Felvidéki rovásírásos emlékek 32. rész

   Rovásírással is foglalkozó felvidéki személyiségek közül eddig bemutattuk Oláh Miklóstörténetírót, főpapot (16. sz.),VeitGoilel pozsonyi polgárt, tolmácsot, írót (16. sz.), Thelegdi János tankönyvírót, főpapot (17. sz.), Szenczi Molnár Albertzsoltárfordítót, prédikátort (17. sz.), Komáromi Csipkés Györgyteológust, magyar nyelvtanírót (17. sz.), Oertelius Jánosteológust, nyelvészt (18. sz.).

Továbbiak:

   Száki Ferenc(FranciscusSakius)a Pozsony vármegyei Somorján születettreformátus lelkészi családba.1674-ben Berlinben egy „hun-magyar” ábécét mutatott Müller Andreasnak, a neves keletkutatónak és írásminta gyűjtőnek. Mandicsnál olvashatjuk, hogy Müller rövidesen a Miatyánkot és a Hiszekegyet is megkapta, valószínűleg szintén Pozsony környékéről.

   Tsétsi (Csécsi) János (1650-1708) bár Szakolyon született, de 7 éves korától Csécsen járt iskolába, tanult és tanított Kassán is. (Csécs (Tséts, Cséts, felvidéki község a Kassai kerületben).

   Külföldi tanulmányút után Sárospatakon tanár és iskolaigazgató, majd tíz évig ismét Kassán oktat. A XVIII. század elején az "Observationesorthographicogrammaticae" c. tanulmányában leírja, hogy a szkíta betűk még ismeretesek a székelyeknél, a magyaroknak pedig a latin betűk átvétele előtt saját betűik voltak„melyekkelScythiában, honnan hajdan kijöttek, éltek vala…”

   Otrokocsi Fóris Ferenc(1648-1718) Otrokocson vagy Rimaszécsen született (Gömör megye), Nagyszombatban hunyt el. Teológus, nyelvész, jogász, pap. Református hitéért 11 hónap gályarabságot szenvedett el.1693-ban megjelent OriginesHungaricae c. latin nyelvű munkájában írja, hogy Magyarország nyugati részéből kapott egy betűsort, melynek címe AlphabetumAntiquorumHunnorum (Hunok régi ábécéje). Minthogy azonban ő még a rovásírást alaposan nem tanulmányozta (melyre készül), nem teszi közzé az egészet, csak az első hat betűt, s megjegyzi, hogy a hun betűk száma 34.