Zene s a rock - SHB

   A rövidítés egy amatőr rockzenekar neve. Lehetne Silver Head Band, a zenekartagok őszülő hajára utalva, vagy lehet Second Hand Band, mert másodkézből játszottak dalokat, ahogy mindenki, aki nem a saját számait játssza. De hogy ne csak angol szavak kezdőbetűiről gondolkodjunk, lehet akár Só Hó Burgonya zenekar. Ebben az esetben nem is ez a fontos, mindenki azt lát benne, amit akar. Még maguk a zenekartagok sem döntötték el mi a három betű jelentése ezért maradt csak az SHB, és így aztán nem oszlott fel a zenekar világnézeti viták miatt mindjárt a megalakuláskor, 2009-ben.

   Deákin Bende Péter basszusgitáros biztosította a kultúrházi próbahelységet és a felszerelést. Így már vidáman gyakorolhatott a hat zenész. Bende Péter mellett gitározott Szádoczky Gyula Marcelházáról és Csongár Tivadar /Titi/ Peredről.  A doboknál az ekkor már a nyugdíjas, de jó karban levő Neszméry Gyula /Sulu/ játszott Rétéről, jómagam a szintinél, a mikrofonnál pedig a Lengyelországból Galántára benősült énekes, Lukasz Cupal. Be is indult a zenekar. A világ legjobb beat-rock számait játszottuk a Beatles-tól kezdve a Rolling Stone-on át a Deep Purple-ig. Nem volt gond, mert az énekesünk civilben angol-történelem tanár volt Krakkóban, bár itt egy gyártósor mellett dolgozott valamelyik környékbeli üzemben. Minden jól alakult. Sikerültek a szülinapi bulik és jöttek az első fellépések is.

   Peredi fellépésünkön szembesültünk azzal a problémával, hogy a helyi közönségnek - kinn a tóparton, a disznótoros és a csapolt sör mellett- nem sokat mond Jimi Hendrix vagy Carlos Santana zenéje. Az egyik kapatos Győzike-rajongó részéről kilátásba helyezett veréstől úgy menekültünk meg, hogy sikerült nagy hirtelen eljátszanunk a Petróleum lámpát és a Buggi-Wuggie-t az Omegától. Remek énekesünk sajnos nem tudott magyarul, és szlovákul is alig. Deákin, a kultúrházban búcsúkor már felkészültebbek voltunk, bár a koncert közepén kikapcsolták az áramot. Éppen a „Kopogok a menyország kapuján” /Knockin’ on heavens door – Guns N’ Roses/ dalt játszottuk, amikor elhallgattak az elektromos hangszerek. Csak a dobok adták a ritmust és Lukasz nyakában szólt az akusztikus gitár. A mennyország helyett pokoli sötétség borult ránk. Lukasz nem áll meg. Indítja a refrént, kopog a mennyország kapuján. A közönség veszi a lapot, és együtt énekel velünk a sötétben. A dob ritmusára, egy szál gitár kísérete mellett mindenki énekel. Nem számít az angol szöveg, a dal a fontos. Fölkapcsolódott egyre több mobil, és mire a refrént harmadszor is elénekelte a közönség, újra lőn világosság. Megrendezni sem lehetett volna jobban.  

   Az SHB néhány évig játszott, aztán énekesét hazavitte a honvágy Lengyelországba. Réte messze van, és Marcelháza sem a szomszédos falu Deákival. A zenekar léte így is jó buli volt.

   A rovatban továbbra is szeretnénk a régebbi  és mai  magyar mátyusföldi amatőr rockzenekarokat bemutatni,  a helyi zenei történésekről hírt adni. Szívesen látunk ehhez az olvasóktól anyagot,  fotókat, megjelent írásokat , korabeli plakátokat , történeteket, kedves dolgokra  és élményekre való visszaemlékezést. Leveleiket  a zenesarock@centrum.sk címre vagy a szerkesztőségbe kérjük .