2023.december 2-án Keresztelő Szent János templomunkban Orosch János püspök atya diakónussá szentelte falunk szülöttjét, Gál Adriánt. Ez már a második alkalom, hogy ilyen ritkaságszámba menő esemény volt kis templomunkban. A templom, bár nem kicsi, de most kicsinek bizonyult, mikor bevonult a sok kispap, diakónus, a meghívott lelkiatyák, a püspök úr a kanonok úrral, majd a sort lelkiatyánk Szlovák Marián zárta, mint házigazda. Nagyon szép és felemelő szentmisében volt részünk. Az énekkar úgy énekelt, mintha a mennyei seregek hangját hallottuk volna, ők így dicsőítették Istent. Adrian beöltöztetését, mivel a Néri-Szent Fülöp Oratórium tagja, így Dobrý László és Gál Péter atyák /szintén az Oratórium tagjai/ végezték. Püspök atya a felszentelés után megköszönte Adriánnak, hogy meghallotta a hívó szót és rálépett erre a gyönyörű, de sokszor nehéz útra. Kiemelte, hogy krisztusi útra nem toborozzák a fiatalokat, hanem csöndes szóval hívják. Ez a jézusi út nem egy kellemes séta a tengerparton, hanem kemény harc a mindennapokért. Bíztatta, hogy legyen hű, ő továbbra is imáival kiséri, de az összes résztvevőt, papot, rokont, ismerőst is arra kérte, hogy imádkozzanak nemcsak Adriánért, hanem az egész Egyházért. Bizony napjainkban sokszor igazságtalan vádak célpontjaivá válnak azok, akik a jézusi útra szeretnék terelni a káosz felé rohanó világot. Majd egy szép és megfogadni érdemes bölcseletet mondott neki: „Amit olvasol azt hidd, amit hiszel azt mondd és amit mondasz aszerint élj, mert csak akkor leszel hitele." Adrián papi pályájának ez az első lépcsőfoka, de mély hittel, sok imával, alázattal, nagy szeretettel reméljük, hogy nemsokára megérjük a feljebb lépést, hogy pappá szentelik. Mi falubeliek felszentelésére kilenceddel készültünk, és továbbra is imáinkba foglaljuk. A szentmise alatt szinte érezni lehetett, hogy itt vannak az őseink is, akik imádságos lélekkel már 11 papot kiimádkoztak Egyházunknak. Talán ez falunk imaéletének fokmérője, és az a sok imádságos lelkületű utód, aki bátran viszi tovább örökségét. Püspök atya megköszönte a szülőknek, hogy mindenben támogatták és nagy szeretetben felnevelték fiukat, aki most az Egyházban fogja szolgálni embertársait. A diakónusszentelés meghívójára sem véletlenül került Szent Pál szeretethimnuszának egy része /1Kor:13,1/ „...mert a hit, remény és szeretet közül a legnagyobb a szeretet.“ Majd kitért a nagyszülőkre is, akik már testben nem lehettek itt, de onnan fentről látták és gyönyörködtek, hogy milyen nemes gyümölcsöt termett a fájuk. Nagyon szeretetteljes volt a kapcsolat nagyszülő, szülő és unokák között, mert számtalanszor láttam, mikor vagy látogatni mentek a nagyszülőkhöz, vagy pedig már onnan jöttek. Mi idősebbek, akik ismerjük Adriánt születésétól fogva, hálásak vagyunk, hogy a jézusi útra lépett és ígérjük, hogy továbbra is erős háttere leszünk életének.
A szentmise után agapéra voltak hivatalosak nemcsak a rokonok, de mindenki, aki Adrián és szülei örömében akart részesülni. Szombaton nagyon jó volt nagymácsédinak lenni.
Menü |