól: „: Dominorum Ministrorum submontanorum Joan. Fabricius, Zent Mihali Galgochien. & Martinus Kalhani Pöstheniens. Balthasar Weteprjs Solien: Septen. Joan. Zubenicius Zelen: Joan. Policenus Cheyten : Berenicen : Contuber: etiam & Praepositi Vyhellien: nominibus & in personis, & Zacharias Casparides Leszeten: ...“

   A szöveg magyar fordítása némi személynévpontosítással a következő: „: a hegyaljai lelkész urak Szentmihályi Fabricius János galgóci és Szkacsányi (Fabri) Márton pőstyéni, Zólyomi (Perinna) Boldizsár semptei, Zubenicius János zelei, Policenus (Abrahamides) János csejtei, egyúttal a berencsi contuberniumnak és az újhelyi prépost nevében és személyében, és Gasparides Zakariás leszétei:...“

   Összehasonlítva a két szöveget, láthatjuk, hogy a problémát a magyar Zele helynév i-képzős formájának latin „Zelen[sis]“ alakja okozza. Ezt olvassák ugyanis egyes történészek zelei-nek, míg mások zelenci-nek és zelenici-nek.

   Úgy tűnik, hogy Zubenicius János lelkész szolgálati helyének megjelölése a zsolnai zsinat jegyzőkönyvében nem bizonyult elégséges tájékozódási pontnak az utókor egyháztörténészei számára.

Papp György
(folytatás következik)