MEGŐRIZTÉK MAGYARSÁGUKAT...

   November 11-én Pereden is megemlékeztünk a falunkból erőszakosan kitelepített, meghurcolt emberek tragédiájáról, mert Pered lakossága még a hetven év elteltével is könnyes szemekkel emlékezik a szégyenletes eseményekre.

   Megemlékezésünk első pontjaként a Peredi MTNyA 9. osztályos tanulója, Czanik Rebeka előadásában József Attila A Dunánál című verse hangzott el. Ezt követően falunk polgármestere, Borsányi Gyula mondta el a szomorú évforduló kapcsán gondolatait. A megemlékezésen részt vett néhány magyarországi település: Tab, Siófok, Kercseliget, Sérsekszőlős, Nágocs küldöttsége, ahová a peredieket telepítették ki. A vendégek, a helyi szervezetek és intézmények vezetői megkoszorúzták az emlékművet, és mécsesgyújtással emlékeztünk azokra, akik már nincsenek közöttünk. A megemlékezés a római katolikus templomunkban szentmisével folytatódott. A szentmise után Meister Éva, a Magyar művészetért ex libris díjas művésznő mutatta be „... két hazára máig árva...“ című műsorát, majd a Peredi Nőikar és a Peredi Férfi Daloskör énekelt Jónás Katalin karnagy vezényletével.

   Ennyi év távlatából miért is fontos az emlékezés ezekre a borzalmas eseményekre? Úgy gondolom, hogy a múlt egyértelmű tisztázása nélkül nem lehet békés és toleráns jövőt építeni.

   „A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés.“ – hangzott el a köszöntőnek szánt József Attila költeményben. Emlékeztünk és fejet hajtottunk az emberi tartás és helytállás előtt. Azok előtt, akik bár nem akartak, de menniük kellett, azok előtt, akik nem engedtek az agitátoroknak és megőrizték magyarságukat, vállalva a bizonytalanságot és a nehéz küzdelmet.“ Elhurcoltak minket, de megmaradtunk magyarnak.“ Így jutnak eszembe nagyszüleim szavai, és szüleim fájdalmas emlékei akik 7 -9 éves gyermekként élték ét a Csehországba való deportálást.

   A gyűlölet, a közösségek kollektív megbélyegzése szörnyű tragédiákhoz vezethet. Olyan világban élünk, melyben az emlékezés nem csupán tisztesség dolga, de elemi kötelesség is. Újra és újra ki kell állnunk, hogy figyelmeztessünk: a gyűlölet, az intolerancia, az általánosítás, az irigység, közösségek kollektív megbélyegzése, az önzés, a végiggondolatlan beszéd és tett tragédiákat indíthat el. Ezért kell éberen vigyáznunk arra, hogy ne ismétlődjenek meg az olyan tragédiák, mint amilyenek a második világháborút követő években megtörténtek.