A deáki templomudvar lassan feltárja titkait

   Mgr. Paterka Pál (Nyitra Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal)

   A téli hidegben jó érzéssel tölt el visszaemlékezni arra a meleg, napsütéses novemberi napra. Bár a gyönyörű deáki templomot már messziről láttam, először mégis eltévedtem, végül a navigációs rendszer egy, a templom melletti zsákutcába vezetett. Amikor a kolléga autóját felismertem, tudtam, hogy jó helyen járok. A templom körüli térben már szorgosan húzogatta a mérőszalagokat. Visszagondolva, ugyanezt csinálta 2010-ben a zoboraljai Szalakuszon, mikor a Szent Mihály templom régészeti feltárását végeztük. Ott találkoztunk először. Doc. RNDr. Ján Tirpák, CSc. akkor ajánlotta fel nekem, hogy ha ismerek Árpád-kori templomokat, szóljak neki, és közösen elvégezzük azok geofizikai kutatását.

   Azóta eltelt majdnem két év, és mikor kutatásaim során a 12. századi udvardi kápolnával kerültem szembe, úgy gondoltam, geofizikai kutatást kellene csinálni az ottani kálváriadombon. Ez a geofizikai műszer egy kaszálógéphez hasonlító szerkezet, amely rádióhullámokat bocsát a föld alá. A sugarak a mélyben a szilárd részeken visszaverődnek, és a műszerben elváltozásként jelennek meg. Ezeket az elváltozásokat egy szoftver segítségével térképre lehet vetíteni, amelyből aztán ki lehet következtetni némely régészeti szituációk létezését. Ez a fajta módszer tökéletesen megfelel a már régen letűnt falak földalatti alapjainak felfedezésére, és a földalatti romok megállapítására anélkül, hogy egy kapavágást tennénk. A módszer legnagyobb előnye a gyorsaság. Nem kell hónapokon keresztül ásni annak érdekében, hogy eredményt érjünk el. Sőt, naponta több lelőhelyet is kutathatunk, illetve kutattunk is. Mindeddig, a 18 expedíció alatt nagyjából 35 helyszínt vizsgáltunk az Érsekújvári, Komáromi és Lévai járásokra területén, kisebb-nagyobb sikerrel.

   Deákiba teljesen véletlenül sodort minket a sors. Tudomásunk volt arról, hogy végeztek már ilyen geofizikai kutatást a templom körül mindenféle eredmény nélkül. Amikor a mocsonoki 2008-2013-as régészeti kutatás folytatásaképpen felajánlottam, hogy a Szent Kelemen templom feltárása céljából elvégezzük a kálvária domb geofizikai szkennelését, jóhiszeműen az gondoltam, hogy egy napba belefér a deáki Szűz Mária templom környékének geofizikai kutatása, de sajnos tévedtem.

   Ez a deáki Szűz Máriának szentelt templom ma is az Árpád-kori egyházi építészet kiemelkedő, és egyik legszebb példája Szlovákiában. A templomot az írásos források szerint 1228-ban szentelte fel Uriás pannonhalmi bencés apát számára Jákob nyitrai, és Brictio váci püspök. A források azt is megemlítik, hogy a templomhoz cellák, illetve egy kolostor tartozott. Az eddigi elképzelések szerint a község ősi temploma a ma Szent István kápolnának nevezett rész volt. A bencés szerzetesek a háromhajós templom felső szintjén, a mellékhajók felett kialakított cellákban laktak.

   Számomra elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy kolostor hogyan tudott létezni bármiféle gazdasági és szociális épület nélkül, ezért ragaszkodtam a kutatáshoz és nagy lelkesedéssel vettem részt a munkában. A templom körül pontosan kimért területen, fél méterenként egyenes vonalban húztuk-toltuk a műszert. A templom gondnokától menet közben megtudtuk, hogy a temetőben sírásás közben egy óriási kőtömb akadályozta az ásást, ezért kicsit kitoltuk a vizsgált területet. A meglepetésre nem kellett sokat várnunk. A község polgármesterasszonya, Jakócs Krisztina mérnöknő meghívására közös ebéden vettünk részt, ahol Dr. Tirpák hordozható számítógépén átfuttatta a szoftverben az addig lemért eredményeket, és a térképen kékes-zöldes háttérben kirajzolódtak a piros színűen mutatkozó elváltozások. Ezek az elváltozások enyhén párhuzamos vonalakba álltak össze, és a templommal háromszögletes mezőt alakítottak ki. Azonban a középkori kolostorépítészetben nem emlékeztem semmilyen háromszögletű udvarra. Hirtelen eszembe jutott egy hasonló eredmény az egyik magyarországi fiatal középkoros régészeti konferencián bemutatott kolostorkutatásról. Ekkor beugrott! Az elképzeléshez gondolatban le kellett rombolnom az egész ma álló templomot, így egy annál régebbi kolostor kvadrumát kaptam kerengőfolyosókkal. Onnantól kezdve a munka fáradtságot nem ismerve folytatódott két napon keresztül, mintegy tízezer lépés megtételével.

   A karácsony előtti időkben eredményeinkről előzetes jelentést közöltünk a www.pamiatky.sk-n. A napokban megérkezett hozzám dr. Tirpák hivatalos szakmai kiértékelése, amely hitelesítette a fentieket. A 80-120 cm mélyen található elváltozások szerint a ma is álló, 1228-ban felszentelt templomot egy régebbi kolostorépület előzte meg, amelyet valamikor a 11. század elején építhettek. A kolostor kvadruma számításaink szerint 32 m széles, tájolásában szinte pontosan az égtájakhoz igazodott. Magát az ősi templomot a kvadrum déli részén feltételezzük, azon a területen, ahol ma a templom neoromán bővítése áll. Ezt a kolostort bizonyára a 13. század elején, feltehetőleg a pannonhalmi apátság és az esztergomi érsekség közötti harc eredményeképpen lerombolták. Helyére, statikai okokból kb. 45° eltéréssel, a ma is álló templomot építették. A Szent István kápolna a három hajós és „emeletes“ templommal egy időben épült, így a templomnak összesen legalább 7 szentélye volt. Az új templom építése után a templomtól keletre megépítették a kolostor keresett gazdasági-szociális jellegű épületét, amelynek alaprajzát pontosan nem tudjuk meghatározni. A geofizika ezen felül rámutat a 13. század végén épített erődítésre is. A ma álló templom padlózata alatt régebbi talajszintek és üreges terek, valószínűleg kripták vannak.

   Ezenfelül, szeretném köszönetemet kifejezni Deáki polgármester asszonyának, Jakócs Krisztina mérnöknőnek, Mgr. Tóth László kanonok úrnak és természetesen a Nagyszombati Püspökségnek, hogy kutatásunkat elvégezhettük. Az eredményeket megfelelő háttér biztosításával 2020-ban régészetileg ásatással szeretnénk hitelesíteni.

1. kép – A deáki 1228-ban felszentelt, téglából épült ma is impozáns háromhajós „emeletes“ csarnoktemplom (foto: Paterka).

2. kép – A templom alaprajza és a geofizikailag szkennelt területek. A piros foltok bizonyos szilárd falakat, romokat mutatnak, míg a zöld és kék foltok ezek hiányát (készítette: Tirpák).

3. kép – Képzeletbeli alaprajzi rekonštrukció a geofizika eredményei alapján:

piros és rózsaszín = a 11-12. századi kolostor maradványai (kvadrum – vékony vonalakkal rekonstruálva), az ősi templom helye a neoromán hozzáépítés területén lehetett;

sötétbarna = az 1228 után a kolostortemplomhoz tartozó gazdasági és szociális jellegű épületek maradványai;

narancssárga = a 13. század végén az osztrák-stájer sereg által épített erődítés maradványai

(készítették: Paterka, Tirpák).