A magyar rovásírás Felvidéken kívüli emlékei - 24. rész

110 éve született Forrai Sándor tanár, rovásírás oktató, kutató

   Forrai Sándort a magyar rovásírás atyjaként is tisztelhetjük. Életének egy kevésbé ismert részletét tartogattam a felvidéki olvasók számára. Édesapja ugyanis a Kassa közeli Eperjesen született, eredeti neve Feczkánics Ferenc volt. Sándor bácsi tehát felvidéki ősökkel is büszkélkedhet, bár ő már Munkácson született 1913. március 18-án. Innen a trianoni békediktátum következtében menekülniük kellett, mert édesapja egymaga negyvenezer aláírást gyűjtött a visszacsatolás érdekében, amelyet vasutasok vittek Párizsba.

   Az elemi iskolát Diósgyőrben, a középiskolát a nyíregyházi Evangélikus Gimnáziumban és Újpesten végezte. A rovásírással cserkészként ismerkedett meg. A katonaság után, 1935-ben a rendőrségen irodai alkalmazott lett, ahol megtanulta a gyors- és gépírást. 1939-ben feleségével, Marikával gyors-és gépíró iskolát alapított, ezt 1952-ben államosították. Több gyors- és gépírásos tankönyvet írtak közösen.

   Sajnálatos módon a Tanár úr látása gyengült, így rokkant nyugdíjba került. A rovásírás tanítását diavetítő és felolvasó segítségével azonban akkor is folytatta, amikor már elvesztette látását.

   Rovásírással kapcsolatos cikkei többek között a Gyorsírók és Gépírók Lapjában, a Magyar Nemzetben, az Élet és Tudományban, a Reformátusok Lapjában és a Turánban jelentek meg, amelynek szerkesztőségi tagja is volt.

   Hatalmas gyűjtőmunkával létrehozott egy 125 képből és magyarázó táblából álló vándorkiállítást, ahol az érdeklődők a rovásírás emlékeit időrendben ismerhették meg. A kiállítás 1975-ben a Református egyház XIII. kerületi, Frangepán utcai gyülekezeti terméből indult ismeretterjesztő útjára.

Főbb művei:

• Küskarácsonytól Sülvester estig (1985)
• Az írás bölcsője és a magyar rovásírás (1988)
• Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (1994)
• A magyar rovásírás elsajátítása (1996)

Díjai: Széchényi Díj, Szkita-Hun-Pártus-Avar-Magyar Díj, Magyar Örökség Díj

   Forrai Sándor vállalta az ismeretterjesztés, oktatás szervezésének, gyakorlatának nehézségeit. Írástörténeti műveket, tankönyvet írt, vándorkiállítást készített, így nagyban hozzájárult ősi írásunk terjedéséhez és fennmaradáshoz.