A magyar rovásírás Felvidéken kívüli emlékei - 4. rész

A Tászok-tetői írásos kövek

   Székelyföldön Ditró községtől északra, 14-15 km-re emelkedik a Tászok nevű hegygerinc. Az itteni írásos kövekről az első tudósítást a Pesti Hírlap 1913. április 27-i számában olvashatjuk.  A Józsa Sándor ditrói tanító által felfedezett kő sajnos egy helybéli kereskedő kapzsiságának áldozata lett, aki Attila király kincsét vélve alatta, felrobbantatta a követ. A Józsa család, dr. Kovács István régész, és a Csíki Tanítók Társasága tovább folytatta kutatásait, amelyeket a két világháború és a trianoni diktátum is megszakított.

   Az általuk felfedezett és leírt írásos kövek közben egyre fogytak, Bukarestbe is kerültek, a terület változó gazdái is igyekeztek kitakarítani azokat földterületükről. Senki nem világosította fel őket a köveken lévő írások fontosságáról.  1960- táján Tarisznyás Márton néprajzkutató két követ mentett be a ma már róla elnevezett múzeumba. A kövek anyaga a nagy keménységű andezit, nagyságuk átlagosan egy méter nyolcvan centi hosszú, nyolcvan centi széles. Az 1990-es években a távvezeték és az átjátszó állomás (relé) építői hatalmas rombolást végeztek a megmaradt kövek között.

   A köveken lévő jelek egy részének kora legalább öt-hatezer év. A jelekből 22 a ma székely-magyarnak nevezett rovásírásban megtalálható.

   Farkas Aladár borszéki tanár és helytörténésznek köszönhetően Szakács Gáborral többször jártunk a Tászok-tetőn. Farkas Aladárral együtt hiába kértük a Tarisznyás Márton Múzeum vezetőit és más szakembereket a kövek védett helyre szállítására, az írásjegyek felmérésére. Másutt a hatalmas kőemlékeket megbecsülik, lásd többek között Angliában Stonehenge, Avebury; Bretagne-ban a carnaci kősor, nálunk felelőtlen pusztítás a sorsuk. Pedig a mi kőemlékeinken található a legtöbb jel és betű.

   Fényképek: Friedrich Klára

A gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban lévő 5-ös kő

Farkas Aladár és Szakács Gábor betűket keresnek a töredékeken - 2008