Az erdő szelleme

   Emberemlékezet óta állt az urasági major határában egy nagy kerekerdő. Ez is az uraságé volt, akárcsak itt minden, még a földhöz tapadt kis viskók lakóinak lelke is. Azonban a kerekerdőt mégis messze elkerülte az uraság. Az a hír járta, hogy ennek az erdőnek bizony szelleme van. A jó embereket oltalmába veszi, a rosszakat kegyetlenül megbünteti. Hát az uraságról sok mindent el lehetett mondani, no – de hogy jó azt bizony nem. Látástól –vakulásig hajtotta a béreseket, még a gyerekek sem pihenhettek. Naphosszat csattogott kezében az ostor, fájó sebeket hagyva az emberek testén. Gőgös is volt, kapzsi is, a kevés fizetséggel is mindig adós maradt szolgáinak. Sokszor mentek az emberek az erdőbe szólongatták a szellemet, hogy segítsen rajtuk, de az láthatatlan maradt. Volt az uraságnak egy lánya, aki már eladósorba került. Jöttek is a kérők minden felől, de az uraságnak senki nem felelt meg. Nincs elég földje, keveset nyom az aranya - szajkózta!A lányát meg sem kérdezte, pedig az titokban már szerelmes volt a lovászfiúba. No, még csak ezt tudta volna meg az uraság! Menten elveszejtette volna a fiút! Egyszer mégis megtörtént a legrosszabb. Napnyugtakor, ahogy jött haza az uraság a határból, meglátta amint a lovászfiú boldogan kergetőzik az ő féltve őrzött egy szem lányával a ménes körül. Akkorát ordított mérgében, hogy tán a világ is megállt egy pillanatra. A fiatalok egymásra néztek azonnal tudták nincs más kiút, mint a menekülés. Lóra pattantak és már vágtattak is szélsebesen az oltalmat adó kerekerdő felé. Az uraság sem volt rest! Utánuk! - ordította ostorát csattogtatva és feledve minden óvatosságot benyargalt a kerekerdőbe arra, amerre a fiatalok eltűntek. Némán feketéllett már az erdő fölött a sötét éjszaka. A csillagok alig pislákoltak – csupán maguknak világítottak a földieknek nem volt belőlük haszna. A vaksötétben két fiatal jött ki az erdőből, félőn reszketve. A kisasszony és a lovászfiú. Az uraság sehol! Három nap keresték mindenütt, de hiába, nyomtalanul eltűnt.Elnyelte a kerekerdő és igazságot szolgáltatott az erdő szelleme. A lovászfiúból jó gazda lett és egy új élet kezdődött a majorba.