Dohánytermesztés és libatenyésztés Pereden

   A Peredi Egységes Földműves Szövetkezet azon szövetkezetek közé tartozott, amely eredményeit gyakran említették a korabeli újságok - folyóiratok lapjain. Szövetkezetünk számos területen meghatározó eredményeket ért el. A mai Vágsellyei járás több községében is gyakori volt a dohánytermesztés, amely manapság talán kevésbé ismert. A Peredi Egységes Földműves Szövetkezet első gazdasági épülete egyike a dohányszárító volt. Az építkezési hely kiválasztására 1952 januárjában került sor, 1952. július 26-án a dohányszárító megkezdte a működését. Az épület az ún. „öreg gazdasági udvaron” volt található, napjainkban már nem áll. A dohányszárító a szövetkezet virágzó része volt.

   A Szabad Földműves című lap 1963-ban megjelent száma említést tesz a dohányszárító 73 taggal dolgozó csoportjáról. A dohányszárítóban legfőképp nők dolgoztak. Ebben az évben összesen 18 hektár, később 20 hektár területen folyt dohánytermesztés. Somogyi Erzsébettel folytatott beszélgetésem során nagyon sok információhoz sikerült hozzájutnom. Erzsébet a helyi EFSZ-ben 15 évig dolgozott. A dohányszárítóban végzett munkára örömmel gondol vissza. Erzsébet érdekes munkalehetőségként tekint vissza az itt eltöltött időszakra. A dohányszárítóban a munka 7:00 órakor kezdődött és többnyire 15:30-ig tartott, egyes esetekben a munka mennyiségétől függően tovább is. Az őrök éjjel is dolgoztak, ők műszakonként váltották egymást. Ahogy Somogyi Erzsébet mondja: „Nagyon nehéz munka volt, de szerettük csinálni, gyakran énekeltünk is. A ruháink mindig nagyon piszkosak voltak, mivel a dohány rettenetesen színezett."

   Az alkalmazottak a dohány ültetésétől a betakarításig feleltek a termesztett növényért. A dohány palántáit melegágyba ültették, majd rendszeres locsolással biztosították azok megfelelő fejlődését. Éjszaka üvegtakaró, majd nád borította őket. Egy bizonyos idő elteltével szabadföldbe ültették a növényt. A dohány gyűjtése, sarabolása lovak segítségével történt. Ezt a munkát többnyire a férfi alkalmazottak végezték. A begyűjtés után az itt dolgozók minőség szerint kiválogatták a dohányt, majd nagy tű segítségével felfűzték és különböző lécekre feszítették, ezután megszárították. A szárító épülete mellett álló faistállókban (3 db volt) természetes módon, a szárító épületében hő segítségével - kemence segítségével szárították a dohányt. A szárítás után kisebb bálákba kötötték, ennél a kötözésnél nem használtak zsineget, hanem közvetlenül dohánylevéllel kötötték össze. Az ezekből a bálákból felhalmozott dohányt rendszeresen, hetente szállították az érsekújvári dohánygyárba. Somogyi Erzsébet megemlíti, hogy traktorral húzott utánfutókon történt az elszállításuk. A peredi ifjúság tagjai a dohányszárítóban, gyakran, mint alkalmi munkások dolgoztak. 

   A téli időszakban, amikor már az utolsó termést is betakarították az itt dolgozók hagymatisztítással foglalkoztak. „Ez is érdekes volt, fehéredésig tisztítottuk a hagymát, kicsordultak a könnyeink is, mivel a hagyma nagyon csípett.“– emlékszik vissza Erzsébet.

   A Peredi EFSZ több területen is jeleskedett. Az 1970-es és 1980-as években legfőképpen a libatenyésztésről vált híressé, ami összefügg a növénytermesztés területén elért sikerekkel. Ez annak volt köszönhető, hogy a libák hízlalásával nagyon kevés gazdaság foglalkozott. A Galántai Baromfifeldolgozó Üzem számára a Peredi EFSZ szállította a legtöbb hizlalt libát.

   1977. szeptember 30-án a Győzelmes Út című lap így említi a sikert: „A Peredi EFSZ biztosítja a kerület legnagyobb libatenyésztését. A tagok idén több mint 23 ezer libát hizlaltak, és több mint 155 tonna hízott libát adtak át a Galántai Baromfifeldolgozó Üzem számára." A szövetkezetben a libák gépi hizlalását is alkalmazták, ami lehetővé tette ennek a tenyésztési típusnak a fejlődését. E részlegen 24 dolgozót alkalmaztak, 10 személyt a keltetésnél, amely azonban gépi volt, és 14 személyt a takarmányozásra. Az első műszak kora reggel 2:30-tól reggel 7:00-ig, a második műszak délután 14:30-tól 18:00-ig dolgozott. Az 1981. július 17-i Hlas ľudu folyóirat így említi a libák egyedi hizlalását: „A Galántai járásban tizennégy mezőgazdasági vállalkozás biztosítja a baromfitermelést. De csak a Peredi EFSZ-ben hizlalják kukoricával a libákat, amihez a szocialista munkás-brigád tagjai növényi zsírokat vagy értéktelen vajat adtak. Így segítették a libamáj növekedését. Így lett a Peredi EFSZ az egyetlen, erre a hizlalási módra szakosodott szövetkezet." Az EFSZ régebbi tagjai megemlítik, hogy a takarmány keverékhez gyakran adtak magas fehérjét tartalmazó túrót, ez is hozzájárult a tojás minőségének és mennyiségének a növeléséhez.

   1980-ban a szövetkezet 62 000 libát hizlalt ki. Kiváló eredményeket értek el a libák keltetésében is, melyek az egész évben keltek. 1976-ban a csehszlovák piacra 25 vagon libahúst adtak.

   A szövetkezet egyediségét az őszi libakeltetés bevezetése tovább fokozta. A Peredi EFSZ volt az egyetlen mezőgazdasági szövetkezet Szlovákia területén, ahol 1981-ben őszi keltetéssel foglalkoztak. A munkások 3000 liba (tojó) tenyésztéséről gondoskodtak összesen, melyektől átlagosan 33 libát neveltek fel. Az őszi időszakban további 7 libát neveltek fel átlagosan.