A magyar rovásírás Felvidéken kívüli emlékei - 6. rész

A hunok írása

   Hun elődeink írását nem csak a magyar történetírók, hanem külföldi szerzők is említik. Pl. 1703-ban az angol Georg Hickes hittudós és nyelvész egyik művében bemutatja a „hunok régi ábécéjét”. 1880-ban Karl Faulmann német írástörténész szintén közöl egy hun ábécét.  

   Priszkosz görög történetíró II. Theodosius császár követeként 449-ben járt Attila hun nagykirálynál és jelen volt, amikor a hun szökevények nevét egy papírról felolvasták. Ez kortársi bizonyíték a hunok íráshasználatára.

   Kiszely István írja az 1. képpel kapcsolatban: „Ezek a jelek a hunok írásjegyei, amelyeken szállásterületük határát, a víz és a legelő használati jogát rögzítik.” Elemezve a jeleket, sok azonosítható a ma székely-magyarnak nevezett rovásírás betűivel.  

1. kép: Hun írásjegyek és tulajdonjegyek.

   Fischer  Károly Antal írja a Nagyszentmiklósi Kincsről: „Hogy azok, akik e föliratokkal foglalkoznak, nem ismerték föl bennök a  hun-magyar írást, annak oka  az,  hogy régi  alphabetjeinket  vagy nem ismerték, vagy pedig az álapostolok  és hamis tanaik által tévútra vezettetve,  nem találták azokat méltóknak az összehasonlításra.” 

   A Nagyszentmiklósi Kincset hun készítésűnek tartja Pulszky Ferenc és Hampel József (mindketten neves régészek a XIX. sz.-ban), ebből következően a feliratok is hun írások. Sajnos, a bécsi Kunsthistorisches Museum 2003-as katalógusában ez a hamis állítás olvasható: …the product of old bulgarian art of 9th  century ad”  (A régi bolgár művészet IX. századi terméke). 2. kép

2. kép: Az arany ivókürt a Nagyszentmiklósi Kincsből

   Fehér Mátyás Jenő Középkori magyar inkvizíció című könyvében találjuk, hogy a „betű” hun eredetű szó, a kínai évkönyvekben, mint Pi-teh jelenik meg.  Jelentése: írás, majd a bitig, biti változatban vették át a hunoktól az ótörökök.

   Mivel az írás a nyelv lejegyzett formája, egy gondolatot idézek a Belső-mongóliai Tudományegyetem tanárától, Ucsiraltu-tól: „Doerfer megemlítette, hogy Klaproth és Szemjonov egyenesen a magyar nyelvhez hasonlította a hunok nyelvét. Különös, hogy ezt az álláspontot a magyar nyelvészek is mellőzték, pedig ez sokat nyomhatna a latban a magyarság eredetére vonatkozó kutatásokban.”