| Főmenü |
KOVÁCS LÁSZLÓ /1946-2024/
Tisztelt gyászoló család!
Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet!
Kedves László, tisztelt barátunk!
Most, hogy utolsó utadra kísérni jöttünk hozzád, nem fogjuk idézni mikor születtél, meddig, mennyit éltél. Ez most lényegtelen. Az olyan emberek távozása, akik rengeteget tettek közösségükért a számukra kirendelt időben, óriási űrt hagy maga mögött.
Abból a feladatból, melyet ránk, csemadokosokra szabtak, Te rengeteget vállaltál. Egyebekből is, azt mások értékelik majd.
Mi azt jöttünk megköszönni, amit Csemadok alapszervezeti elnökként, a járási bizottság elnökeként, a nyelvjárásgyűjtő csoport elnökeként, történészként és helytörténészként tettél.
Láttuk, tapasztaltuk, Te megjelenéseddel, már puszta jelenléteddel mozgósítottál a kitűzött célok elérésének érdekében.
Bámulatra méltó volt az a kitartás, hit, mellyel évtizedeken át voltál egyik mozgatója az akkor még meg sem nevezett ifjúsággal való munkának. Azok a helyi, iskolai, járási, országos és Kárpát-medencei vetélkedők, melyek a fiatalok nemzethez való kötődését, helyük megtalálását segítették elő, sok esetben már meg is hozták eredményüket.
De munkát vállaltál az általunk kiadott lapok szerkesztésében, lektorálásában is.
A mi szervezetünk, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség rengeteget köszönhet Neked. Megfizetni lehetetlen volt. Azzal, hogy talán közbenjárásunkra, javaslatunkra Csemadok Életmű Díjjal, Patria Díjjal, magyar állami kitüntetéssel ismerték el munkádat, csak jelezni szerettük volna, hogy látjuk munkádat, tapasztaljuk annak eredményeit, még egyszer aláhúzom: megfizetni nem tudtuk volna soha.
Kedves László!
A Csemadok, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége nevében őszintén köszönjük, hogy a szó igazi értelmében évtizedeken keresztül lámpás voltál, csupa nagy betűkkel TANÍTÓ.
Elsősorban művelted és nem magyaráztad a csodát.
Személyedben olyan embert veszítünk el örökre, aki családja, települése mellett nagyon sokat jelentett régiójának és a Felvidék magyarságának. Személyedben olyan egyén távozott el közülünk, akinek mindig helyén volt a szíve, s ezzel együtt a családját féltő gonddal óvó, védő, a régiója kultúrájának fejlődéséért, a nemzete megmaradásáért tettre kész esze.
Buzdítottad az embereket, hogy nyelvükben, nemzeti hovatartozásukban maradjanak hűek elődeikhez, magyarságukhoz, Júdás-garasokért ne adják el önmagukat, ne tagadják meg emberségüket.
Kivetted részed a magyar tanítási nyelvű iskolák szervezéséből, valamint az azok megmaradásáért folytatott küzdelemből is. Mindig tudtad és vallottad, hogy a Csemadok és a magyar iskola céljai bizonyos ponton találkoznak és munkájukban sok téren egymásra vannak utalva.
Kedves Laci barátunk!
A világ egyik legnagyobb magyarjának, Kodály Zoltánnak a rád hatványozottan érvényes gondolataival búcsúzom a Csemadok, valamint a Szlovákiai Magyar Pedagógusok és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége nevében.
„Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. ... Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője.”
Kedves Laci!
Kívánom, kívánjuk, hogy legyen testednek könnyű az oly nagyon szeretett falud Egyházgelle temetőjének földje!
Nyugodj békében!
Emléked örökké megőrizzük!
Elhangzott Kovács László temetésén, 2024. július 20-án, Egyházgellén.
Fényképgaléria
Ossza meg ismerőseivel
Legfrissebb híreink
| Menü |
Vissza
Szükséges cookie-k (sütik)Analitikai cookie-kMarketing cookie-k