Az idei nyár végre nem a Covid járvány korlátai közt telik. Ennek köszönhetően végre újra teltházas falunapokon és zenei fesztiválokon látjuk élőben kedvenc előadóinkat, zenekarainkat. Hogy kinek mi a kedvence, az sokszor nemcsak ízlés dolga, de a könnyűzenében sokszor életkor kérdése is. Kinek a pap, kinek a papné, mondja a szólás. Vagy ma már akár mindkettő.
MátyusföIdi tájainkon július 6-án az elsők között rendezték meg a harmadik Nádszegi Retró Fesztivált. A megnevezés csak annak helytálló, aki a kilencvenes években volt tinédzser, és a kétezres években lett több húszévesnél. A fellépők sora inkább klasszikus retró korszak utáni zenét hozta: La Bouche, Ámokfutók, Romantic, Groovehouse és Kovács „Nagyember” László. A retrofesztivál így is teltházas, reggelig tartó buli lett.
Aki retro- vagy rock zenét akart hallgatni és látni a környéken, az megtehette az eddig lezajlott hétvégi búcsúkon, zenei eseményeken. Az Alsószeli Jurtanapokon a népzenei motívumok mellett hangot kapott a mai könnyűzene is. Pénteken a Felvidék rockzenekara, a Phoenix RT koncertezett, szombaton a Gorio Volka játszotta rockzenére ismert költők dalait, majd Palya Bea énekelt a közönségnek. Az esti mulattságon pedig a Retrock Party Band zenekar húzta rockosan a talpalávalót.
Július 23-án a Karthágó koncertezett Taksonyon, 29-én lép fel Királyrévben az EDDA, majd Bye Alex és a Slepp. Ezzel még nincs vége a mátyusföldi zenélésnek. Aki jót akar hallani, jöjjön el a nádszegi Szent István Napokra. Megnézheti majd többek közt a Magna Cum Laude-t és a Piramist is.
Nyár közepe van és a falunapoknak még messze nincs vége. Ha jól végigböngésszük a mátyusföldi és a felvidéki honlapokat az interneten, mindenki talál magának tetsző régi retro- és mai rock-pop zenét a környék színpadain. Kutassuk akár át figyelmesen ezen újság lapjait!
Magam is így találtam rá kedvenc zenekarom fellépésére az interneten. Igaz, kicsit messzebb, de egy komoly hagyományokkal rendelkező helyszínen, Gombaszögön. Ha felvidéki vagy és fiatalon a magyar hagyományőrző kultúrához közöd volt vagy van, akkor a Gombaszögi Nyári Tábor nem lehet ismeretlen. Itt adott most koncertet a valamikori LGT zenekar két oszlopos tagjával, Presser Gáborral és Karácsony Jánossal, a Csík zenekar. Hallottam már közösen zenélni Presser Gábort a zenekarral, de így ahogy most ez hangzott, nekem is meglepetés volt. Megszólalt a „Miénk itt a tér” és a „Dal a miénk”. A jól megkomponált hangszerelés remekül visszaadta a dalok hangulatát. A zongoránál Presser Gábor énekelt, Karácsony gitározott, ehhez hegedült Csík János és énekelt még hozzá Majorosi Marianna. A népzenét játszó Csík zenekar bőgőstől, cimbalmostól, brácsástól, mindenestül hozta a hátteret a dalokhoz. Nem hittem, hogy az „Embertelen dalt” vagy a „Szólj rám, ha hangosan énekelek” című rock-os dalokat is el lehet játszani dobok nélkül. És lám lehet. A dalok nem vesztettek értékükből, ugyanolyan hatást és érzelmeket váltottak ki a közönségből, mint amikor először hallottam őket a múlt század hetvenes-nyolcvanas évek LGT koncertjein. A Gombaszögi LGT-s Csík koncert nem csak a magamkorabeli retro-embereket szólította meg, de a nyári táborozó fiatalokat is, mert a jó zene kortól függetlenül él és bennünk marad.
Menü |