Felvidéki rovásírásos emlékek 29. rész

Cseh történész tudósítása kun jelekről, XIII. század

   Fischer Károly Antal 1889-ben  megjelent könyvéből megtudjuk, hogy Bohuslav Balbin(us) cseh jezsuita szerzetes és történész a XVII. században írta a következőket: 1253-ban Béla magyar király kun katonákkal egész  Morvaországot feldúlta s Evanczicium (mezőváros a brünni járásban, ma Ivancice) és az oslaváni zárda közelében egy keresztény templomban „a kunok igen számos sírjai és saját betűikkel metszett sírkövei láthatók, mely kövekkel az egyház (templom) földje csaknem egészen borítva van, mint magam láttam.”

   Fischer cseh egyháztörténészekkel, régiséggyűjtőkkel felvette a kapcsolatot, de már semmit nem találtak. Pedig Balbinus komoly forrásnak számít, egyháztörténeti művekben szerepel, tehát a sírok léteztek, csak felszámolták őket.

Nikolsburgi Ábécé, XV. század

   Jakubovich Emil, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának igazgatója 1933-ban, a Dietrichstein hercegek könyvtárának árverezésekor vásárolta meg a Nikolsburgi Ábécé néven ismert rovásemlékünket. Jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona. Nikolsburgot ma Mikulovnak nevezik, régi magyar neve Miklósvár.  Mátyás király is birtokolta. Csehországban, Brünntől 50 km - re délre fekszik, az igen jelentős, 25-30 ezer éves leleteket tartalmazó őskori lelőhely, Dolni Vestonice közelében. Jakubovich 1935-ben megjelent,  A székely rovásírás legrégibb ábécéi című munkájából megtudjuk, hogy a betűsort hordozó pergamenlapot Bartholomeus Anglicus  XIII. századi angol minorita De proprietatibus rerum című művének egy 1483-ban kiadott,  gazdagon  díszített nyomtatott példányának  hátsó borítója elé kötötték be. (Minoriták: a Szent Ferenc Rend egyik ága, a „kisebb testvérek”). Mandics György rovásírás kutató szerint a rovás betűket Nyújtódi Székely Miklós, későbbi zágrábi esperes, a latin betűs hangértékeket pedig Janus Pannonius írta.