A nemzerőrség szervezése mátyusföldön

   Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc heroikus eseményei elsősorban az ország fegyveres védelmére, a nemzetőrség és a honvédség megszervezésére vonatkoztathatóak. A belső ellentétek, a nemzetiségi mozgalmak, a forradalom vívmányainak és az ország függetlenségének megvédése komoly feladatok elé állítottak az első felelős minisztériumot, de az egész magyar társadalmat is.

   Önálló magyar hadsereg hiányában az első fegyveres alakulatok a nemzetőrségből alakultak.  Az 1848:22. tc. értelmében a vagyoni cenzus alapján kötelező érvénnyel szervezték az un. állandó nemzetőrséget a húsz és ötven év  közötti  férfilakosság  körében.  Elsőként Nyitra vármegye rendezett tanácsú városaiban és nagyobb vásárhelyeken alakult meg az őrsereg rendfenntartási céllal.

   Mátyusföld Nyitra megyei részében hasonló előzmények után került sor a nemzetőrök összeírására 1848 májusának elején, amit az egyes törvénymagyarázó bizottságok végeztek.

   Az összeírt nemzetőrök többségét gyalogos egységekbe szervezték, de néhány helységben lovas nemzetőröket is kiállítottak.  Negyed községben 1848. május 28-án, a falu főterén összegyűlt tömeg ünnepélyesen kihirdette a helyi nemzetőrség megalakítását. A megalakulást követően a két helyi lelkész: Pongrácz Ágoston katolikus plébános és Bogár Zsigmond református helyettes lelkész, valamint a község elöljárósága: Belágyi Ferenc bíró, lzsák Pál törvénybíró, Pálinkás András és Újheli Gábor esküdtek, valamint Borza Ferenc jegyző levélben fordult a vármegye hatóságához, hogy a nemzetőrséget eskettesse fel és lássa el fegyverrel. A helyi nemzetőrség felesketésére csak június végén került sor. A községekben alakult egységekből Nyitra vármegyében két gyalogos nemzetőr zászlóalj szerveződött.

   A Mátyusföld Pozsony megyei településein az állandó nemzetőrség megszervezése szintén nagyobb nehézségekbe ütközött, amit azonban az elszánt nemzetőrök kezdeti lelkesedése a háttérbe szorított. A megalakított egységek otthon várták a parancsot, így tevékenységük egyedül a közrend fenntartására korlátozódott.

   A zavaros politikai helyzeten csak rontott, hogy az ország északnyugati részén szintén fegyveres támadással kellett szembenézni. A bécsi udvar támogatásával alakult Szlovák Nemzeti Tanács szabadcsapatai 1848. szeptember 18-án Morvaországon át betörtek a Felvidék nyugati végére, mely reális katonai veszélyt jelentett Pozsony, de legfőképp Nyitra vármegyén keresztül az egész országra. A főleg csehekből verbuválódott 500 fős egység néhány nap alatt a nemzeti és szociális követeléseinek köszönhetően 5-6000 főre nőtt. Mivel a támadás idejében az ország északnyugati végein nem volt nagyobb számú katonaság, a J. M. Hurban vezette fegyveres mozgalom minden ellenállás nélkül elfoglalta Miava és Brezova környékét. A kezdeti sikeres előrenyomulás alapján a hurbanisták reális veszélyt jelentettek az egész Mátyusföldre is.

   Ocskay Rudolf, Nyitra megye első alispánja kérésére mozgósította a Külső járás nemzetőreit, akiket Galántán vont össze. Németh a kevés fegyverrel és lőszerrel ellátott nemzetőröket szeptember 22-en Szerednek indította. Pálffy József főispán utasítása alapján a már kiállított és részben felfegyverzett önkénteseket és egy újabb két század nemzetőrt az őrsereg nagyszombati gyülekezőhelyére irányította. A Külső járás nemzetőreihez csatlakoztak a nagyszombati táborban a Felső-Csallóközi járás nagymagyari, nagyfödémesi es jókai nemzetőr századai, akik a Nyitra megyei nemzetőrökkel br. Jeszenák János megyei főispán és kormánybiztos vezetésével szeptember 25-én a megye nyugati részeibe vonultak. Az ellenség pacifikálására nagy üggyel-bajjal összeszedett hét század Cecoppieri- és két század lelkes magyar katonát a porosz király ezredéből 1500 Nyitra megyei és 1000 Pozsony megyei nemzetőr fedezett. Nagyobb összecsapásra nem került sor. A felvonult nemzetőrség Nádasdon és Jablonicon lett átmenetileg elhelyezve.

   Ez előbbi helyen esett át a nemzetőrség a tűzkeresztségen. A pozsonyi, nagyszombati, tallósi, diószegi, ábrahámi, kosúti és nagymácsédi nemzetőrök egy század Cecoppieri ezredbeli katonával rövid ütközetben megállították az előrenyomult hurbanistákat. Egykorú előadás szerint az ütközet perdöntő pillanata az volt, mikor Petrovits Dániel kosúti nemzetőr egy jól célzott lövéssel leterítette az ellenség egyik parancsnokát. Szeptember 23- án a Szenicnél lezajlott győztes ütközetet követően a felkelő szlovák csapatok még felégettek Óturát, majd kivonultak az országból.

Bukovszky László, Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc

mátyusföldi eseményei - részlet