Hoax terjesztéséért akár börtönbüntetés is járhat

    A hoax angol eredetű szó, melynek jelentése megtévesztés, álhír, kamu, átverés, beugratás vagy kacsa. Az álhírek egyidősek az emberi kommunikációval. Az online kommunikációs rendszerek megjelenését követően eredetileg főként e-mailben terjedő átverésekre, álhírekre vagy lánclevelekre használták ezt a kifejezést. Célja legtöbbször csupán az emberek megtréfálása volt, melyeket később maga a hoax készítői utólagosan le is lepleztek, elárulták, hogy az egész csupán egy tréfa volt. Nevezhetjük tehát ártatlan tréfának is, de az elkövetőnek tudnia kell, hogy számottevő esetben nagyon vékony a határvonal a tréfa és a büntetendő cselekedet között.

   A köznyelvben álhírnek nevezünk minden téves, az igazságnak nem megfelelő állítást tartalmazó, a széles körű nyilvánosság elé kerülő információt. Dezinformációnak nevezzük a több ember életét befolyásoló, manipulatvív és szándékosan megtévesztő, fontos közéleti témákra vonatkozó és tudatosan az igazságnak nem megfelelő, torzított információt. Az álhírekkel vagy dezinformációkkal a médiában is gyakorta találkozhatunk, melyek célja elsősorban nem a szórakoztatás, hanem sok esetben politikai befolyás szerzése, haszonlesés vagy visszaélés.

A szabad véleménynyilvánítás még nem egyenlő az álhírek terjesztésével

   Visszatekintve a múltba, a szocializmus ideje alatt nyilvánosan senki sem mondta ki véleményét, csupán észrevétlenül suttogtak vagy kritizálták a rendszert. Viszont titokban sokan a változás után vágytak, amit később mint tudjuk, ki is harcoltak maguknak. Elhallgattatni valakit, még nem jelenti azt, hogy nem gondolkodhat szabadon többé, vagy nem alakíthatja ki szabadon a saját véleményét. Pont ellenkezőleg. Ha nyilvánosan nem fejezhetjük ki véleményünket, az annál inkább növeli bennünk az ellenszenvet, hogy dacoljunk mindennel és mindenkivel szemben. Ha az emberek kifejezik véleményüket a mindennapi történésekkel kapcsolatosan, melyek közvetlenül vagy közvetetten érintik őket, jogukban áll nem csak kérdéseket feltenni, de megfelelő válaszokat is kapni rájuk. Ha valamivel nem értenek egyet, attól még szabad ellenkezniük, vagy kifejezni nemtetszésüket. Büntetőjogi következményekkel fenyegetőzni csak azért, mert valakinek eltérő a véleménye, ugyanúgy a gyávaság jele. A szabad véleménynyilvánítás azonban nem titulálható álhírterjesztésnek vagy átverésnek.      

De mitől válik az álhír bűncselekménnyé? Mitől válnak az álhírek terjesztői bűncselekmények elkövetőivé?

   A Facebookon és más közösségi oldalon is szinte naponta találkozunk nyilvános megosztásokkal, lánclevelekkel melyek megosztói vagy küldői gyakran nemcsak kérik, de akár fenyegetnek is, hogy ha nem küldjük tovább a levelet, akkor akár súlyos következményekkel is számolhatunk. Az ilyen és hasonló üzeneteket javaslott azonnal törölnünk és nem pedig továbbítanunk. Sajnos számos közösségi hálózat felhasználója nem ismeri a fiókjukba érkező vagy közzétett üzenetek hatását. Bizonyos esetekben hamis információkat osztanak meg, vagy továbbítanak. Hogy az ilyen információk továbbítása büntethető-e, az az adott helyzettől, tartalomtól is függ. Mindenesetre a közösségi hálók felhasználói felelősek azért, amit közzétesznek vagy továbbítanak. A büntetőjog terén alapvető szempont az ultima ratio elve, amely szerint büntetőjogi norma csak akkor alkalmazandó, ha az adott magatartás olyan súlyos, hogy semmilyen más jogág nem fedi le és más területről érkező szankció nem elégséges. Tehát a büntetőjogi szankció csak a legutolsó utáni legvégső jogi eszköz.

   A rémhírek terjesztése a szlovák Büntető Törvénykönyv szerint szabadságvesztéssel is büntethető. A Büntető Törvénykönyv kimondja, hogy aki olyan, valótlan tényen alapuló rémhírt terjeszt, amely alkalmas arra, hogy emberek csoportjában nagymértékű zavart vagy nyugtalanságot keltsen, illetve hasonló, zavar vagy nyugtalanság keltésére alkalmas cselekményt követ el, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki az előző mondatba foglalt rémhírt vagy egyéb valótlan tényt jogi személy, a Rendőrség, államigazgatási szerv vagy tömegtájékoztatási eszköz tudomására hoz, jóllehet tisztában van azzal, hogy az emberek csoportjában nagymértékű zavar vagy nyugtalanság keltésére alkalmas, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés három évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az előző mondatba foglalt cselekményt különös visszaesőként, vagy a gazdaság menetének, jogi személy gazdasági tevékenységének vagy állami szerv tevékenységének súlyos akadályozásával, illetve egyéb, különösen súlyos érdeksérelmet előidézve követik el.

   Továbbá a törvény szintén kimondja, hogy aki országos válsághelyzetben rémhír terjesztése által emberek csoportjában akár gondatlanságból nagymértékű zavart, elesettség-, illetve legyőzöttségérzetet kelt, hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

   Fontos kiemelni, hogy a hazugság önmagában még nem tekinthető bűncselekménynek. Nem az állítások valótlansága, hanem a közlés körülményei, a közlő szándéka, és a cselekvés lehetséges következményei miatt minősíti a jogalkotó társadalomra veszélyesnek és bűncselekménynek.

   A Facebook és más közösségi portál is folyamatos harcot vív a dezinformációk ellen, azonban nem képesek kiszúrni minden álhíreket közlő oldalt. A letiltott médiumok egyhamar képesek olyan kommunikációs csatornákat találni, ahol ellenőrzés nélkül terjeszthetik a hamis információkat. Bár a törvény elég szigorúnak minősül, ez még nem garancia arra, hogy teljes mértékben képesek kiszűrni az álhíreket, és azonosítani azok terjesztőit. A törvény célja, hogy megakadályozza vagy legalábbis lelassítsa az ilyen jellegű információk terjedését, remélhetőleg idővel sikerül megtalálni az arany középutat és fel tudják venni a kesztyűt az ilyen bűncselekmények elkövetőivel szemben.

   Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban kérdése merülne fel, illetve tanácsadásra vagy jogi képviseletre volna szüksége, bátran keressen fel egy ügyvédet vagy ügyvédi irodát, aki otthonosan mozog a büntetőjog terén.  

JUDr. Bános Róbert

www.banos.sk