Szilvási tőkehúzók

   Túlnyomórészt a farkasdi Szilvás utcából valók vagyunk, innen a banda elnevezése. Persze mindig csatlakoznak hozzánk más utcákból valók is, olyanok, akik szeretik a jókedvet, a mókázást, és velünk együtt szívesen viszik tovább a télbúcsúztatás szép, helyi hagyományát. A bandában 14 évesek is vannak, de a többség a középkorúak és a nyugdíjas kor felé kacsingatók közül kerül ki.

   Már nagyon régóta járjuk a falut. A valamikori hat-hét bandából már csak kettő maradt, mi és a szomolaiak. Farsang farkán nagyon sok helyen várnak bennünket, tudják, ilyenkor mindig számíthatnak ránk, hozzuk a jókedvet, segítünk az udvarukból kikergetni a búbánatot.

   A 13-15 fős csapat már hetekkel előtte összejön, megbeszéljük a tennivalókat, ellenőrizzük, hogy a ruhák és a kellékek rendben vannak-e. Kedden este azt beszéljük meg, hogy milyen útvonalon megyünk majd, illetve hogy hol és mikor tartjuk a pocitát, a mulatságot, ahol aztán a közösen összegyűjtött adományokat nótaszó és zene mellett elfogyasztjuk.

   A vendéglátók minden földi jóval ellátnak bennünket: a tyúkkosár megtelik tojással, a kolbász, a szalonna, és egy kis frissítő is helyet talál a szatyorban. Visszük a jókedvet mindenhová, sokan ekkor nevetnek először az új esztendőben. Persze a jókedv megalapozásáról mi magunk is gondoskodunk, az induláskor elfogyasztott testmelegítő itóka az alapozó, a házaknál felhörpintett pohárka pálinka vagy bor pedig a hangulat fenntartásában segít, melengeti a lelket, és egy darabig az elmét is élezi.

   Sajnos, tavaly nem indulhattunk útnak, hiába terveztük, hiába készülődtünk. Tudjuk azt is, hogy a falubelieknek is hiányérzetük volt. Csak reménykedni tudunk, hogy az egészségügyi helyzet március első napjaira végre jobbra fordul, és az idén már bátran folytathatjuk azt, amit elődeink ránk hagytak, és amit remélhetőleg gyerekeink is folytatni fognak – a farkasdi tőkehúzás különleges hagyományát. Bár csak lenne annyi erőnk és hatalmunk, hogy ezt a megveszekedett betegséget is ki tudnánk zavarni a portákról és a világból!

„Ecce neki, dáridom!

A farsangot bevártam,

De vőlegényt nem kaptam,

Jaj, de hoppon maradtam!

Várok még egy farsangot,

Tán majd valakit fogok?

S ha vőlegényt nem kapok,

Apácának beállok.

Ó, te rozzant kaloda

Nem való vagy te oda!

Nem való vagy te másra:

Fűtőnek a pokolba.“

/A verset a vénlányok ablaka alatt mondják el a tőkehúzók/