Az utóbbi években többször is akadt alkalmunk százéves kerek évfordulót ünnepelnünk. Akkor tisztességben megöregedett lakosainkat köszönthettük, az idén sok szép ünnepet és szomorú eseményt is látott „kistemplomunkat” ünnepelhettük szentelésének századik évfordulóján.
Tekintsünk vissza az időben, mit is tudhatunk falunk legrégebbi épületéről, templomunkról. Ehhez segítségül hívjuk Gágyor József „A tallósi egyház története” című, 2007-ben kiadott könyvét. Ebben több helyen is említést tesz a templomunkról: „A szájhagyomány szerint Vezekény régi temploma a szomszédos Felsőszeli községhez tartozó Dögös nevű majorhoz közel fekvő dombon volt, s akörül volt a temető is. A falu lakói az ősi szálláshelyről 1678-ban a pestis miatt költöztek el s telepedtek le a mostani helyükön, ahol 1718-ban „templomot”, valójában nagyobb barokk kápolnát építettek. Ha a szájhagyomány igaz, akkor az új Vezekénynek 40 évig nem volt saját temploma. Egy 1731-ben felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv Vezekényről a következőket mondja: A vezekényi egyház Tallós leányegyháza. Sarlós Boldogasszony tiszteletére van szentelve, akinek ünnepén tartja búcsúját, 1718-ban épült egészen boltív alá. 1756-ban Galgóczi János esztergomi nagyprépost által megtartott egyházlátogatásról már ezt írják: a templom kőből épült, boltozata téglából van. A festett fakóruson 4 változatú orgona van. A templom homlokzatán bemeszelt fatorony két felszentelt harangot rejt magában. A templomnak csupán egy bejárata van. Tetőzete fazsindelyből van és jó. 1778-ban ehhez a templomhoz /kápolnához/ hozzáépítették a déli hajót, föléje pedig az eredeti, 1750 előttről való fatorony helyébe kőtornyot emeltek. 1923-ban dr. Csányi Márton káplán szorgalmazására a vezekényi templomot mellékhajóval bővítették. A hozzáépített részt, mely külön bejárati ajtót kapott, a hívek kistemplomnak nevezik. Röviden ennyit a templom múltjáról.
100 év után november 17-én ünnepelni jöttünk össze. Hutár Márk plébánosunk meghívását elfogadva Tóth László kanonok, püspöki helynök, egyházközségünk korábbi plébánosa köszöntötte az összegyűlt híveket. Szentbeszédében megemlékezett elődeinkről, akik a templomot építették és a mai napig fenntartották, akiknek fontos volt hitük, fontos volt ez a szent hely, ahol Istennel találkozhattak, elcsendesedve imádkozhattak, örömükben hálát adhattak, bánatukra vigaszt találhattak. Számunkra, ma élő vezekényiek számára is megvan mindez a lehetőség. A templom csendes mélyén ... naponta, hetente találkozhatunk, erősödhetünk hitünkben. „Adja a Jóisten, hogy templomuk soha se legyen üres!„ kívánta az összegyűlt híveknek a helynök atya. Az emelkedett hangulatot kántor urunk énekei és orgonajátéka tette még emlékezetesebbé. Az ünnepi áldást követően szeretetlakomával és jóízű beszélgetéssel ért véget a „születésnapi” hálaadó szentmise. Köszönet és hála az Istennek ezért a napért!
Menü |