Kiskarácsony - nagykarácsony, Zene s a rock

   Kiszakad a zsák ilyenkor karácsony közeledtével a pop piacon. Egyre másra születnek a karácsonyi dalok. Minden előadó úgy érzi, most nagyot lőhet egy érzelmes, szívhez szóló, jóemberkedő számmal. Van, akinek sikerül előbbre vinni könnyűzenei karrierjét egy saját dallal, van, aki egész lemezt szán rá. Legtöbbször a már bevált christmas-songok felújításával és lemezre éneklésével próbálkoznak. Kicsit más hangzással, kicsit körültekintőbb válogatással. Legyen rajta minden menő karácsonyi dal és mellette az új, saját dalok. Jól fog mutatni a borítón az angyalka, a hópelyhek és a közreműködők listája. Karácsonyi ajándéknak tökéletesen megfelel, jól eladható december táján. Szent este a fa alól előkerül, beteszik az új hifitorony CD lejátszójába. Van, akinek elég csak a CD hátoldalán kiemelni a nevét: FENYŐ Miklós, KARÁCSONY János, KIRÁLY Linda, ANGYAL Bandi. Az utolsó mondjuk egy felvidéki származású borsodi betyár, nem valószínű, hogy lesz nagylemeze az idén, bár ki tudja? Ma már a három is páros.

   Szóval, ha a háromkirályok, mendika, betlehem, fenyőfa, szenteste, angyalok, andalító zene, díszkivilágítás, sziporkázó hóesés és minden, ami a karácsonyhoz kell, megvan, akkor borítékolható a siker. Nincs ezzel semmi baj, mindenki jól jár.

   Pár évvel ezelőtt a Fagifor zenekart megkérte a falu, hogy a karácsonyi vásáron, advent utolsó vasárnapján lépjen fel a főtéren estefelé, emelve a karácsony hangulatát. Vonakodva vállaltuk el, mert kinn kellet játszani a szabadban, az odavontatott kerekes színpadon. Decemberben a jó idő nem garantált. Tíz fokos hidegben lefagy az orrunk, fülünk, ujjaink. Nem lehet igy játszani. Végül meggyőztek, mert van az a pénz, és ígértek fűt-fát. A szélvédett színpadon lesz melegfúvó ventilátor, fűtőtestek, hősugárzó meg minden. Biztosan nem fogunk fázni. Lesz forralt bor, forró puncs meg griotka, minden mennyiségben. Na, ez az utolsó érv eldöntötte a kérdést. Hideg ide, hideg oda, megyünk. Fel is álltunk a megadott napon, játszottuk a dalokat, világított a feldíszített karácsonyfa, égtek a fények a téren, sétáltak az emberek, hallgatták a zenét, ették a mézeskalácsot, itták a forralt bort, összeverődtek az asztaloknál, beszélgettek, jó volt.

   Mi a színpadon a ventilátorok brummogásának ritmusában zenéltünk megfagyott ujjakkal, didergő hangokon. Az első kör utáni szünetben a megígért forraltbor és puncs megtette a magáét, és jobb kedvvel álltunk hozzá. Elkezdett hullani a hó és igazi karácsonyi hangulat kerekedett. A hópihék elolvadtak a hősugárzón, fehér porcukor borított be pillanatok alatt mindent. Alig fújt a szél és a szálingózó hóban elkezdtük játszani az idevágó Piramis dalt: „Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek. Gondolkodtam mit is adhatnék neked.” Én is azon kezdtem el elmélkedni a zongora mellett, hidegben, hóesésben, mit vegyek karácsonyra a kedvesemnek, mikor azt veszem észre, hogy eltűnt mellőlem egy zenész. Még hallom a hangszerét, de az embert nem látom. Eltűnt. Itt állt mellettem az előbb. Mi történt? A megolvadt hó ráfagyott a színpadra és egy deszka eltört. Pont ott, ahol a basszus gitáros állt. Vastagon felöltözve, téli cipőben, nagykabátban, gitárral a nyakában nehezebb volt, mint általában. Hál istennek semmi baja sem lett, fölállt és közben gitárt el nem engedve játszott tovább. Nagy teljesítmény az biztos. Aki nem ránk bámult, az nem is vette észre a malőrt, de aki látta, az mindenkinek elmondta és nem tudtuk lemosni magunkról, hogy ez nem a forralt bor miatt van.

   Az ajándékot, igaz, nem karácsonyra, de megkaptuk. A falu felújította a színpad harmincéves deszkázatát, és ma már biztonsági kockázatok nélkül használhatja mindenki télen-nyáron, karácsonykor.