SZÜRKEMARHA-CSORDA A MÁTYUSFÖLDÖN

A Habán farm az átutazó számára lakóépületekkel, gépekkel és más munkaeszközökkel teli gazdasági udvart, gazdasági épületeket jelent, illetve lovakat és több más állatot a karámokban. Hogy mi van még, az az országútról nem látható. Mi van még?

   A lovak kifutója van a legközelebb a főúthoz, inkább ló-menhelynek nevezném, mert árván maradt, meggyötört, öreg lovacskák élik itt napjaikat, békében, nyugalomban. Tervezem fiatal, magyar fajtájú lovakkal bővíteni az állományt, esetleg pónival, hogy az unokáimnak is örömet szerezzek. Kissé odébb a vízibivalyok karámja található, dögönyözőkkel, úsztatóval, tágas kifutóval és fedett karámrésszel. 25 bivaly él itt, Szlovákiában ma már szinte ismeretlen állatnak számít, Magyarországon, de főleg Romániában elterjedtebb. Erős, szívós, nyugodt állat, apáink egykor igavonásra használták. A dámvad-csapat a farm távolabbi részében tartózkodik. Elegáns, szép állatok, éles hallásuk van, nehéz megközelíteni őket, még lefotózni se egyszerű. Az egyik hátsó istállóban a sertések pihennek. A legnagyobb karám a szürkemarháké. Száz regisztrált állatról gondoskodunk, közülük 25 bika.

Bevallom, a szürkemarha nyűgözött le leginkább. A királyi méltóságot sugárzó nagytestű állatot sokunk csak a Hortobágyon, egy-két példányt hasonló farmokon, gazdálkodóknál, vagy állatparkokban láthatott. De ennyit együtt! Mióta és hogyan gyarapodik az itt található állomány?

   Vidékünkön ez a legnagyobb szürkemarha-csorda, az országban egy Kassa melletti gazdálkodónak van ennél több állata. Tartás céljából már többen vásároltak tőlem is, a környéken találunk egyet-egyet, de nincs elterjedve, mert természete miatt nehéz a vele való foglalkozás. 2009-ben vettük meg az első tíz állatot, azóta gyarapszik az állomány. Két-három évente új bikát veszek vagy bérlek, magyarországi tenyészetekből. Ott a szürkemarha tartását az állam nagyban támogatja, szigorúan ügyelnek a fajtatisztaságra. Az állományok szépen gyarapodnak, például a Hortobágyon sokszáz fős csordák legelnek kora tavasztól késő őszig. Gondolom, hallottak már a hagyományos tavaszi kihajtásról, vagy a késő őszi behajtásról, ahol a ménesek és a juhnyájak mellett a szürkemarha-csordák jelentik a leglenyűgözőbb látnivalót.

   Hozzáteszem, egy tehénnek csak egy borja születik évente, tehát a farmunkon látható állomány több mint 14 év szaporulatát jelenti. Érdekesség gyanánt említem, hogy a kisborjú barnának születik, és csak hónapok elteltével változik szürkére a színe.

Ha részletes ismereteket akarunk szerezni erről a fajtáról, a világhálón módunk van rá. De mit érdemes tudnunk róluk az állattartó tulajdonos véleménye szerint? Gondozójukként milyen tapasztalatai vannak velük kapcsolatban? Miben különböznek az ismert, a nálunk elterjedt fajtáknál?

   Ősi magyar fajtának tartják, húsa miatt évszázadokon keresztül hatalmas csordákban tartották az ún. rideg tenyésztés módszerével. Etetni csak télen kell, nálam a farmon például szakaszonként legelik körbe az udvart, a nadragulyán kívül minden jóízűen megesznek. A karámok melletti széna- és szalmakazlak jelentik a téli gondozás alapját, melyet saját és bérelt kaszálóimon, földjeimen termelek ki, a többi szükséges takarmánnyal együtt. A szürkemarha ősi védekezőképességgel rendelkezik, nem ismeri a betegséget, ha gondja van, megoldja, hozzáérni szinte lehetetlen. Árad belőlük a természetes nyugalom, az erő. Nincsenek megszelídítve. Ha fáradt az ember, ideges és elege van mindenből, ők segítenek. Olyankor közel jönnek, nyugalmuk, kiegyensúlyozottságuk átszáll az emberre, gyógyítják a lelket. Bevallom sokszor csak gyönyörködni járok le a karámhoz.

A leírások szerint ezeket az erős, szívós, nagysúlyú állatokat egykor ezerszámra hajtották az Alföldről Mátyusföldön keresztül is Nyugat-Európába, húsukat, bőrüket felhasználták, jól megfizették. A mi vidékünkön, a mi viszonyaink között gazdálkodó embernek csak hobbija a szürkemarha tartása, vagy anyagilag is megéri vele foglalkozni?

   A húsa és a bőre értékes. Tejet csak annyit ad, amennyire a borjúnak szüksége van. Száraz, tápértékben gazdag húsa tiszta, nagyon egészséges. Mindez a fajta jellemzője, de a takarmány minőségéből is adódik, hiszen szántás előtt bőségesen megszórom a földeket az egész évben összegyűlt trágyával, a terméshozamok bizonyítják a régi, évezredes módszer igazát. Hat-nyolc évig is eltartott, amíg rendbe tudtam hozni a termőföldeket. Műtrágyát csak szükség esetén, minimális mennyiségben használok, csak bizonyos terményeknél. A szántókat és kaszálókat saját gépeimmel művelem be, búzát, árpát, rozst, kukoricát, lucernát termesztek, elsősorban takarmánynak. A gépek az állatok gondozásában is segítségemre vannak. Kéthetente, havonta van vágás, a szürkemarha húsa kelendő, aki egyszer megkóstolta, az többé nem mond le róla. Erős, kitűnő minőségű, vastag bőre van, akár nyolc réteget is feldolgoznak belőle a tímárok. Nálunk sajnos, nincsenek meg a feltételei és keretei az efféle állatok tartásának. Az egészségügyi előírások sokszor átgondolatlan, felesleges szigorítása, a mezőgazdaság túlirányítottsága, a gazdatársadalom véleményének, szakmai ismereteinek mellőzése oda vezet, hogy egyre jobban mérgezik a társadalmat dömpingáruval, túlvegyszerezett, sokezer kilométert utaztatott és évekig tartósított élelmiszerekkel. Ahelyett, hogy a hazai, az otthoni  termékek előállítását és forgalmazását segítenék.

Ha valaki látni szeretné a csordát és a Habán farm többi állatát is, van rá lehetősége? Esetleg, ha valaki kedvet kap a szürkemarha tartására, fordulhat önhöz?

   Már sok érdeklődőnek, elsősorban iskolai csoportoknak adtunk lehetőséget az állatok tanulmányozására, nemcsak a faluból, de a vidék több településéről is, leggyakrabban gyereknapkor. Általában a lányom vagy én kalauzoljuk a gyerekeket, akik nagyon jól érzik magukat a farmon. Gyermeknapon mezőgazdasági járműveinket, gépezeteinket a focipályán szoktuk bemutatni, a gyerekek örömmel ismerkednek a gépekkel. Ha valaki állattokkal szeretne foglalkozni, érdekli a szürkemarha tartása, szívesen adok tanácsot, megismertetem az állat természetével, a gondozás szükséges feltételeivel, és ha ezek után is ragaszkodik az elképzeléseihez, vásárolhat állatot.

A farm egyik nagy helyiségében beszélgetünk. Mit kell tudnunk erről az elegáns teremről?

   Egy régi istálló alapjaira épült, mintegy hatvan személy befogadására alkalmas terem, csaknem minden berendezése fából készült. A legjobb mestereket kértem fel az egyes munkálatok elvégzésére, köztük egy egri festőművészt, Bartus Csabát, akinek gyönyörű festményei a terem legszebb díszei. Az épület további része a családot szolgálja.

Úgy tudom, nagyon régóta a helyi vadászok szervezetének elnöke. A vadvédelem, a vadakról való gondoskodás terén milyen személyes eredményeket említene meg?

   Az őz, a fácán és a nyúl jelenti a vadállományt az 1606 hektár terjedelmű vadászterületünkön. Sok munkát igényelt az Öreg-Vágként ismert földsávok mélyítése, ahol felváltva mély- és sekély vízmedreket alakítottam ki, amelyekben aztán elszaporodtak a halak és mára már gazdag növényzet övezi. Itt jól érzi magát és élelmet talál a vadkacsa, a kócsag, a gém. Ezen a nyáron már fekete gólyát is láttam, pedig ez a fajta már több évtizede elhagyta vidékünket.

Említette, hogy jövőre lesz 30 esztendeje annak, hogy vállalkozását elkezdte. Hogyan összegezné a három évtized tapasztalatait?

   Apám és minden elődöm állatokkal foglalkozott, mindig a mezőgazdaságban dolgoztak, abból éltek, nevelték a gyerekeiket. Köszönöm nekik, hogy a föld és a gazdálkodás iránti vonzalmukat és tapasztalataikat átadták nekem. Hatalmas munka egy ilyen farm fenntartása, a gépparkról, az állatállományról való gondoskodás. Gyakran felemészti az ember energiáját, ugyanakkor meg is sokszorozza az erejét, megerősíti a hitét. De ilyen kerek évforduló alkalmával az ember elsősorban a sajátjaira gondol. Feleségemmel együtt építettük fel ezt a gazdaságot, nehezen, küzdelmek között. Sokat és sokszor csalódtunk, soha nem kaptunk semmit ingyen. Ma már jobb helyzetben vagyok, gyerekeimre és családjaikra mindig számíthatok. Fiam már a munka tetemes részét ismeri, becsülettel ki is veszi belőle a részét. A lányom is mindent megtesz, hogy gördülékenyen menjenek a gazdaság dolgai. Remélem, unokáim is megtanulják becsülni a munkát.

Csak azok tudják, akik állatokról gondoskodnak, hogy a gazda számára nincs vasárnap, nincsenek ünnepek! Mert az állat karácsonykor is éhes. Gondolom, ez Önöknél sokszorozottan így van. Hogyan oldják meg, hogy a szeretet ünnepe valódi családi ünnep legyen, és az állat is jóllakva pihenjen?

   Az állatoknak ünnepnapokon, így karácsonykor is enniük kell. Az etetés talán ilyenkor jobban különbözik a megszokottól, bőségesebb adagot kapnak, több időt töltünk el velük, érezzék ők is az ünnep pillanatait. De ezt követően a pihenés, az együttlét ideje jön el a család számára is. Mert ilyenkor illik leállni, és le is kell!

   Családom nevében is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok a Terra Hírújság valamennyi olvasójának!