26.6.2017 14:18 | Danajka Lajos Mátyusföldi adomák című gyűjteményéből
Török Józsi lovat vett egy taksonyi embertől a vásárban. A ló gazdája nem győzte dicsérni a jószágát.
- Elvégez ez uram mindenféle munkát, szánt, vet, nyomtat. A szekér előtt is olyan, mint a bárány. Látja, milyen barátságos képe van, szót fogad, és ami a legfontosabb, keveset eszik.
- Urambátyám! Ha ennyire jó ez a ló, miért akar megválni tőle?
- Azt is megmondom, hogy tudjon róla, mégis van neki egy kicsi hibája.
- No, lássa! Tudtam én azt, hogy valami van a dologban.
- Nem is tudom, mit mondjak, van egy apró hibája, de ez csak abból áll, hogy az istennek se akar fára mászni!
- Fára mászni? Minek volna az, én ilyet nem kívánok tőle.
Ily szépen megkötötték a vásárt. Józsi hazavitte a lovat és munkára fogta. Már egy hete dolgozott vele, mikor a Háromágúhoz indult szántani. Az odavezető fahídnál megállt a lova. Hiába kérlelte, hiába ütötte, meg se moccant, csak toporzékolt. Másnap visszavitte a taksonyi gazdának a lovat, hogy ilyen csökönyös lett, mint a szamár.
- Urambátyám, vegye vissza ezt a dögöt, ez a ló egy csökönyös gebe! Vegye csak vissza, mert ezt a hibáját nem mondta az alkunál!
- Már hogyne mondtam volna! Hisz figyelmeztettem, hogy fára nem mászik!