Zene s a rock - KÜLÖNÖS SZILVESZTER 2020

   2020-at írunk, lassan vége az évnek, a könnyűzenei élet szinte megállt. Az utolsó bulik valamikor augusztusban voltak, amikor még a Covid járvány első hulláma kicsit leült, a gyülekezési korlátozást pedig nem vettük túl komolyan. Még vidáman megtartottuk a kis létszámú születésnapokat és a lagzik sem maradtak el. A nagyszabású rockkoncerteket és zenei fesztiválokat ugyan lefújták, a kisebb akciók a szabadtéren, szájmaszkokkal, sok kézfertőtlenítővel, külön bejárattal és külön kijárattal, valamint a jelenlevők szigorú megszámolásával még megtartattak. A szervezők saját kockázatra hívtak előadókat, akik szintén saját kockázatra bevállalták vagy nem a fellépést. Egy alapos ellenőrzésen biztos fennakadt volna minden ilyen rendezvény. A magyarországi meghívott fellépők két hét karantént kockáztattak a szlovákiai szerepléssel. Volt, aki eljött. Sokat nem veszíthetett, hisz az otthoni garázskoncertek bevétele messze elmaradt attól, amit itt euróban megkaptak.

   Nem vettük még igazán komolyan a járványt. Novemberben a magyar rockzene halhatatlanjainak panteonjába került Benkő László, az Omega billentyűse és Mihály Tamás, a basszusgitáros. Balázs Fecó sem áll többé színpadra a Korál együttessel, pedig 2020 elején még szervezte születésnapi koncertjét barátaival. Őt a koronavírus vitte el. Komolyra fordult tehát a dolog. A szilveszteri mulatságok már teljesen lefújva, abszolút gyülekezési tilalom. A profi zenészek teljesen leálltak, a koncertek elmaradtak. Az állam valamilyen formában megpróbálja most kárpótolni az előadóművészeket, de ebből is csak vita lett. Ki kapjon, mennyit és miért. Az elmaradt bevételek szerint arányosan, az előző év adózása szerint, vagy a rászorultság legyen a mérvadó? Túlélik, higgyük el, senki sem hal éhen. Az elmaradt taps talán jobban hiányzik majd. Az amatőrök ebből a szempontból jobban jártak, nekik nem sokat nyom a latban az elmaradt pár euró és az ingyen cigánypecsenye, ingyen ital. Persze, aki erre tette fel az életét és a hétvégi zenélgetésre építette minden jövedelmét, az most vakaródzhat. A zsebbe fizetett munkadíjat hogyan mutatja ki. Kitől kérjen kárpótlást? A legtöbbjüknek van szakmája, és legföljebb újra kézbe veszi a vakolókanalat.   

   A nyolcvanas évek elején maximum a száj és körömfájás miatt fájt a fejünk. Ez a csapás a patás állatokra volt veszélyes, de a kor „nagy marháit” csak a 89-es bársonyos forradalom vitte el. A társadalmi szervezetek vidáman rendezték a szilveszteri bulikat. Egy ilyen alkalommal a Treff zenekarral játszottunk, talán Nagymácsédon, egy fergeteges szilveszteri bulit. Kint derékig érő hó, benn bokáig érő konfetti, patakokban folyik a pezsgő. Az éjfélt rosszkor mondták be, mi pedig indítottuk a Generál együttes dalát.  Újévre a főrendező mondott volna beszédet, de csak nem akart éjfél lenni. A dalt menet közben végtelenítettük és játszottuk megállás nélkül körbe-körbe, míg el nem kondult az éjféli harangszó. Addigra meg a felszólaló „társadalmilag” elfáradt, a beszédből nem lett semmi, de a Különös szilveszter című dal szövegét már mindenki fújta fejből azon a különös szilveszteren.

Helyreigazítás: Lapunk decemberi száma Zene s a rock rovatában megjelent írás szerzőjét tévesen tüntettük fel. A Forrás címmel közölt cikk szerzője: Bugár Judit. Elnézését kérjük. /szerkesztőség/